A bordó-szürkék egyszeres válogatott csatárának sommás statisztikája: két gól (főképp az első, csapata harmadik találata ér kalaplengetést) s két gólpassz - élményszámba menő pár.
"Már az első félidőben sikerült dűlőre vinnünk a mérkőzést - foglalta össze a vasárnapi kora délután eseményeit a támadó. - Az első bő negyedóra volt igazán meghatározó a találkozó egészét tekintve, hiszen már kettő nullára vezettünk. Nagyon kellett ez a győzelem a csapatnak, ami, azt hiszem, minden tekintetben megérdemeltnek mondható, s benne is volt a társaságban. Igazságtalan lenne persze elhallgatnom, hogy az Újpestnek is bőven volt gólszerzési lehetősége, csakhogy a futballközhely ezúttal is megállja a helyét: a labdarúgást gólra játsszák. Ezúttal sikerült türelmesen befejeznünk az akcióinkat, nem kapkodtunk, a legoptimálisabb döntéseket hoztuk meg, és a szerencse sem pártolt el tőlünk. Korábban az ellenfél tizenhatosáig eljutottunk, de aztán az utolsó pillanatokban betliztünk.
Békéscsabán vagy Nyíregyházán az imént felsoroltak közül valami hibádzott, márpedig a különbség, mint az látható, igencsak markáns. Ott döntetlenek, most győzelem. Ha azok a pontok a birtokunkban lennének, másképp festene a helyzet. Bár lehet hogy akkor ez a siker nem jött volna össze."
Tóth Mihály mindazonáltal előzetesen maga sem számolt vele, hogy a Sopron az Újpest ellen sima meccsen gyűjti be a három pontot, igaz, ki azért nem zárta a - mármint a győzelem - lehetőséget.
"Látatlanban már az egy pontra is rábólintottunk volna, bár hét közben azon viccelődtek a fiúk: egyszer belefut a késbe valamelyik rivális… Azon túl, hogy ez az Újpest, azaz rögtön a soron következő ellenfél volt, elsősorban azt emelném ki pozitívumként, hogy immár ötödik meccsünkön maradtunk veretlenek. Az külön kategória, hogy egy ilyen győzelem mekkora lökést adhat a csapatomnak a továbbiakra nézve."
Az igencsak gyér érdeklődésnek - emígyen a szurkolás hiányának -, no és elsősorban a házigazda alárendeltségének köszönhetően szinte minden egyes bekiabálás eljuthatott a pályán tartózkodókhoz, így az is, amidőn valaki az "Ez a Stuttgart!", majd az erre felelő "Ez nem a Stuttgart!" mondatot üvöltötte világgá.
"Nem, ezeket nem hallottam - adta újabb jelét a teljes mérkőzésre szóló koncentrációnak Tóth Mihály. - Egyébként sem foglalkoznék ilyesmivel. Büszkék lehetünk viszont arra, hogy Dajka László taktikai utasításait végig betartva játszottunk. Nem hiszem, hogy az Újpest lebecsült volna bennünket, de azt sem, hogy a hazaiak felkészültek volna ilyen mérvű ellenállásra. Nem voltak igazán élesre állítva, mi pedig éltünk a lehetőséggel."
LabdakezelésTóth Mihály rendkívül labdabiztos csatár. A hátvédsorból érkező, felívelt, illetve keményen felpasszolt labdákat sikeresen szelídíti meg, és pontosan továbbítja.
TámadásA soproni csatár nagyszerűen lép a felé érkező labdák elé, és olyan ügyesen fordul le a védőjéről, hogy rögvest lépéselőnybe kerül, és rohamozhatja az ellenfél kapuját.
SebességMajd mindegyik magyar hátvédet képes megverni az első néhány méteren. A labdával együtt is nagyon gyors, így gyakran egyedül vezetheti a kapusra a labdát…
CselezésBár a válogatott támadó nem tartozik a cselkirályok közé, képes olyan váratlan megoldásokra, fifikás húzásokra, amelyekkel becsaphatja dőjét, és máris gólhelyzetbe kerül...
HelyzetkihasználásFélelmetes támadó: jobb és bal lábbal is pontosan lő, van, hogy futtából, hatalmas erővel bombáz a kapura, de sokszor okos, szemtelen megoldásokat is alkalmaz.
GólörömEz az igazi különlegesség. Ha Tóth Mihály gólt szerez, akkor egy rövid sprintelést követően jöhet a már-már megszokott csók - mégpedig a jobb kezén lévő gyűrűre.