Eljött az új élet első pillanata

Az életkedve, a vitalitása fantasztikus, mindenütt felbukkan, és azok, akik csak egy kicsit is ismerik, imádják őt. Nos, szerdai számunkban arról írtunk, hogy a Felcsút edzéseit ideiglenesen - a vezetőedző felgyógyulásáig - Orbán Viktor, Magyarország korábbi miniszterelnöke, a harmadosztályú csapat igazolt labdarúgója vezeti, tegnapelőtt Nagy Lászlónál jártunk a kórházban, és a súlyos szívműtét előtt beszélgettünk.

Élj a mának! Jól hangzik, annyi szent: haverok, buli, fantasztikus kalandok, egyik a másik után. Elvégre sohasem lehet tudni, mit hoz a holnap és a holnapután. Persze az ember már csak olyan, hogy gyűjtöget, tervezget, célokat tűz ki maga elé, s elérhetetlen álmok után koslat. Aztán jön egy unalmas hétfő, s borul minden, elsősorban maga az ember, le a földre, ájultan, a szívéhez kapva. A pillanat, amely szétfeszíti a mellkast, s izzadsággal locsolja le a testet, mindent megváltoztat. Rosszabb esetben nincs tovább, irány a mennyország vagy a pokol, szerencsésebb variációban intenzív osztály, szívműtét, szanatórium, leszázalékolt, lelassult élet.
Isten rendszerint nem mérlegel.
Nagy László, vagy ahogy a mai napig mindenki nevezi őt, a "Nagylaci" egy unalmas hétfőn kapott infarktust épp, amikor jókedvűen tett-vett a kertjében. Az Újpest hajdani 25-szörös válogatottja és a lila-fehér klub kilencszeres bajnok labdarúgója 55 évesen nézett szembe a tökéletesen váratlanul támadó halállal, s ahogyan annak idején a pályán lila-fehérben, úgy most is ő győzött.

Túlélte az infarktust, és immár túl van egy súlyos, többórás szívműtéten.
Élj a mának! Ezentúl ez lehetne az életfilozófiája Nagy Lászlónak is, aki a Felcsút csapatának az edzőjeként dolgozik, ám a pályán is örökmozgó. Mexikóban olimpiai bajnoki címet nyerő korábbi futballista egy pillanatra sem ijedt meg, s ő bizony hoszszú, nagyon is hosszú távra tervez. Rajta nem fog ki infarktus, koszorúér-elzáródás.
Nagy Lászlóval a Kardioló-giai Intézet negyedik emeletén lévő kórtermében beszélgettünk egy nappal a szerda déli műtétje előtt. S ha hiszik, ha nem, olyan vidámnak és jókedvűnek tűnt, mintha nem kórházban, s nem egy operáció előtt lenne.

Hirtelen rosszullét kertészkedés közben

- Azt hittem, fekszik majd az ágyon, aztán mindenféle csövek lógnak ki a testéből, sápadt lesz, halk szavú, halálra vált, ehelyett majdhogynem vidáman mászkál a folyosón, és viccelődik a nővérekkel. Milyen lelkierő lakozik önben?
- Jól vagyok, majdhogynem tökéletesen jól. Ha rajtam múlna, ott lennék a csapat edzésén, és jól megdolgoztatnám a felcsúti fiúkat. Most mit csodálkozik? Jó, jó… Volt egy infarktusom, nemsokára műtőasztalra fekszem, de ez csak egy rossz pillanat, túlleszek rajta, s minden megy tovább.
- Úgy beszél az infarktusról, mint a nátháról.
- Nem volt annyira vészes. A múlt hét hétfőjén egyedül voltam otthon, s mondhatom, remekül éreztem magam. Boszszantott, hogy csapatom előző nap kikapott, de akkor már nem rágódtam ezen, inkább kimentem a kertbe, és ott pakolászgattam. Aztán egyik pillanatról a másikra jött a rosszullét, előbb a hányinger, aztán a mellkasi szorítás, a zsibbadás, az izzadás, s akkor már azt gondoltam, hogy még sincs olyan jó napom. Gyorsan felhívtam az asszonyt, akivel amúgy már harmincnégy éve élünk együtt, s akit még sohasem riasztottam, ha fájt valamim. Most viszont tárcsáztam a számát, mondtam neki, jöjjön haza, mert baj van. Viszonylag gyorsan átment rajtam az infarktus, mert természetesen tudtam, hogy mi ez a rosszullét, mire az asszony hazajött, én lezuhanyoztam, átöltöztem, és viszonylag jó állapotban fogadtam. Ô persze kihívta a háziorvosunkat, aki megvizsgált, s azonnal beutalt a kórházba. De akkor sem hagytam el magam, visszautasítottam a mentőt, autóval elmentünk a közeli SZTK-ba. Ott még egy órát vártam, mint a többi beteg, majd végre bejutottam, megcsinálták az EKG-t, és akkor előbb az orvos, majd az asszisztensek estek hanyatt…
- Nem csodálom. Infarktussal ritkán kirándul, autókázik, beszélget az ember.
- Márpedig én akkor már nem voltam rosszul. Ez persze nem érdekelte az orvost, rögtön infúzióra kötöttek, majd nem volt mese, mentővel behoztak ide a Kardiológiai Intézetbe. Este azonnal megkatétereztek, és ekkor jött az újabb sokkhatás. Az orvosok látták, hogy nagy a baj. Koszorúér-szűkületem volt. Azt képzelje el, hogy én ebből korábban soha semmit nem éreztem, nekem a szívemmel semmi bajom nem volt, aztán tessék, most mégis súlyos műtét vár rám. ---- - Tudom, hogy rengeteget cigarettázik, de én önt nyugodt, kiegyensúlyozott embernek ismerem, aki rendszerint jókedvű, aki nem ordít, nem hisztizik…
- Az lehet a baj, amit most mondott, hogy nem ordítok, nem hisztizek. A stresszt, és az idegeskedést rendszerint magamba fojtom, sokáig rágódom dolgokon. Tudja, az én családomban fiatalon halnak. Apám hatvankét, anyám negyvenkilenc évesen ment el. De szerencsére van utánpótlás, a két fiam harminc- és harminchárom esztendős, unokából pedig immár öt van, s valamennyi fiú.
- Látom, hogy nincs önben egy fikarcnyi félelem sem. Ez valami álca?
- Dehogyis. Amikor az infarktust átéltem, akkor sem ijedtem meg, tudtam, hogy nekem még rengeteg dolgom van a földön, így biztos, hogy nem halok meg, a műtétet pedig kötelező rosszként fogom fel, hiszen az elhasználódott, beszűkült ereket újakkal pótolják. Na, mit szól, milyen szakszerűen beszélek erről a témáról. Valóban nincs bennem félelem, optimistán fogom fel az életet még ebben, a számomra furcsa helyzetben is. De… Azt bevallom magának, unom magam a kórházban, és az operációt követően nincs kedvem szívszanatóriumba menni. Azt már nem. Januárban dolgozni akarok, edzést vezetni, mert ez az életem. Az életem, amelyből jól tudom, hogy csak egy van, s nekem erre most vigyáznom kell, úgy hogy végleg befejeztem a dohányzást.

