Szabics Imrét ezúttal nem úgy fogadta a Szusza Ferenc-stadion közönsége, mint tette azt múlt szerdán, amikor a csatár a válogatottban csereként pályára lépett az Izland ellen megvívott világbajnoki selejtezőn. Pedig a forgatókönyv hasonló volt, hiszen a válogatott támadó csütörtök este is csak a második félidőben kapott játéklehetőséget, az azonban kiderült, hogy ha Szabics Imrén nem a nemzeti együttes dressze díszeleg, akkor nem fogadja őt sem tapsvihar, sem hatalmas szeretet… Szabics Imre a találkozó lefújását követően úgy vonszolta magát az öltöző felé, mintha kiütötték volna… "Nagyon rosszul esett az újpesti közönség fogadtatása, be kell vallanom, nem erre számítottam - mondta Szabics Imre. - Az Izland elleni válogatott meccsen csodás volt a hangulat, a második félidőben a szurkolók szinte együtt lélegeztek a játékosokkal, érezhető volt a szeretetük. Az természetesen érthető, hogy ezúttal nem tapsoltak, nem drukkoltak nekem, hiszen ellenfélként szerepeltem az újpesti stadionban, de nem gondolom, hogy ez bárkinek is okot adna arra, hogy gyűlöljön. Persze, minden szurkolónak szíve joga, hogy kifütyüljön, szidalmazzon, trágár szavakat ordítson, de ez egyszersmind minősíti is az egyént. Mindenesetre én biztos nem így viszonyulnék egy honfitársamhoz…" Szabics Imre szerint nem csupán a lelátón, hanem a pályán is történt néhány visszataszító eset. "Azt kell mondjam, az Újpest nem futballozott valami szimpatikusan - mondta a támadó. - Rendkívül durván játszottak a lilák, több alkalommal jóval keményebbek voltak a megengedettnél. Megérdemelten nyertük meg a találkozót, de azt sajnálom, hogy rossz érzésekkel kell elhagynom a stadiont, de mindegy… Győztünk, és nagy valószínűséggel már tovább is jutottunk."