- Miért hallgatott ennyi ideig?
- Mert nem volt rá különösebb okom, hogy megszólaljak - felelte a még mindig csak 28 esztendős Dvéri Zsolt. - Visszavonulásom óta nem történt velem semmi érdekes, legalábbis ami az újságokat érdekelheti, ezért jobbnak láttam, ha feleslegesen nem nyilatkozom. Ám még mielőtt rákérdezne, elmondom: önnek is csak azt felelhetem, hogy semmi újat nem tudok mondani a visszavonulásommal kapcsolatban.
Több ideje maradt a családra és a lovakra- Ahogy beszél, már meg sem merem kérdezni, hogy nem bánta-e meg az akkori döntését. Nyilván nem…
- Ez így van. Végre igazán azt csinálhatom, amit szeretek, többet vagyok a családommal, a lovaimmal, és higgye el, egyáltalán nem hiányzik nekem a magyar futball. Ahogy a nyáron fogalmaztam: belefáradtam a labdarúgásba, az azt körülvevő közegbe, és ma sem határoznék másképp.
- Egyik pillanatról a másikra abbahagyni az élsportot kockázatos vállalkozásnak tűnik.
- Természetesen hobbiszinten továbbra is játszom, de ezt csupán a magam kedvéért teszem. Szerencsére ebben semmi kényszer nincsen, és talán furcsának hangzik, de így sokkal jobban élvezem a labdarúgást, mint annak idején, amikor még profi voltam. Ráadásul csak anynyit futballozom, amennyi jólesik, és ami az időmbe belefér. Nekem ez így éppen megfelelő. ---- P ---- &