Senkinek sem akar könyörögni

- Nem akarok itt utólag okoskodni, de nem lehet, hogy a mellőzöttség is belejátszott a betegségébe?
- Miféle mellőzöttség?! Felcsúton remekül érzem magam, kifogástalan körülmények között dolgozhatok. Az más kérdés, hogy a játékosokon nem mindig érzem a mindenáron való győzni akarást, ami olykor elkeserít. Persze hogy vágyom az első osztályba, de nem mindenáron. A pro-licences tanfolyamot például sohasem végzem el, ezt elhatároztam, mert nem attól lesz jó edző valaki, hogy terepasztalon vagy gombfocipályán technikai variációkat rajzol, ennél sokkal fontosabb győzni megtanítani a játékosokat a hétköznapokon. Egyébként az is a baj velem, hogy szókimondó vagyok, ezért is küldtek el annak idején, ezerkilencszázkilencvenhatban Újpestről, miután az előző szezonban ezüstérmesek lettünk.
- Nem is jár az Újpest meccseire?
- Csak ritkán. Mindig szeretni fogom ezt a klubot, egész életemet ott töltöttem, hiszen ezerkilencszázhatvanöttől nyolcvanháromig szerepeltem lila-fehérben, de én kilincselni, könyörögni vagy helyezkedni nem fogok, hogy állást kapjak, sem Újpesten, sem máshol. No, de itt be kell fejeznünk… Ha megbocsát, most mennem kell, tudja, hamarosan néhány órás szívműtét vár rám. Folytassuk a beszélgetést akkor, ha magamhoz tértem. Az lesz az új életem első pillanata.
S eljött a pillanat: a Kardiológiai Intézettől kapott tájékoztatás szerint Nagy László szívműtétje sikeres volt, az edző állapota kielégítő.

A felcsúti öltözőben rend lesz az edző távollétében
A csapat rangidős játékosa, a korábbi miniszterelnök, Orbán Viktor vállalta, hogy Nagy László visszatéréséig segít az edzésvezetésben ---- Nagy László esete nem egyedi a sport világában.
Bozsik József a válogatott szövetségi kapitánya volt, amikor az Ausztria válogatottjától Bécsben elszenvedett vereség után néhány nappal kapott infarktust, és később emiatt le is kellett mondania a kapitányi posztról.
Külföldön is találunk ehhez hasonló eseteket. Még a Liverpool edzője volt a francia Gerard Houllier, amikor egy Leeds elleni mérkőzésen rosszul lett, majd szívműtétet hajtottak végra rajta, és hosszú gyógyulás után visszatérhetett a kispadra.
Gera Zoltán csapattársa a West Bromwich Albionban a nigériai Nwankwo Kanu, aki szívműtéten esett át, de azóta egészséges, és futballozhat.
Nem mondhatja el ezt magáról Khalilou Fadiga, a Bolton Wanderers szenegáli középpályása, aki a Tottenham elleni Ligakupa-mérkőzés előtti bemelegítés során esett össze. A labdarúgó szívét október végén ismét meg kellett műteni, és defibrillátort ültettek be a szervezetébe, és orvosai szerint a 29 éves játékosnak be kell fejeznie pályafutását.