Az ejtőernyősök megérkeztek

Kissé drága volt az ankarai büfé

Azt tehát nem állíthatjuk, hogy kifejezetten kényelmes délelőtt várt a Honvédra, de a srácok igyekeztek segíteni magukon. Rögvest kiderült, milyen nagy szolgálatot tehet egy-egy kispárna, netán hátizsák, bőrönd, vagy éppen a derékaljnak tökéletesen megfelelő számítógépes hordtáska.
"Sima utunk lesz, legalábbis nekünk, mert önöknek kissé kényelmetlen lehet az ülés – nyugtatott meg bennünket a gép parancsnoka, majd hozzáfűzte a következőket – számtalan zacskó áll a rendelkezésükre, de van itt két vödör is"
Szerencsére nem kellett kipróbálnunk a fenti alkalmatosságokat, mert amilyen csúnya és kényelmetlen volt a repülő, annyira strapabíró, ráadásul a személyzet is értette a dolgát, úgyhogy meg sem éreztük a le- és felszállásokat. Indokolt a többes szám, mert Ankarában le kellett szállni tankolni, bár a játékosoknak jól jött szünet. Fájdalom, a törökök még kissé morcosak lehettek Buda visszafoglalása miatt, mert nem akarták beengedni a csapatot a tranzitba. "Ott a mező" – mondták körbemutatva, amikor kissé értetlenkedve rákérdeztünk, hogy a csapat kísértetéhez tartozó hölgyek (Ács Erzsébet ügyvezető és Rogán Klaudia utazásszervező) akkor vajon miként oldják meg a problémát? Mosolyogtak egy jót: "…elég nagy az, jut hely nekik is."
Aztán csak bejutottunk a tranzitba.
Na, mármost vagy a helyi pénz érhetett keveset, vagy igen drága büfét fogtunk ki, mindenesetre egyetlen pogácsa három és fél millió török lírába kerül errefelé. Rövid eszem-iszom után a kispestiek visszacihelődtek a repülőre, és kezdetét vette a hét és fél órás út második szakasza, amely aztán a legjobbkor ért véget (már többen középre, a lábak mellé feküdtek le, hátha ott több a hely, míg Gálhidi György a rámpára telepedett: "Kényelmes, de azért bennem volt a frász, hogy mi van, ha kinyílik…" – gondolkodott el a szakvezető később). Néztek egy nagyot a fiúk, ahogy megérkezvén Jerevánba, temérdek ember fogadta őket. A vendéglátásra aztán tényleg nem lehetett panasz, minden kívánságunkat lesték az örmények, látszott, hogy ők most nagyon bizonyítani akarnak, egy számukra igazi nagy csapat előtt. ---- Az egész napos izzadás után nem volt túl örömteli, hogy legalább 35 Celsius-fok fogadott bennünket, miként kissé furcsán hatott a sok-sok romos épület, megannyi roncsautó is. Persze, ahogy beljebb értünk Jerevánba, megváltozott minden: szép parkok, csodás szökőkutak tűntek elő, és már kevesebb lett a totálkáros Lada is. Érdekes amúgy: az örmény fővárosban egyáltalán nem láttunk középkategóriás autót, az emberek kisebb része egy csillogó Mercedes-szel, vagy BMW-vel, a többség pedig régi Moszkviccsal jár.
A buszok külön fejezetet érdemelnének (leszámítva a csapatot fuvarozó gépjárművet, mert arra nem lehet panasz): Örményországról az első képi emlékünk még egy internetes oldalon fellelt szétbombázott busz volt, így meglepve tapasztaltuk, hogy errefelé egész sok van ebből a fajtából – de nem ám az út mellett parkolnak, hanem ezek jelentik a helyi tömegközlekedést…
Fejlődik, megy a világ után ez az ország, és bár még hatalmas a lemaradása Közép-Európával szemben is, nagyszerű, segítőkész emberek lakják. Gálhidi György sajtótájékoztatóját például féltucatnyi újságíró tisztelte meg (nem valószínű, hogy a pesti meccs előtt is leszünk ennyien…), és alig akarták elengedni a szakembert, aki kifogástalan angolsággal felelt a kérdésekre.
"Több örmény barátom is van, hiszen jó évtizeddel ezelőtt kapcsolatba kerültem néhány labdarúgójukkal – emlékezett a magyar vezetőedző. – Sajnos, mivel a Honvédból hét játékos is elment, és a helyükre nem nagyon érkezett senki, eléggé főhet a fejem. Egy döntetlennel nem lennék elégedetlen, bár azért bízom a játékosokban, hogy megnyerik ezt a mérkőzést."

