Modellalkatú szőke – stoplis csukában

Ám hősünk mégis mindkettőt példaképnek tekintheti, a hosszú, szőke hajú szépséget és a kopasz, marcona külsejű hátvédet. Naná. Ha valakit bájos, hogy azt ne mondjam, feltűnően csinos külsővel ajándékoz meg a Teremtő, az legyen büszke hosszú, szőke fürtjeire s angyali mosolyára. De leginkább arra lehet büszke, ahogy a bal szélen nyargalászik le s föl, s a Real Madrid brazil védőjéhez hasonlatosan futtából "izomból" ad be, vagy éppen indítja a pálya túlsó felén meglóduló jobbszélsőt.
Kovács Emese fotómodell vagy manöken is lehetne, de nem az.
Nem szerepelt egyetlen erotikus magazinban sem, s tervei között nincs ilyen program. Neki aztán ajánlhatnak fűt-fát, egymilliót zsebbe, milánói, monte-carlói, párizsi bemutatókat, enyhén erotikus fotózást bikiniben, monokiniben a Földközi-tenger partján, ő nem kér ezekből. Viszont ha elé áll egy bajszos, melegítős, stoppert szorongató pasas, s ajánlatot tesz neki, azt bizony elfogadja. Feltéve, ha az ajánlat úgy szól: "Emese, magácskát még a jóisten is balhátvédnek teremtette, hagyja a fiúzást másra, a labdát vigye támadásba…"
S így is lett.
A huszonkét esztendős főiskolás hölgy, aki főállásban üzletkötőként dolgozik, valóra váltotta édesapja álmát: első osztályú futballista lett belőle. A papa is a László Kórházban futballozott, abban az egyesületben, ahol a Vasas legendás csatára, Farkas János nevelkedett. Kovács úr nem kapta meg első NB I-es ajánlatát, a lánya viszont igen. Emese 19 évesen otthagyva csapot-papot, röplabdát, igazolt futballista lett. Úgy bizony, röplabdázott néhány évig, de a futball iránti rajongása váltásra késztette. Három fiútestvére van, akikkel már pöttöm lányként is futballozott, sőt nemcsak velük, hanem a Wekerle-telep összes legényével. Igazi grund volt az Kispesten, nem is csoda, hogy Kovács Emeséből fanatikus Honvéd-szurkoló lett. Kovács Kálmán, Illés Béla és a többiek nagyobb hatással voltak rá, mint a Két Lotti, a Harisnyás Pippi, s hasonló lányregények, mi több, a babázás helyett inkább dekázott a ház előtt. Hihetetlenül gyors karrier az övé, három év alatt vált belőle a László Kórház NB I-es csapatának balhátvédje, olyan játékos, aki jobbal-ballal egyformán lő, s aki egyébként büszke ezekre a lábakra.
Azt mondják rá, izmos, formás lábai vannak, s a futball többet ér minden fitneszedzésnél. Az édesapja ott van minden meccsén, s olykor kritikus véleményt mond a teljesítményéről. A mama viszont… Hát igen, édesanyja szívesebben látná őt varró- vagy főzőtanfolyamon, esetleg táncórán. Néha vitatkoznak, főként amikor az ifjú balhátvéd megmutatja kisebb-nagyobb sérüléseit, bedagadt bokáját, pirosra rúgott sípcsontját. Tudja ő, hogy nem a legnőiesebb sportág a futball, de hát istenem, ha egyszer ebbe szeretett bele…
A szerelmet jelen pillanatban amúgy is csak a futball jelenti a számára.
A szóban forgó hölgynek tudniillik nincs barátja, s talán jobb is, hiszen némileg zavarná őt, ha aktuális szerelme ott ácsorogna árgus szemekkel a lelátón, miközben ő becsúszik, tért ölelően indítja a meglóduló centert, vagy épp hasra esik egy rossz ütemű szerelés következtében. De nincs gond, a szerelem ugyanúgy megtalálja majd a csinos kisasszonyt, mint ahogy az első osztályú ajánlat is. De hiába az NB I, a nőknél Magyarországon nincs pontpénz, sutyiban zsebbe csúsztatott prémium, a lányok, asszonyok dolgoznak, főznek, takarítanak és edzenek. Igazi amatörizmus ez, mégis lelkesek. Heti négy edzés, telente edzőtábor, rengeteg futással, kínzó gyakorlatokkal.
Viszont egy gól kárpótol mindenért.
Kovács Emese élete szerelmére – és az első gólra vár.
Elvégre Roberto Carlos is gólerős.