Lehmann tudhatott valamit…

Ezúton viszont a stuttgartiak rekorddöntögető újonca, Timo Hildebrand csomagolhatott hirtelenében, és igyekezhetett a keret után – aztán csüccsenhetett le a többiek mellé a kispadra.
És csemegézhettünk tovább a kezdőkben: a vendégeknél két eredeti középpályás (Ramelow, Jeremies) állt a védelem közepén, míg a vezér, Michael Ballack a partvonalon kívül ragadt kínzó nyavalyája miatt. Ez meg is látszott az első néhány percben, mert a friss aranysárga szerelését (ez sem szebb, mint a korábbiak…) avató román társaság könnyedén eljutott a német kapuig – igaz, ennél több nem történt. A túloldalon meg az nyújtott némi érdekességet, hogy Kevin Kuranyi nyargalászott kedvére a szépen nyírt bukaresti füvön – a hazai bekkek nem nagyon zargatták, így viszont Lobont volt kénytelen tartani a frontot.
A túlvégen aztán a félidő közepén elkezdtek sűrűsödni az események. Előbb Plesan remekművét csodálhattuk meg: Ernst bénázott a felezővonalnál, mire a craiovai irányító elcsente tőle a labdát. És ha már nála volt: elfektette Ramelow-t, Jeremiest, és még mielőtt Lahm bármit is csinálhatott volna, Kahn fölött a jobb pipába küldte a labdát. Már ez a szlalom is elég lett volna Rudi Völlernek egy kisebb kirohanáshoz, de még mielőtt elérte volna az oldalvonalat, már kettővel égtek a németek. Ezúttal Bernd Schneider volt oly előzékeny, hogy prímán indítsa Ratot, aki meg van olyan jó futballista, hogy ezzel be is sétáljon az ellen tizenhatosára. És cseppet megalázta a nagy Kahnt azzal, hogy szépen átpörgette a feje felett a tesztelés alatt álló hivatalos Eb-labdát.
Tíz perc múlva meg már toporzékolni se volt kedve a német padnak… Ennél az esetnél Lahmot bolondították meg, Florentin Petre húzott el a jobb szélen, szépen betekerte a labdát, ott meg lesgyanúsan, ám menetrendszerűen jött Danciulescu (3–0)… A szünet előtt ráadásként azért Daniculescu fejelt is egyet, teljes letargiába döntve a Völler, Skibbe edzőpárost. Ennyit arról, hogy a német vezetőség szerint az Eb előtt is az eredmény a lényeg… Abban viszont egészen biztosak lehettünk, hogy eme négyes után Hildebrand véd majd a második periódusban. S lőn…
Az 56. percben már az ötödik gólért hajtott a román gárda – de két ember is lemaradt az ötösön. A Nationalelf támadójátéka ellenben annyiban csúcsosodott ki, hogy Bobic és Kuranyi szomorúan húzta a száját minden támadásocska végén. A bekkek viszont megemberelték magukat, legalább annyira hajlandóak voltak immár, hogy olykor-olykor leterítsenek egy-egy hazai támadót – ezen a meccsen már ez is eredménynek számított. Mindemellett a hazaiak nem meglepő módon továbbra is élvezték az estét, és csak a kapufa mentette meg Hildebrandot a felavatástól.
Később kissé felemelkedett az apátiából a vendégsereg, de ez is csak annyira volt elég, hogy nem kaptak újabb gólt. Egy ideig… Mert aztán eljött a találkozó 85. perce, amikor a románok már saját magukat is kicselezték, mire sikerült a gólvonal mögé juttatniuk a labdát. Erre végképp felbőszült a társaihoz hasonlóan katasztrofálisan játszó Lahm, mert minden dühét kiadta egy méretes bombában, amely azért megakadt Lobont mögött. De ennyi az összes pozitívum, amit a németek erről a derbiről elmondhatnak.
A végén a rosszmájúbbaknak beugorhatott: lehet, hogy Lehmann valamiféle médiumnak sem lenne utolsó…

Románia–Németország 5–1 (4–0)
Bukarest, 10 000 néző
V: Rosetti (olasz). G: Plesan (21.), Rat (23.), Danciulescu (34., 43.), Caramarin (85.), ill. Lahm (89.)
ROMÁNIA: Lobont – Stoican, Iencsi, Chivu (Ghionea, 34.), Rat – F. Petre (O. Petre, 78.), Radoi, Plesan (Contra, 77.), Dica (Caramarin, 70.) – Ganea (Niculae, 84.), Danciulescu (Neaga, 70.)
NÉMETORSZÁG: Kahn (Hildebrand, 46.) – A. Friedrich, Ramelow, Jeremies, Lahm – B. Schneider, Hamman, F. Ernst (Kehl, 76.), Frings (Freier, 46.) – Kuranyi, Bobic (Neuville, 63.) ---- S ---- K