Ünnep és ünneplés a Nagyerdőben

Felázott, nehéz talajon, ám ekkor még csak szemerkélő esőben kezdték el a találkozót a felek. Mindez igencsak rányomta a bélyegét a nézőszámra, a stadion ezúttal félig sem telt meg. A vendégek már az első percekben tudatosították a hazaiakkal, hogy eszük ágában sincs felhagyni a Megyeri úti csapatra mostanában jellemző és eredményekkel párosult agresszív letámadásos stílussal, még akkor sem, ha az ellenfél ezúttal az első osztály talán leggyorsabban játszó és kontrázó együttese, amely hazai közönség előtt lép pályára.
A tizenegyedik percben láthattuk az első, gólveszélyes jelenetet. Bajzát lefejelt labdája a tizenhatoson megcsúszott egy vendégvédő mellett, az üresen maradt légiós, Bogdanovics középről, tizenöt méterről kilőtte ugyan a bal alsó sarkot, de mivel kézzel tette maga elé a labdát, a vendégek középkezdés helyett szabadrúgást végezhettek el.
A második hasonló jelenetre több mint húsz percet kellett várni, igaz, egy kapuváltást követően. A meglepett Rajczi került ziccerbe egy szöglet után, Tomic kapujától három méterre, de nem találta el jól a labdát. A Loki-kapusról kipattantó labdát aztán Polonkai rúgta egy pattanás után a kapufára.
A köztes időben az ellenfél támadásainak és játékosainak megakasztásával törődtek a felek. Leginkább – nevezzük így – taktikai szabálytalanságokat láthattunk ebben az időszakban. Élen járt ebben a feltűnően túlpörgött válogatott, Farkas Balázs, aki Sándor Tamás őrzésével volt megbízva. A hazai játékmester egy-egy passzon kívül nem is nagyon tudott kibontakozni, érdemit hozzátenni a játékhoz, de hogy ezt az időszakot Farkas sárga lap nélkül megúszta, azt kizárólag Fábián játékvezetőnek köszönheti. Bedobott mindent, ami tőle telhető volt: lerántott, buktatott, arcba könyökölt. Majd a sértett és elégedetlenkedésének hangot adó Sándorral még perlekedni is maradt ereje. Persze Farkas társai sem maradtak a debreceniek adósai, Vanczák egy ütemet késve Dombi Tibor lábfejét taposta meg, majd a három vendégvédő gyűrűjébe betörő Bernáth Csabát lökte fel Tóth Norbert. A szabadrúgásból aztán a hazaiak, ha nem is megérdemelten, de megszerezték a vezetést: a Halmosi Péter által a jobb oldalról beívelt labda helyett Vanzcák Vilmos fél szemmel az általa őrzött Flavio Pimet leste. Pedig ha a labdára figyel, jobban járt volna, hiszen az a vendégvédő térdéről pattant védhetetlenül Vlaszák hálójába. ---- Apropó, a gól előtt szabálytalankodó Tóth Norbert... A görög légióskodás után a télen hazatért és a Megyeri útra (vissza)igazolt bal oldali ex-válogatott középpályás... Erőnléti lemaradása láthatóan nincs társaihoz képest, de hogy miért tűnt el szinte teljesen lecseréléséig – mindösszesen két feledhető beadása volt –, arra talán még ő sem tudja a választ. Elképzelhető ugyan, hogy valóban annyira nincs kedve a futballhoz – ez a feltételezés és kritika korábban is megfogalmazódott vele kapcsolatban –, mint az kívülről látszik, persze az is előfordulhat, a középpályás egyszerűen nem illik bele a mostani Újpest letámadásos, agresszív taktikájába. Hasonlóan holttérben mozgott, mint két társa, a szintén rutinos, válogatottat is megjárt Erős Károly és Bükszegi Zoltán. Pont ők hárman, akik tapasztalatukkal összefoghatnák a még első osztályban, főként egy felsőházi rájátszásban éretlen újpesti csapatot. Edzőiknek kell eldönteni: vajon megéri-e őket szerepeltetni, főként együtt, kezdőként, amikor képtelenek kivenni a részüket a csapat játékából?
A félidőt Bükszegi majdnem helyzete zárta, Flavio Pim becsúszva mentett, ám a hazai kapu felé saját játékostárstól veszélyesen közeledő labda mentéséhez Tomicnak minden lélekjelenlétére szüksége volt. ---- A második félidőt az egyre jobban megeredő eső és a hazaiak kezdték aktívabban. A Loki gyors kontrái azonban általában les miatt nem jutottak el a végkifejletig.
