Sebők Vilmos: Az önbizalmammal nincs gond

– Mostanában jó a sajtója.
– Hogy érti? – kérdezett vissza Sebők Vilmos.
– Mindenki dicséri. Azt mondják, hoszszú távon is igazi vezére lehet a Zalaegerszegnek.
– Örülök, ha ezt mondják.
– Jó csapat a Zalaegerszeg?
– Hogy jó-e? Nézze, már láttam néhány meccset az élvonalban, s nyugodtan mondhatom, többé-kevésbé tisztában vagyok az erőviszonyokkal. A mai ZTE a bajnokság legjobb három csapata között van. Ha csak tavaszi szezont rendeznének, állítom, a dobogón végeznénk. Kár, hogy a fiúk az ősszel csupán tizennyolc gólt rúgtak és harminckettőt kaptak…
– Most a kupameccsel együtt négy találkozón sem kaptak gólt. Ez az adat hízelgő, éppenséggel azzal kapcsolatosan, hogy önt, a rutinos hátvédet érdemes volt szerződtetni.
– Igen, azt hiszem, ez igaz… Nekem valóban jól megy most a játék, de ez érvényes a teljes csapatra, és tudja, nem elsősorban az én teljesítményem a fontos, hanem a ZTE-é. Engem azért szerződtettek, hogy erősítsem a védelmet. Ez a dolgom, és igyekszem a tudásom legjavát nyújtani. A mai Zalaegerszeg egységes gárda, és azt látom, szép lassan viszszanyerik az önbizalmukat azok is, akik az őszi kudarcok után teljesen maguk alatt voltak.
– Gyanítom, Zalaegerszegre érkezése után ön is kereste-kutatta az őszi mélyrepülés okát.
– Természetesen, hiszen kíváncsi voltam, mi lehetett a baj…
– Mire jutott?
– A játékoskeret összetétele már az ősszel sem volt rossz. Jó képességű futballisták voltak a ZTE-ben, ezért engem is meglepett a szereplésük, de hamar kiderült, hogy itt a fejekben voltak súlyos problémák. A sorozatos vereségek egyre inkább aláásták a játékosok önbecsülését, ráadásul ahogy hallottam, egyeseknek a korábbi edzővel, Bozsik Péterrel sem volt felhőtlen a viszonya.
– Érdekes, amit mond…
– Szóval, rossz volt a légkör az öltözőben. A tudással nem volt probléma, ám mentálisan maga alá került a társaság. Amikor először beléptem a zalaegerszegi öltözőbe, kishitű, szerény csapatot láttam magam körül. Most viszont egyre inkább erőtől és önbizalomtól duzzadnak a srácok, és ez jó.
– Kezdenek felszabadulni?
– De még mennyire!
– Magabiztos.
– Miért ne lennék az? Jól kezdtük a tavaszt, és mint mondtam, ez az együttes hosszabb távon igenis érhet el szép sikereket. A bajnokságban az idén már nem alkothatunk maradandót, de a Magyar Kupában óriási esélyünk van a végső győzelemre. Talán nem is kell mondanom, különmotivációt jelent nekünk, hogy Zalaegerszegen rendezik a döntőt. ---- – Meséljen Gellei Imréről.
– Remek szakember. Jól kijövünk.
– Tényleg?
– Tényleg.
– Pedig a válogatottnál nem számított önre.
– Értem már… Nos, Imre bá' eleinte igenis számított rám. Igaz, a védelem helyett a középpályán szerepeltetett, és el kell ismernem, ezen a poszton nem nyújtottam maradandót. Éppen ezért azon sem csodálkoztam, hogy később már kihagyott a keretből. Akkoriban amúgy is rossz passzban voltam, Cottbusban nem mentek jól a dolgaim, tehát azt kell mondjam, jogos volt a szövetségi kapitány mellőzése.
– Tehát nincs harag önök között?
– Szó nincs ilyesmiről.
– Miért mondják önről, hogy nehezen kezelhető ember?
– Fogalmam sincs.
– De ezt mondják, tudja jól.
– Igen, tudom, holott ez egy abszolút téves megállapítás velem kapcsolatban. Elég, ha sorra megkérdezi az eddigi edzőimet, hogy volt-e velem valaha is problémájuk. Higgye el, senkit sem találna, aki panaszkodna rám. Mindig beálltam a sorba, fegyelmezetten edzettem, és megtettem mindent a csapatom sikeréért. Nem vagyok nehezen kezelhető játékos. Nem és nem.
