Sallói István neheztel Csank Jánosra

Bár az Újpest szerdán bajnoki meccset játszott a Győrrel, a lilák nemrég szerződtetett ügyvezetője, Sallói István a korábbi cikkünkre, sőt cikkeinkre szeretett volna reagálni. Az elmúlt hetekben ugyanis többször írtunk Csank János és a siófoki futball egyre keservesebb kapcsolatáról: a már Székesfehérvárott dolgozó edző úgy érzi, átverték őt a Balaton FC-nél, hiszen nem akarják kifizetni.

Szerdán, a Heti sztori című rovatunkban Csank János a következőket jegyezte meg: "Én voltam az, aki Siófokon fellépett az eligazolni vágyó játékosok ellen – nem rosszindulatból tettem, hanem a közösség érdekében. Nem volt igazam, rosszul döntöttem. Igaz, hogy becsaptak engem, de közvetve így én is becsaptam a bennem bízó játékosokat. Szó sincs arról, hogy haragszom Sallói Istvánra, de neki is megvan a szerepe a történtekben: mi Siófokon aláírtunk egy papírt, erre pofán vágtak bennünket. Nekem még ki kellett volna fizetni a feljutási prémiumot is, és éppen Sallói István kérte, hogy várjunk még vele, most másra kell a pénz. Talán mondanom sem kell: azóta sem kaptam belőle semmit."
Nézzük a választ, és Sallói István nem tagadta: neheztel Csank Jánosra.
"Azzal kezdeném, hogy a normális gazdaság és a sportgazdaság között igen nagy különbség van – mondta Sallói István. – Egy normális gazdaságban felveszem az embereket, szerződéseket kötök velük, aztán ha valamiért nem megy a cég, akkor jön a fizetéscsökkentés, a leépítés. A sportgazdaságban viszont ugyebár minimum egyéves szerződést kell kötnöm, és ha valami gikszer van, nem jön kívülről a pénz, akkor nem lehet mit tenni. Ha egy szponzor nem utal, ha meghiúsul egy tévészerződés, ha egy rossz döntés miatt komoly bevételtől esünk el, akkor felborulhat az egész futballcég működése – akár önhibánkon kívül is. Sajnos a sportban igen nagy az üzleti bizonytalanság, és ezzel együtt kell élnünk."

Zárt kapu, nagy veszteség

Konkretizáljuk: Siófokon volt egy viszonylag jól működő futballcég, ám egyszer csak a tulajdonosnak elfogyott a pénze, már nem tudott többet áldozni a csapatra. Sallói István pedig ma már amondó, ekkor két lehetőség volt: vagy csődbe megy a kft., és szélnek eresztik a társaságot, vagy megpróbálják megmenteni a siófoki futballt.
"Csank Jánossal és a csapattal úgy döntöttünk, nem adjuk fel, mert mindenki belátta, csak így van arra esély, hogy majdan hozzájusson a pénzéhez" – adott némi fogódzót a 2002. decemberi állapotok megismeréséhez Sallói István.
Nos, Csank János maradt, a Siófok pedig nagyon jól szerepelt, a felsőházba jutott, ám a kedvező eredmények dacára a nyáron megint a lét volt a tét. A helyzet megismétlődött: vagy csőd, vagy a további harc a túlélésért, ami további megszorításokat igényelt: "Aki tehette, eligazolt, és érthető módon ezt választotta Csank János és stábja is – folytatta az ügyvezető. Az új tulajdonossal és immár Balaton FC néven induló együttes azonban jókora adósságokat örökölt a ligával, az edzőkkel és a volt játékosokkal szemben: ki kellett például fizetni a Székesfehérvárra szerződő mesteredzőt, és több szintúgy a Videotonhoz vagy éppen Ausztriába igazoló futballistát is. Az adósságok azonnali rendezésére azonban nem volt keret, ezért azokat át kellett ütemezni.
"Mint ügyvezető a tőlem elvárható legnagyobb gondossággal jártam el. Sajnos a mai futballban nem lehet hosszú távra tervezni, és gyakran előfordul, hogy az egyébként biztosnak vélt bevétel elmarad. Ez történt a Balaton FC-vel is, hiszen például arra senki nem számított, hogy a liga és az MTV közötti tévészerződés meghiúsul, aminek következtében a költségvetésünkbe betervezett harmincötmillió forintból tizenötöt soha nem kaptunk meg. Szintén nem láthattam előre, hogy a liga elnökségének, utólag már bizonyítottan jogtalan döntésének értelmében, a Fradit zárt kapuk mögött kellett fogadnunk, és ez újabb tízmilliós veszteséget jelentett a klubnak."