A hatvanadik percben Sándor Tamás vádlija bemondta az unalmast. Hetek óta faragják az ellenfél védői a jó formában lévő irányítót, és mivel most is kapott egy rúgást érzékeny testrészére, ezúttal nem bírta tovább a gyűrődést. A mérkőzésnek ebben az időszakában inkább nyílt és folyamatos játékot és kevesebb taktikai szabálytalanságot láthattunk, aztán a hatvankettedik percben tovább növelte előnyét a hazai gárda. A nagy kedvvel és lendületesen játszó Halmosi tört kapura, a büntetőterületen belül járt, amikor lövőhelyzetbe került, mert egy védő elcsúszott. Ám lövés helyett a hazai középpályás is leült, nem úgy a helyzet. Érkezett két újabb vendégvédő, ám követték a példát és labdaelrúgás, felszabadítás helyett mindketten túlfutottak a labdán, a hazai játékoson és a helyzeten. Halmosi így pókfocisan Madar elé tudta tolta a labdát. Utóbbi kapura lőtt, ám a vetődő Vlaszákról kipattant a labda, balszerencséjére vagy éppen szerencséjére – nézőpont kérdése – a földről feltápászkódó Halmosihoz. Ő azonban nem kapura játszott, hanem okosan keresztbe fejelte a labdát a túl oldalán helyezkedő, teljesen magára hagyatottan álló Bogdanovics elé, akinek három méterről nem okozott gondot az üres kapuba tálalni.
A hátralévő időben minden mindegy alapon még jobban kitámadott az Újpest, szemre is szépen egyérintőztek a vendégek és kerültek helyzetbe, amelyből adódott előttük néhány gólveszélyes is, ám Tomic a vizes füvön is a helyén volt. Ezekben a támadásokban mind kivétel nélkül az újpesti újhullám tagjai játszották a főszerepet, akik közt Polonkai például már korelnöknek, rangidősnek és rutinos rókának számít. ---- A hajrában fáradt vagy csak még jobban kinyílt vendégvédelem, így a hazai játékosok előtt is adódtak lehetőségek. Főként a friss és egyébként is lendületes csereemberek, Kiss Zoltán és Madar volt elemében, de ellentétben védőtársaival, Vlaszák Géza a kapuban nem tett nekik szívességet azzal, hogy hibázzon. Bogdanovics nevéhez fűződik még egy szabálytalan találat, Madar tizennyolc méteres lövése pattant meg a tőle négy méterre álló szerb légióson, a labda alaposan irányt változtatva csapta beVlaszákot és kötött ki a bal alsó sarokban – Bogdanovics egy szabályos és két szabálytalan gólja után is a kapunak ebben a részében kötött ki a labda –, de a játékvezető visszafújta az elsőre szabályosnak vélt találatot. Véleményes les és kéz is volt, amely 0-0-nál biztos nagyobb indulatokat váltott volna ki debreceni oldalon úgy a pályán, mint a lelátón, ezúttal azonban belefért még ez is.
A vendégek elismerése, hogy a szépítő találatért is minden erejüket mozgosítva támadtak és összpontosítottak, a mérkőzést két Tomic védés zárta, előbb Feczesin nagy erejű lövését, majd egy perccel később Sándor György fejesét kellett hárítania.
A Debrecen értékes és fontos három pontot szerzett tervei eléréséhez, míg az újpestiek ismét rutinosabbak és gazdagabbak lettek, egy ilyen színvonalas rangadónak köszönhetően talán nem is csupán egy szimpla kilencven perc tapasztalatával.

Debreceni VSC-MegaForce–Újpest FC 2-0 (1-0)
Debrecen, 4000 néző, V.: Fábián
G.: Vanczák (37., öngól), Bogdanovic (62.)
DEBRECEN: Tomic – Bernáth, Éger, Flávio Pim, Nikolov – Dombi, Sándor T. (Kiss Z. 60.), Habi, Halmosi (Balog Zs. 80.) – Bajzát (Madar 61.), Bogdanovics
ÚJPEST: Vlaszák – Simek, Nagy G., Juhár, Vanczák – Polonkai, Erős K.
(Kiss II Z. 73.), Farkas B., Tóth N. – Rajczi (Feczesin a szünetben), Bükszegi (Sándor Gy. a szünetben)