Egy önkritikus bocsánatkérés

"Elismeréssel szólhatok valamennyi játékosomról – mondta Mezey György az öltözőfolyosón. – A maximumot nyújtotta mindenki. De kellett is a jó játék, hiszen a Zalaegerszeg nagy erőket mozgósított a siker érdekében. Éreztük és köszönjük a szurkolóink lelkes biztatását.”
Igazat adhatunk Mezey Györgynek, mert magyar pályán tényleg ritkán látható öszszecsapást produkált a két együttes. Az első perctől az utolsóig lüktető és izgalmas volt a játék, a Zalaegerszeg mindent egy lapra feltéve támadott. A hazaiaknál is többen nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. Ide sorolható például Darko Ljubojevics, a szerb középpályás mégis magába roskadva kortyolta üdítőjét a mérkőzés után a klubház tárgyalótermében.
"Szomorú vagyok, mert bár mindent megtettünk a győzelemért, mégis vesztettünk – mondta Darko Ljubojevics. – Mi diktáltuk a tempót, az Újpest jobbára csak védekezett, de hiába törtük fel többször is a védelmét, a döntő pillanatokban hibáztunk. Egygólos hátrányban még nagyobb erővel rohamoztunk, és amikor azt hittük, sikerül egyenlítenünk, jött a harmadik, buta gól, ami megpecsételte sorsunkat. Kicsit hibás vagyok én is, mert lehúztam a fejemet, azt hittem, a kapusunké lesz a labda. Tévedtem, Kovács Zoltánhoz került, ő pedig kihagyhatatlan helyzetbe hozta társát.”
Feltűnt, hogy Mihalecz István érkeztével átalakult a ZTE szerkezete. Már nem egy vonalban helyezkedik a négy hátvéd, és a védelem közepén Molnár Balázs szerepel.
"Sérülések miatt kényszerűségből játszik Molnár Balázs középső védőt – mondta Mihalecz István. – Intelligens, jó futballista, de képességeit sokkal jobban tudná kamatoztatni a középpályán. Ljubojevics mellől nagyon hiányzik az ő munkabírása, futómennyisége. Nem panaszkodhatom Balázsra, mert az Újpest ellen is jól futballozott, de ez mit sem ér, hiszen nem a miénk lett a három pont. Ezen a mérkőzésen is bebizonyosodott, támadásban mindent képes teljesíteni a csapat, a védekezésünkön viszont javítani kellene. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a téli átigazolási időszakban új embereket igazolunk a hátvédsorba.”
Híreink szerint nem elképzelhetetlen, hogy a Kaposvárott futballozó Balassa Péter érkezik majd Zalaegerszegre, a középhátvéd már többször dolgozott együtt Mihalecz Istvánnal.
Amíg a hazai öltözőben nagy volt a szomorúság, a túloldalon érthetően csak mosolygós arcú játékosokkal találkozhattunk. Boldog volt Vlaszák Géza kapus is, aki egykor Zalaegerszegen is védett. Fülig érő szájjal hagyta el az öltözőt a válogatott keretbe is bekerült Simek Péter, és természetesen az élete második élvonalbeli gólját szerző Szélesi Zoltánnal is madarat lehetett volna fogatni. A védő rendkívül fontos pillanatban, a 81. percben talált a ZTE kapujába. A mérkőzés ezen szakaszában egyre veszélyesebben futballozott az Egerszeg, Szélesi találata azonban megfogta a hazaiakat, és a lelátóról úgy tűnt, ezután mintha lélekben is föladták volna Szamosiék. Annak ellenére is, hogy a csereként beállt Radu Sabo az utolsó előtti percben még szépített.
Soha rosszabb találkozót, mondták a meccs végén a semleges nézők, és valóban dicséret illeti a csapatokat. A Zalaegerszeget azért, mert végig nyíltan, gyorsan, bátran és győzelemre játszott, az Újpestet pedig azért, mert szervezettségben, tudatosságban nyújtott átlagon felülit. Mezey György együttese az ősz folyamán már másodszor bizonyította be, hogy az anyagi gondok ellenére akarással, figyelemmel szórakoztató, sőt eredményes futballra is képes.
S végül érdemes szólni Bede Ferenc játékvezetőről és segítőiről. A bíró a játékosokhoz hasonlóan jó formában és jó szellemben ítélkezett. Engedte a gyors futballt, következetesen vezette a találkozót. Nagy része volt abban, hogy a forduló mérkőzését láthatták a nézők. Nagy kár, hogy a televízió nem közvetítette a meccset…