A csalózás visszautasítva

Ezzel félig-meddig egyetértünk, hiszen a tévéügyben valóban nem a siófokiak voltak a hibásak, a zárt kapus meccset kiváltó balhé azonban igenis Siófokon történt (még akkor is, ha a győriek voltak a kezdeményezők), és ilyen esetben a rendező egyesület a felelős. A ligát tehát lehet szapulni, ám éppen az MLL volt az, amely tavaly decemberben abból a 35 millióból húszat csak átutalt a Balaton FC-nek – Csank János ekkor joggal reménykedett abban, hogy a december végi határidőig végre kifizetik neki a tartozást.
"Választhattam: vagy a mestert fizetem ki, vagy másik harminc embert. Hangsúlyozom, ha akkor Csank Jánost kifizetem, a játékosok megélhetése került volna veszélybe. A két lehetőség közül a focisták mellett döntöttem, és ma is úgy gondolom, jó döntést hoztam. Hozzáteszem, Csank János követelése abszolút jogos, csak hát egyszerűen nem volt mód a törlesztésre, de bízom benne, hogy amint módjában áll, a tulajdonos törleszti a tartozást. Személyemre nézve nagyon sértőnek találom és visszautasítom, hogy bárki is csalónak tituláljon. Csalásról szerintem csak akkor beszélhetünk, ha az egyiki ember tudatosan megtéveszti a másikat, és erről most nincs szó. Különösen azért állok értetlenül Csank János haragjával szemben, mert ő mindvégig tisztában volt azzal, hogy nemegyszer a saját pénzemmel segítettem ki a kft.-t a bajból. Sosem tagadtam, az edző remek munkát végzett Siófokon, nagyon hálásak vagyunk neki. Valóban nagy összegről lemondott, de ezt nem a csapat érdekében tette, hanem saját maga miatt, mert így legalább van esélye arra, hogy hozzájusson a maradék pénzéhez. Azt sem értem, miért hivatkozik arra, hogy én türelmet kértem tőle, holott a nyári távozása óta nem beszéltünk sem személyesen, sem telefonon."
Nos, Sallói Istvánt elmarasztalta szerdai számunkban Détári Lajos is, és ezt a klubvezető nem akarta szó nélkül hagyni.
"Nem értem, miért vannak azon sokan fennakadva, hogy Siófokról Újpestre szerződtem. Egy edző válthat csapatot, egy vezető nem? Dömét nagyon tisztelem, mert sok olyat mer kimondani, amit más neveltetése vagy diplomáciai érzéke miatt nem akar, sok igazságot tartalmaz, de azt hiszem, az én esetemben nem ismeri az ügy hátterét."
Mindettől függetlenül persze – és ezt Sallói István is elismeri – Csank János követelése jogos.
Így azt kérdezzük az ügyvezetőtől, hogy ebben az igen kényes, és legalább annyira szomorú helyzetben mit tenne a szakvezető helyében.

Sértegetés helyett összefogás

"Fontolgathatnék drasztikus lépéseket, de én azt mondom, meg kell adni a bizalmat a tulajdonosnak, hogy előbb-utóbb, de remélhetőleg mielőbb fizessen. Nemcsak Csank Jánosnak tartozik, tartozik nekem is: egy évig ingyen dolgoztam, mégsem követelem nagy hanggal a pénzemet. Sőt, előfordult, hogy nekem kellett betömnöm a költségvetésben fel-feltűnő lyukakat, és saját zsebből fizettem ki a vezetőedzőt, Csank Jánost… Higgye el mindenki, nem kis felelősséggel, idegfeszültséggel, anyagi áldozattal jár ebben a magyar futballban dolgozni. És nagyon büszke vagyok arra, hogy a játékosok hetven százalékát ki tudtam fizetni."
Igen ám, de ez aligha vigasztalja a harminc százalékot… Csank János azért mérges, hogy bár ő az adósság átütemezésével lehetővé tette a Balaton FC elindulását a bajnokságban, Sallói István csak a saját embereit fizette ki – és Siófokon jelenleg 21 millió forint az adósság.
"Úgy gondoltam, hogy akik elmentek, azoknak biztosabb az egzisztenciájuk. Honnan tudhatnám, hogy hol vannak anyagi gondok? Sajnos a mai sportgazdaság nagyon nehéz helyzetben van, és jobb lenne megértéssel viseltetnünk egymás iránt. Jelen helyzetben a legjobb megoldás az összefogás, és nem egymás sértegetése."
Ám Csank János vagy a futballisták hiába fognak össze mondjuk a Balaton FC érdekében, attól még nem jutnak hozzá a pénzükhöz. És ez az ő igazságuk, amit oly régen ismételgetnek…