Persze még van hátra jó néhány forduló, akár javíthat is a szombathelyi gárda, de ha elolvassák a szakmai igazgató gondolatait, rádöbbenhetnek, bizony már az osztályozóra készül a Lombard…
– A szombathelyi szurkolók arra kíváncsiak, hol a csapatuk.
– Teljesen jogos a drukkerek kritikája, de elárulom, hogy már túl vagyok egy rögtönzött szurkolói ankéton, tudniillik szombat este a szombathelyi stadionba visszaérve néhány száz Hali-hívő várt ránk – kezdte egy nagy sóhaj kíséretében Tóth Bálint. – Nem fenyegetőztek, nem vettek elő baseballütőt, hanem nagyon kulturáltan beszélgettek el velem és a játékosokkal. ----
Jó hír a fôvárosi híveknek: Horváth Ákos és a többi MAFC-os ôsztôl is A-csoportos
– És? Okosabbak lettek a drukkerek?
– Szerintem nem. Mint ahogy magam is keresem a kudarcaink okait, mert, tudja, most bármivel rukkolnék elő, az csak afféle mesebeszéd lenne. Holott én vagyok az edző, így elsősorban engem terhel a felelősség azért, mert itt tartunk.
– Bármibe lefogadnám, hogy az önkritikus mondatok mellett és mögött azért sok minden nyomja a lelkét.
– Igaza van. Először is az a véleményem, hogy a futball így bünteti a Haladást, amiért ebben a szezonban már a negyedik edző ül a kispadján. Nem létezik, hogy ennyiszer kell váltani, ha pedig igen, akkor annak tessék, itt az eredménye. Nem tisztem minősíteni elődeim munkáját, de csapatként működni ezt az együttest egyedül Détári Lajos irányítása alatt láttam. Mondanék még valamit: amikor átvettem a szombathelyi gárdát, majd megtartottam az első edzésemet, megdöbbenve tapasztaltam, hogy ezek a fiúk – szakmai kifejezéssel élve – túl vannak edzve…
– Ha jól értelmezem a szavait, akkor nem kellően felkészített Haladást kapott.
– Így is mondhatjuk. Azonban nem csupán ez a gond, hanem az is, hogy a téli átigazolási időszakban sem sikerült igazán megerősíteni az együttest. ---- – Ezzel azért kapásból vitatkoznék, hiszen többek mellett az egyik legjobb magyar futballista, Illés Béla igazolt a Haladáshoz.
– Szegény Béla… Ô a mi nagy értékünk, de mellette olyan légiósok is idekerültek, akik nem ütik meg az első osztályú szintet. Ám nem tudok mit csinálni, szűk a keret, így a fiatalabb játékosokhoz kell nyúlnom, de ők most még nem segíthetnek a Haladáson.
– Beletörődött abba, hogy osztályozó lesz a vége?
– Minek áltassam magamat vagy a csapat mellett kitartó szurkolókat? Igen, nagy valószínűséggel osztályozóra kényszerülünk.
– Megbánta, hogy Szombathelyre szerződött?
– Szó sincs erről! Tudtam, mire vállalkozom, igaz, ilyen vesszőfutásra, ilyen súlyos vereségekre azért nem számítottam. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy nekem nem tettek a kezem alá, mondjuk, egy olyan erős játékoskeretű Vasast, mint annak idején az újonc Bozsik Péternek a Fáy utcában. Nekem ezzel a kerettel kell megoldanom a feladatot, és szembesülnöm például olyan akadályokkal, hogy a meccsünkre kijelölt bírót egyszerűen lecserélik a találkozó előtt.
Kár volt ünnepelni a játékvezetőt– Ezt hogy érti?
– Bede Ferenc bíráskodott volna Zalaegerszegen, és őt már harmadszor "vették le" a mi találkozónkról – talán azért, mert egyszer Bíró Péter klubtulajdonos kijelentette, hogy Bede Ferenc a legjobb bíró Magyarországon. De ez csak egy a sok furcsaság közül, de mondom, minden szó csak mese a szurkolók számára. A Haladás-tábort egy érdekli: hogy a csapat az ősztől is az első osztályban szerepeljen, és természetesen én is erre készülök.