Bár villámkarriernek is titulálható Pajkos János edzői ténykedése, a szakmában eltöltött mindössze tucatnyi év alatt rengeteg tapasztalattal vértezte fel magát. Ráadásul olyan eredményeket is fel tud mutatni, amiről sok kollégája csak álmodik.
Az ő irányításával 2001-ben a Magyar Kupát hódította el a Loki, előtte pedig az ifjúsági bajnokságot nyerte meg csapatával. Ráadásul Hajdú-Bihar megyében jelenleg egyedül ő tud felmutatni prolicences diplomát - és a zsebében az oklevéllel e pillanatban benzinkutakat üzemeltet… A gyerekjátékosai profiként is összetartóak
Pajkos János szeretne ismét lépni egyet elôre, a magyar futballban dolgozni, ám erre, úgy tûnik, kevés az esélye
Pajkos János szeretne ismét lépni egyet elôre, a magyar futballban dolgozni, ám erre, úgy tûnik, kevés az esélye
Pajkos János futballereklyékkel, képekkel, könyvekkel díszített irodája a Vágóhíd utcai stadion szomszédságában van, ezen belül ez a helyiség a három saját tulajdonú benzinkútja egyikének főnöki szobája is egyben. A legmagasabb edzői licencfokozattal büszkélkedő szakvezető - akinek védjegye volt, hogy a kispadon a feszültségét levezetendő egy nyalókát szopogatott - egykoron játszott a Loki juniorcsapatában, és ott több, később az élvonalban is jegyzett futballistával rúgta együtt a labdát, de az igazi sikereket edzőként könyvelhette el. "Nem is olyan régen, tizenkét esztendeje kezdtem a trénerkedést - mondja az edző, amikor a karrierje kerül szóba. - Hegedűs Gábor, a Debreceni Olasz Focisuli vezetője kért fel, hogy foglalkozzam kilenc- és tízéves gyerekekkel, akik között ott volt a fiam is. A gyerek később abbahagyta a futballt, viszont büszke vagyok arra, hogy sokan - Makula György, Müller Zsolt, Máté Péter, Tisza Tibor, Virágh Aladár, Urbin Péter - már az élvonalban is bemutatkozhattak. Nagyon jó volt ezekkel a srácokkal együtt dolgozni, valódi közösséget alkottak, amire jellemző, hogy a karácsony előtt tartott közös buliról senki sem hiányzott." Az összetartó Pajkos-fiúk nem csak focizni tanultak meg: rendre, fegyelemre szoktatta őket az edző, és az iskolában is bizonyítaniuk kellett. A mester rendszeresen elkérte az ellenőrzőjüket, és aki önmagához képest sokkal gyengébb jegyeket gyűjtögetett, annak kevés esélye maradt a csapatba kerülésre.
"Azt vallom, hogy a tanárnak mindig igaza van. Nyilván a pedagógusok sem akarnak rosszat a gyereknek, ezért rendszerint megfogadtam tanácsaikat, és ha azt kérték, hogy valamelyik fiút ne vigyem magammal a túrára, az a játékos bizony lemaradt a kalandokról. A társaság ugyanis rengeteget utazott európai tornákra, többnyire Olaszországba. A debreceni utánpótláscsapatok nem egyszer megmérkőzhettek a Milan, a Juventus, a Roma, a Sampdoria vagy, teszem azt, a Barcelona vagy a Dinamo Kijev korosztályos együtteseivel. A tehetségek közül kiválasztották a legjobbakat, akkoriban éppenséggel a Barcelona üdvöskéjét, Andrés Iniestát. S ami a lényeg: a rangos mezőnyben nem egyszer mi, debreceniek hoztuk haza a győztesnek járó kupát."
Egy másik serleg megkaparintásakor viszont egész Debrecen táncolt egy éjjelen át: 2001-ben Pajkos János immáron a DVSC vezetőedzőjeként a Magyar Kupával tért haza az Üllői útról, ahol a Videotont győzték le. "Megtisztelő, de egyben hálátlan feladat is volt számomra, amikor 2001 márciusában felkértek a Loki irányítására, hiszen a bajnokságban a kiesés elkerüléséért küzdött a gárda. Ráadásul addig csak fiatalokkal foglalkoztam." Nem is volt könnyű a munka… A mai, győzelmekkel teli időszakkal ellentétben akkoriban a Loki a bentmaradást csak a BKV Előre visszalépésének köszönhette.
Egy hétig dolgozott a Ferencvárosnál
A bajnoki gyengélkedésre az MK-győzelem volt a gyógyír, s megnyílt az út az UEFA-kupában. S bár nem menetelt hosszan a DVSC, a Bordeaux-ban elszenvedett 5-1-es vereséget követően a visszavágón kis híján sikerült a bravúr: a világsztárokat felvonultató együttes elleni 3-1 a klub történetének egyik legfényesebb diadala. Ám a dicsőség múlandó.
Miután a következő bajnoki idényben a vezetőség elégedetlen volt a gárda szereplésével - négy pont választotta el a Lokit a felsőházi rájátszást jelentő hatodik helytől -, elköszöntek Pajkos Jánostól, aki ezt követően a másodosztályú Diósgyőrt irányította. 2003-ban egy hétig (!) ő volt az FTC utánpótlás-vezetője, ám a gyerekfoci támogatásában fantáziát látó cég, majd pedig a profikat támogató Fotex-csoport is kihátrált a Fradiból, ezért nem lehetett tartós a kapcsolat. "Ahol fel szeretnének építeni valamit, ahol akarnak valamit, ott szívesen dolgoznék - mondta sóhajtva Pajkos János. - Nem vagyok megélhetési edző, azaz az egzisztenciám nem a labdarúgástól függ. A futball a szerelmem. Focilabdával fekszem, ébredek, még most is, amikor arra ügyelek, hogy a vállalkozásom minél gazdaságosabban működjön." Lám, ilyen gazdag a magyar futball: a mennyekbe emelt edzői licenccel büszkélkedő, az utánpótlásfutballért is áldozni kész edző - oklevéllel a zsebében -, nem figyelhet másra, legyen elegendő benzin a kutaknál…
