A sikerre sosem lehet ráunni

Garami József mesteredző mégis roppant visszafogott volt - igaz, a szakemberre amúgy sem a harsányság a jellemző. Az azonban érződött, hogy jóleső büszkeséggel fogadta az ellenfelek gratulációit. Amikor pedig látta, hogy futballistái örömtáncot lejtenek a pálya közepén, végül csak elmosolyodott ő is.
Pedig a torna előtt nem sokan fogadtak volna a Hungária körúti együttes végső győzelmére, hiszen a bajnokság második selejtezőkörében, a budapesti Papp László-sportarénában éppencsak továbbjutott a csoportból. Más kérdés, hogy a döntősorozatban, majd a Győr elleni szuperfináléban remek futballal rukkoltak ki a kék-fehérek.
- A budapesti selejtezőben valóban nehezen indult be a szekér, hajszálon múlott, hogy nem búcsúztunk el - mondta Garami József. - A Kaposvártól elszenvedett vereségünk után a Nyugat válogatottja ellen az utolsó percben sikerült egyenlítenünk, ezután viszont valóban egyre jobb formába lendült a csapatom.
- S e lendület egészen a debreceni döntő végéig kitartott...

- Szerencsére igen. Hozzáteszem, akkor sem dőlt volna össze a világ, ha már a budapesti selejtezőben búcsúznunk kellett volna. Persze szerettünk volna minél tovább menetelni, de nem úgy tekintettünk a sorozatra, mintha számunkra csakis a végső győzelem jelenthetné az elfogadható eredményt. Jómagam úgy kezeltem ezt az erőpróbát, mint amely remek gyakorlási lehetőség játékosaimnak.
- Az eredmény alapján kiválóan sikerült a gyakorlás. Mennyit készültek a terembajnokságra?
- A téli edzések egy részét eleve a négy fal között végeztük volna, és miután bejutottunk a debreceni döntőbe, persze gyakoroltuk a kispályás focit is. Ez a fajta játék amúgy is beleillett a felkészülésünkbe, hiszen a hat hat elleni játékban rengeteg hasznos mozgást végeznek a játékosok. Gondolok itt a gyors irányváltoztatásokra, a váratlan megoldásokra, a kis területen történő játékra.

- Modern, rövidpasszos futballjukkal a torna végére a közönség szimpátiáját is elnyerték, ami nem kis elismerés.
- A debreceni publikumot szeretném külön is dicsérni, hiszen amikor az elődöntőben a Loki ellen éppen vezetésre álltunk, a hazai tábor akkor sem minket pocskondiázott, hanem a sajátjait buzdította. A Főnix-csarnokban egyébként végig kitűnő hangulat uralkodott, jó volt látni, hogy Debrecenben mennyire szeretik a futballt. Sajnos Magyarországon az emberek nagyon elszoktak a labdarúgástól, éppen ezért jó lenne, ha a hosszú holt szezon alatt is minél többet láthatnák a magyar csapatokat játszani. Ehhez elsősorban több műfüves pályára lenne szükség, amelyek köré mobil lelátókat lehetne állítani - sajnos ez itthon egyelőre inkább csak álom. Az időjárás kétségkívül nem a legkedvezőbb errefelé, de nézzük meg Németországot, ott is hasonlóan hideg van, mégis folytatódhatott a bajnokság. No, de ezt inkább hagyjuk, hiszen ez más történet...
- Térjünk akkor vissza egy mondat erejéig vissza a kupagyőzelemhez. Mennyire tesz jót egy tornanyerés a csapatnak a hosszú felkészülés közepén?
- A sikerre nem lehet ráunni, abból sosem elég, most ráadásul különösen jót tett a futballistáim lelkének ez a győzelem. A két hónapos felkészülés közepette komoly motivációt jelenthet számukra a terembajnoki cím megszerzése, e siker után újult erővel dolgozhatnak a tavaszi rajtig hátralévő kemény edzéseken. ----