A kapus, aki tud küzdeni

Bíró Szabolcsot nem sérülés miatt, nem formahanyatlás miatt hozta le a pályáról Mészöly Géza vezetőedző, hanem azért váltott, hogy egy fiatalember, egy igazi profi futballista bizonyíthassa a világnak, no és persze önmagának, hogy van miért, illetve volt miért harcolnia. A lecserélt Bíró Szabolcs helyett egy kopasz, kissé megilletődött labdarúgó futott be a pályára – Kövesfalvi István. A kapus hosszú ideig nem a futballpályákon védett, hanem a kórházakat járta, mert hererákja volt. Azonban azok, akik ismerik a játékost, tudják, hogy még a súlyos betegség sem változtatta meg Kövesfalvi Istvánt, aki akaraterejével, irigylésre méltó kitartásával legyőzte a súlyos kórt.
A Balassagyarmat elleni összecsapás után a kapus egyre több játéklehetőséget kapott, napról napra jobb formába lendült. Immár ott tart, hogy a REAC-on kívül kispályán is futballozik, a nyártól az élvonalban szereplő Aramis futsalcsapatában véd – ez persze nem meglepő, hiszen a kapus 1992-től 1994-ig a magyar teremlabdarúgó-válogatott egyes számú mezében parádézott. A REAC vezetői is maradéktalanul becsülik, s nem mellesleg elégedettek a teljesítményével.
A hét végén a REAC Salgótarjánban vett részt a már hagyományosnak mondható téli teremtornán, és ha már ott volt, megnyerte azt, mi több, minden különdíjon a rákospalotai futballisták osztoztak.
Kövesfalvi István lett a torna legjobb kapusa.
"Nagyon jól sikerült a verseny, mindvégig remekül játszottunk – mondta a REAC remeklő kapusa. – Boldog vagyok, és persze külön elismerést is jelent számomra, hogy engem választottak a legjobbnak. Felváltva álltunk a háló elé Farkas Balázzsal, és mindkettőnknek nagyszerűen ment a védés. Természetesen nem ismeretlen számomra a kispálya, ugyanis a nyártól ismét parketten játszom, a REAC menedzserének, Kutasi Róbertnek az engedélyével az Aramis labdarúgója is lehetek. Nekem szívügyem a futsal, ha másért nem, hát azért, mert akkor, amikor még NB III-as futballista voltam, ez a szakág adott erőt ahhoz, ne adjam fel a reményt, hogy élvonalbeli kapus legyek. Remélem, a profik műfüves bajnokságának selejtezőjén, Káposztásmegyeren is jól megy majd a védés, és akkor akár fel is figyelhet rám valamelyik első osztályú klub, ugyanis nem mondtam le arról, hogy egyszer még újra az élvonalban szerepeljek…"
Nehéz időszak van tehát Kövesfalvi István mögött, ám a futballista reméli, túl van a bajokon, és már csak előre tekint.
"Lelkileg már hamarabb túltettem magam a betegségen, a testemnek azonban kellett az idő, hogy visszanyerjem a formám – folytatta a 35 éves labdarúgó. – Rengeteget jártam konditerembe, erősítettem, de az állóképességem nem volt az igazi. Most már érzem, közel a teljes gyógyulás, bár az orvosok szerint ezt csak öt év múlva lehet kijelenteni. Amúgy kéthavonta járok kontrollra, de most csak a futballra és a családomra koncentrálok."
Kövesfalvi Istvánon kívül Lendvai Péter és Pomper Tibor is külön elismerést kapott a salgótarjáni tornán – előbbi a gólkirálynak, utóbbi pedig a legjobb mezőnyjátékosnak járó díjat vihette haza. Mészöly Géza vezetőedzőnek tehát jó játékosai vannak, ám a fiatal szakembernek a tavaszra alakítania kell csapatán, hiszen a télen a keretben volt némi változás: távozott az együttestől Németh Attila, aki valószínűleg Tatabányán folytatja pályafutását, és egyelőre csak Kocsis István érkezett a Nyíregyháza Spartacustól.