A magas játékosoktól félnek a hazaiak

Az örmény újságírók mosolyogva fogadták a hallottakat, aztán hiába sietett az edzésre Gálhidi György, a keleti higgadtság szép példájaként ötször is feltettek egy-egy utolsó kérdést. A tényleg utolsó amúgy kicsit meglepő volt: az érdekelte őket, ki nőtt a legmagasabbra a kispestiek közül. Furcsálltuk, hogy vajon miért érdekli őket ennyire a honvédosok testalkata, aztán megláttuk a MIKA edzését: hiszen az örmény együttesben alig játszik 170 centi fölötti futballista.
A hazaiak edzése után Gálhidi György levezényelte a foglalkozást: bár ezt még megelőzte a szokásos rossz hír, miszerint Dejan Stamenic játékengedélye nem érkezett meg, így a bosnyák fiúra sem számíthat az edző (a labdarúgó azért a társaival együtt alaposan végiggürcölte a tréninget).
A nemzetközi porondra kilépő kispestiek roppant komolyan veszik a keddi mérkőzést: olyannyira nem akarnak pórul járni, hogy Kiss József masszőr fertőzések elkerülése érdekében csak az otthonról hozott szakajtónyi vizet adja a játékosoknak – legalább megtudtuk, mi foglalta a helyet a repülőn.
Az UEFA-kupa-selejtező mérkőzés ma 17 órakor kezdődik, majd a küldöttség azonnal utazik vissza Budapestre.
Egyelőre nehéz eldönteni, hogy a meccs, vagy a repülőút lesz-e a fárasztóbb. ---- Lássuk, mit kell tudni az ellenfélről, a MIKA Asztarakról. Az együttes nem otthonában, hanem a Pjunik Jereván stadionjában fogadja a Honvédot, mert ez az egyetlen létesítmény, amely az UEFA-nak is megfelel. A helyiek büszkén emlegetik, hogy nem is olyan régen, a spanyolok elleni Eb-selejtezőn is telt ház volt, s a kintmaradtak egymást ölték a jegyekért. Na, ne rémüljünk meg, ez is csupán 15 ezer nézőt jelentett, ám keddre alig két-háromezer drukkert várnak. Pedig nem mondhatjuk, hogy nagyon drágák lennének a jegyek, lévén, mindenkit ingyen engednek be… Mint George Bazsegjan, az együttes sajtófelelőse elmondta: jó csapat a MIKA, de inkább csak helyi szinten, és egy komolyabb ellenféllel szemben már kevés esélyük van. A Honvédot például komolyabb ellenfélnek tartja, bár elmosolyodott, és megerősítette: ezúttal azért győzelemre készülnek.

Spórolós túra

Talán sokan megmosolyogják a kispestieket, hogy miért egy ütött-kopott Antonovval keltek útra ily messzire. Nos, csak egy kis kalkuláció: ezzel a géppel a kirándulás mintegy négymillió forintba került, míg ha a Bécsből induló menetrendszerű járattal utaztak volna, akkor csak a repülőjegy cirka hatmilliót emészt fel, és még nem számoltuk a vízum-, és szállodaköltséget, és a Bécsig tartó buszút árát. Nagyon nem éri meg tehát a Honvédnak ez a jereváni kiruccanás, de a vezetők bíznak abban, hogy sikerül túljutni az első két körön, és akkor valami viszszajöhet a kiadásokból. Igaz, a kiírás picit félreértelmezhető, még senki sem tudja, hogy az UEFA által ígért 80 ezer svájci frankot megkapja-e a csapat. Bár ha megkapja, akkor is csak valamikor jövő ilyentájt…