Futballistát is nevel a kertész

A technikás, lendületes csatár Csepelen lett a drukkerek kedvence, akkoriban még Rákóczi Ferenc-szerű hosszú, loboncos hajjal nyargalászott a pálya bal szélén, és kiosztott meccsenként minimum három kötényt.Nem csoda, hogy Kispestre csábították, ahol igazi sztár lett. Rajongtak érte, pedig az még a valóban remek játékosokkal teletűzdelt Honvéd volt. Hamar István karrierje szépen ívelt felfelé, jött a válogatottság, külföldi szerződések és a magánéleti boldogság. Csinos felesége az évek során három gyönyörű gyermekkel ajándékozta meg. Most 34 évesen mégis új élet vár rá. A kispesti főtulajdonos öregnek minősítette

Még futballozhatna, akár első osztályban is játszhatna, ha nem küldik el tavaly nyáron kedvenc csapatától, a Honvédtól. Ám a főtulajdonos, Piero Pini öregnek titulálta, és gyakorlatilag kirúgta. De ez még semmi, nemcsak egyik szerelmét, a Kispestet veszítette el, hanem a családi boldogságot is. Az őt megcsaló felesége - miután kitudódott a hűtlensége - otthagyta. A család szétesett, és Hamar István azóta egyedül neveli ötéves kisfiát, két lánya viszont az asszonynál maradt.

Rivaldafény, mesés jövedelem, sikerek, boldog hétköznapok - mindebből semmi sem maradt.
- Mit gondol, beférne mostanság a Honvédba?
- Ha nem fájna mindenem, ha nem sajogna valamennyi porcikám, akkor azt mondom, még legalább három évig futballoznék a Honvédban - mondta Hamar István. - Fájt, amikor elküldtek Kispestről, hiszen számomra mindig ez a klub volt az első. Az emlékezetes eltiltásom és a Videotontól való távozásom után tavaly télen kerültem vissza a Bozsik-stadionba, részese lehettem a feljutásnak. Akkor azt mondták a vezetők, én leszek a csapatkapitány, és sokat várnak tőlem. Ehhez képest két nappal a nyári átigazolási időszak vége előtt Piero Pini azt üzente, hogy öreg vagyok, mehetek, amerre akarok. Erre végképp nem számítottam, de akik ismerik a Honvédnál zajló eseményeket, pontosan tudják, hogy Piero Pini igencsak kiszámíthatatlan ember. Ha egy reggel úgy ébred, hogy Hamar Pisti öreg, akkor ott nincs ellenvetés.

Reméli, hogy lesz még egyszer igazi családja

- Arról még beszámoltak az újságok, hogy végül Dabasra került. Most is ott játszik?
- A dabasiak az utolsó pillanatban szerződtettek tavaly nyáron. Remekül éreztem magam ott, de úgy éreztem, a télen váltanom kell.
- Nem olvastam, hogy bármelyik első osztályú klubnál felmerült volna a neve.
- Valószínűleg azért, mert Jászapátiba szerződtem. Remek kis csapat, NB II-es, akár a Dabas, de itt egyértelműen a feljutás a cél. Ha minden jól megy, ősztől a másodosztályban futballozhatok. Harmincnégy évesen ennél nagyobb terveim már aligha lehetnek. Heti két alkalommal járok edzésre, plusz a hét végi meccs, és ezért tisztességes pénzt kapok. Urbán Miklós a tulajdonosa, az elnöke, a mindenese ennek a csapatnak, a saját pénzét áldozza a labdarúgásra. Magam sem hittem volna, hogy még vannak ilyen tisztességes emberek, akik nem sajnálják a pénzt. Urbán Miklósnak bányái vannak, költhetné bármire a vagyonát, de neki szent dolog a futball, Piero Pini leckéket vehetne tőle erkölcstanból, tisztességből.
- Heti két edzés. És a szabadidejében mit csinál? Gondolom, nem a feleségével kötöget otthon.
- Ezt már csak azért sem tehetném, mert elváltam. Pedig igazi mintacsalád voltunk, mindenki bennünket irigyelt, hogy milyen szépen élünk az asszonynyal. Három gyerek, viszonylagos jólét, aztán egyik pillanatról a másikra borult minden. Még Izraelben játszottam, amikor az asszony itthon maradt, mondván, jobb így a gyerekeknek. Ritkán találkoztunk, és amikor hazajöttem, egyre csak duruzsoltak a fülembe a barátaim, hogy nézzek jobban az asszony után, mert van valakije. Nem hittem el. Amikor rákérdeztem, azt mondta, szó sincs ilyesmiről. Hittem neki, mert hinni akartam, hiszen a család számomra a legfontosabb. De aztán kiderült minden, egy meglehetősen kétes egzisztenciájú férfi volt a szeretője. Amikor hazaköltöztem, különmentünk, tíz év házassága ment tönkre. Úgy állapodtunk meg, hogy a két lány vele lesz, Pisti fiam pedig marad velem. Azóta sokat gondolkodom, hogyan történhetett mindez.
- Kész szerencse, hogy a fia legalább ott maradt önnek.
- Most már túl vagyok a válás, a szakítás okozta sokkon, megpróbálok a volt feleségemmel normális viszonyt kialakítani, hiszen a gyerekek miatt rendszeresen találkoznunk kell. De a számára nincs visszaút, amúgy is el vagyok most már nélküle. Harmincnégy évesen még bízom abban, hogy új családom lesz.
- Nincsenek anyagi gondjai?
- Nem tapsoltam el a futballal keresett pénzemet, meg aztán dolgozom én becsülettel. Nehogy azt higgye, hogy csak a Jászapátiból, a labdarúgásból élek, már több mint egy éve kertészkedek. Tulipánt, jácintot és még rengeteg gyönyörű virágot ültetek és árusítok. Hollandiába járok ki rendszeresen virághagymákért, s mondhatom, élvezem ezt a munkát. A baj csak az, hogy nem tanultam meg főzni, így a fiammal gyakran vagyunk anyunál, aki gondoskodik rólunk.
- Az utóbbi években szépen hátbavágta önt az élet: tönkrement a házassága, ráadásul ott volt az a bundagyanú, az egyéves eltiltás, amelyből végül fél év lett.
- Képzelheti, milyen jól éreztem magam a bőrömben, amikor egyik pofon jött a másik után. Már többször mondtam, de most újra kijelentem: a Honvéd azért is esett ki az első osztályból, mert akkor a liga hagyta magát félrevezetni néhány fehérvári vezető által, akik hamis vádakkal illettek és bundázással vádoltak. Az élet bizonyította, hogy nem követtem el semmit, az sem véletlen, hogy az ORFK nyomoz már az akkori fehérvári vezetők ügyében.

A gyereknek az Ajax csapatában a helye

- Ezek után is futballistát nevel a fiából?
- Mi az, hogy! Már most elvinném a Honvédba, de az biztos, hogy tizenhat évesen kézen fogom, és meg sem állok vele, mondjuk, Amszterdamig. Az én fiam legalább az Ajax futballistájává nevelkedjen. Mert ha itthon marad, sosem lesz belőle igazi labdarúgó.