Március hatodika a Rolandok napja

Percről percre
Mestermérleg
Két mérkőzésre albérletet keresnek a kék-fehérek


A 36 esztendős középpályás néhány héttel ezelőtt még maga sem gondolta, hogy a tavaszi rajton már ellenfél lesz abban a stadionban, amely hosszú időn keresztül a második otthonának számított.
Nem volt könnyű helyzetben a viszontlátás pillanatában Egervári Sándor, a hazaiak trénere sem. A szakember mosolyogva fogadta a szombathelyiek csapatkapitányát – mivel Somfalvi Csaba csak a kispadon kezdett, Illésé lett a Lombard kapitányi karszalagja –, és nem csinált titkot abból, miszerint véleménye szerint az elmúlt évtized legjobb magyar labdarúgója ezúttal nem az ő csapatát, hanem az ellenfelet erősíti.
Mint korábban oly sokszor, Illés ezúttal is külön őrzőt kapott. A középpálya bal széléről induló egykori MTK-kedvencet Pusztai Olivér kísérte a pálya minden szegletébe. Nem lehet azt állítani, hogy eseménytelenül indult a 90 perc, hiszen egy remekül végrehajtott hazai szabadrúgás, majd egy villámgyors szombathelyi kontra jelentett valós gólveszélyt. A felállásokat tekintve érdekességként említhető: a vendéggárda annak ellenére a négyvédős rendszert favorizálta, hogy a kék-fehér alakulat csak két támadóval állt fel. A bal oldali bekk pozícióját Tóth Péter annak ellenére nem adta fel, hogy neki nem jutott ellenfél, ugyanakkor hazai részről Zavadszky Gábor a középpálya jobb oldalán őrző nélkül futballozhatott. Meg kell hagyni, az első játékrészben a hazaiak hetesének nem volt könnyű dolga, hiszen az oldalvonal mellett mintegy négyméteres sávban olyan volt a pálya talaja, hogy ott inkább korcsolyázni lehetett volna, semmint futballozni…

A téli átigazolási időszakban alaposan megerősített Haladás nem játszott alárendelt szerepet a bajnoki címvédő otthonában, noha a játékrész közepe táján egyértelműen az MTK adta elő a gólveszélyes labdarúgást. Welton Silva kétszer is a mennybe mehetett volna, ám vagy nem volt szerencséje, vagy pedig egyszerűen rossz megoldást választott a kapu előterében. A hajrában Pusztai fejese után már gólt kiáltottak a hazai szimpatizánsok, ám Tóth Iván bravúrjának köszönhetően a vendégvédők menteni tudtak. Illés nem szerzett gólt az első 45 percben, azaz elégedettek lehettek az MTK-drukkerek, az már kevésbé deríthette jókedvre őket, hogy csapatuk is eredménytelen maradt az osztályozó elől menekülő Lombard ellen.
A szünetet követően is az MTK játékosai birtokolták többet a labdát, ám a mezőnyfölény nem párosult helyzetekkel.
"Lőjetek már kapura!" – kiáltotta az egyik kék-fehér érzelmű szimpatizáns a lelátón, ám alighanem maga sem gondolta, hogy Lengyel Roland ennyire szófogadó fiú. Talán egy perc sem telt el a bekiabálás után, amikor a többnyire a kispadon ülő támadó parádés lövést eresztett meg, és Tóth Ivánnak esélye sem maradt a hárításra. Vérbeli csatárteljesítmény volt ez, az viszont kevésbé volt érthető, hogy percekkel később, amikor Welton Silvával együtt két vendégvédőre vezethette rá a labdát, miért nem vállalta el a versenyfutást. Tudniillik a gyorsaság a legfőbb erénye…
Azt követően, hogy a játékrész felénél a hazaiak kettős cserét hajtottak végre, fölénybe kerültek, ami azt jelentette, hogy a pályán lévők zöme az MTK térfelén tartózkodott. Végh Zoltánnak mindössze akkor kellett izgulnia, amikor egy bal oldali beadásnál nem a legjobb ütemben mozdult ki a labdára. A hajrában Lengyel újabb gólja bizonyossá tette, hogy a bajnoki címvédő győzelemmel kezdi a tavaszt, és így már az sem jelentett meglepetést, hogy a lelátón az MTK szurkolói Illés Bélát kezdték éltetni.
A mérkőzést végignézte Lothar Matthäus szövetségi kapitány, aki elsősorban Juhász Roland teljesítményét dicsérte. Ez a szombat tehát a Rolandok napja volt a Hidegkuti-stadionban…