Portugália nyert a lottón

Közben Michael Owen szép csendben a háttérben maradt, tudta, de talán helyesebb, ha azt mondjuk, érezte, eljöhet, eljön még az ő ideje (is) ezen az Európa-bajnokságon. Gólt nem szerzett a csoportkörben, nagyot sem villant, egészen addig, amíg nagyon nem kellett.
A negyeddöntő 3. percéig.
Nehéz jelzőket találni az egyszerre tudatos és ösztönös mozdulatra – csodálatos? lenyűgöző? –, mint ahogyan arra a bakira is, amelyet Costinha a gól előtt elkövetett. A portugálok a csoportkör (akkor Paulo Ferreira volt a vétkes) után az egyenes kieséses szakaszt is hajmeresztő bakival kezdték, csak éppen most egy meccsen kellett volna kijavítaniuk a hibát, nem volt rá még két lehetőségük.
Neki is durálták magukat, de az előző három összecsapáshoz hasonlóan ezúttal is kiderült, felállt védelem ellen nehezen boldogulnak. A kombinációs játékuk nem működött teljes hatásfokkal, egy angol láb vagy fej valahonnét mindig előkerült, a ritka kivételeknél pedig a szerencse is az angolok pártjára állt.
A sors azonban elöl visszavette a "háromoroszlánosoktól", amit hátul odaadott: előbb Wayne Rooneynak kellett bokasérülés miatt leballagnia a gyepről, majd az immár magára maradt Owen lövését piszkálta ki Ricardo a bal pipából. Amott Jamesnek inkább csak íveléseket és távoli lövéseket kellett ártalmatlanítania, a portugálok a hatalmas iram diktálása közepette mintha elfeledkeztek volna a helyzetek kialakításáról. Jellemző, hogy az Új Katedrális népe kétszer ugrott talpra, rendre amikor Figo "lőtávolon belülről" végezhetett el szabadrúgást. Utólag alighanem megbánták a drukkerek, amiért engedtek a belső kényszernek…
A fordulás után a rendező játékára továbbra is az esetlegesség (íveljük középre, és majd lesz valami – na de egy Terry, Campbell bástyapárra épülő angol védelem ellen?!) volt a jellemző, a kombinatív játékot minduntalan meghiúsította egy-egy, ezen a szinten szokatlan és azonnal büntetendő technikai hiba. Hogy Figo vagy Deco miért nem tudta lekezelni a néhány méterről kapott labdát, az rejtély, ugyanakkor az angolokat nem igazán érdekelte a megoldás. Csak az, hogy ők megoldják a váratlanul leegyszerűsödő helyzeteket.
Hosszú ideig sikerült is nekik. A kapitányok egyre több hangsúlyt helyeztek a nekik fontos csapatrészek megerősítésére (a csatár Simao Sabrosa és Hélder Postiga jött be az egyik, a védő Phil Neville a másik oldalon), így a súlypont át is került az angol térfélre, egészen a 83. percig azonban ennek semmiféle hatása sem volt. Akkor viszont beigazolódott, Scolarit nem kell azért keresztre feszíteni, mert le meri hívni Figót. Az egyenlítő gólt ugyanis a helyére beküldött Hélder Postiga jegyezte.
A ráadás első fele eseménytelenül telt el, a második azonban rengeteg izgalmat hozott. A csereként beálló Rui Costa a portugáloknak szerzett vezetést, erre azonban Lampard felelt, így jöhettek a tizenegyesek.
Igazságtalan, hogy így dőlt el, de ezt a portugálok aligha bánják!

Michael Owen előrelépett
Michael Owen évek óta megkérdőjelezhetetlen tagja az angol válogatott csatársorának. A jelenlegi keretben magasan ő a legeredményesebb, de a csoportmeccseken nem talált be. Ám amikor a "háromoroszlánosok" bekerültek a kieséses szakaszba, csak pár percet várt, és ezzel a góllal roppant illusztris társaságba került. Immár ugyanis 26-szor volt eredményes a nemzeti tizenegyben, így beverekedte magát az első tízbe az angol örökrangsorban – egy olyan legendás játékossal áll holtversenyben, mint Bryan Robson. A listán egy másik egykori nagyság, Bobby Charlton az első, 49 góllal. Tekintve, hogy Owen 25 éves, s az eddigi 26 gólt hat év alatt szorgoskodta össze, akár meg is előzheti az 1966-os vb-győztes csapat ászát. ---- P ---- 3