– Akkor flegma.
– Flegma sem vagyok. Ilyen a stílusom, lehet, hogy ez sokakat irritál. Vannak és voltak is rosszakaróim.
– A taxisokra gondol? Ôk ugyebár azt állították, hogy a románok elleni válogatott meccs előtt ön is egy ismert fővárosi szórakozóhelyen mulatott. Kényes témát feszegetek?
– Ezzel a történettel már nem szeretnék foglalkozni. Az ügy elcsendesedett. Egyesek megpróbáltak besározni… ---- – Ugyebár most harmincéves: meddig akar még profi szinten futballozni?
– Régebben azt gondoltam, körülbelül harmincöt éves koromig szeretnék játszani az élvonalban.
– Családos ember? Van felesége?
– Még nincs. Élettársam van, akivel úgy tervezzük, előbb-utóbb családot is alapítunk majd.
– Hat évet játszott külföldön. Ennyi idő alatt megteremtette a nyugodt élethez szükséges egzisztenciát?
– Azt hiszem, igen. Van biztos hátterem, ám ha pályafutásom során lesz még alkalmam anyagilag is előnyös külföldi szerződést kötni, akkor mindenképpen belevágok megint a légióskodásba. Persze, nem mindenáron, ám ha jól járok, akkor nem habozok. Futballista vagyok, és azt remélem, a visszavonulásom után lesz még negyven-ötven évem, amit viszont nyugodtan szeretnék leélni. Na, ehhez pénz kell.
– Profi válasz volt.
– Profi vagyok.
– A jó profi alázatot tanúsít a futball iránt. Ez az alázat önben is megvan?
– Most már igen. Harmincéves koromra lenyugodtam, és a kint töltött időszak alatt rengeteg mindent megtudtam arról, mit is jelent igazi profinak lenni. Magyarországon ezt a szemléletet sohasem szívtam volna magamba, és el kell ismernem, régebben, évekkel ezelőtt én sem vettem véresen komolyan a labdarúgást. Szerencsére ez ma már egyáltalán nincs így. Tudom a dolgom, tudom, mi a kötelességem, s tudom, egy profinak mit kell ahhoz tennie, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa. Az a baj, hogy a magyar labdarúgók többsége erre csak akkor jön rá, amikor külföldre szerződik, s ott látja, hogy működnek a dolgok.
– Az ön történetének is megvan a tanulsága.
– Hogyne. Azt mindenesetre megtanultam, hogy óriási hátrányból indul az a labdarúgó, aki nem rendel alá mindent, de tényleg mindent a futballnak. ---- 17. forduló – még támadnia is kellett
Zalaegerszeg–Pécsi MFC 0–0
Cikkünk főszereplője, Sebők Vilmos lapunktól 6-os osztályzatot kapott. Az első félidőben még söprögetőként szereplő játékost a szünet után Gellei Imre egy sorral feljebb rendelte, így gyakrabban tudott a támadásokba bekapcsolódni, igaz, a ZTE végül nem szerzett gólt a találkozón. A mérkőzésen végig a pályán volt.

18. forduló – törött orral végig játszott
Ferencváros–Zalaegerszeg 0–0
Megbízható, jó játékot nyújtott, és az átlagnál jobbnak számító 6-os minősítést kapott tudósítónktól. Feladatát tökéletesen elvégezte, hiszen a veszélyes ferencvárosi támadók nemigen tudták átjátszani, és ami az ő szempontjából a legfontosabb: nem kapott gólt a csapat. Végigjátszotta a meccset – még úgy is, hogy eltörött az orra…

19. forduló – tizenegyesből gólt szerzett
ZTE–Győri ETO FC 2–0 (1–0)
Amióta visszatért Magyarországra, ezen a mérkőzésen játszott a legjobban: 7-es osztályzat, egy büntető értékesítése, valamint a tény, hogy csapata ezúttal sem kapott gólt. Egy sárga lapot azonban most is begyűjtött. A 81. percben időhúzásért kapott figyelmeztetést a játékvezetőtől. Gellei Imre ezen a mecscsen sem cserélte le egyik legjobbját.