Egyre nagyobb az ünneplés a Lokinál

Persze, ki emlékezett már a három nappal ezelőtti szövetségre, a két tábor a szokásos formulákkal fogadta egymást. A "tirpákozást" Debrecenben mindenki értette, az odaátról jövő "hurkás" kiállításnak viszont még tán maguk a mai Nyíregyháza- drukkerek sem tudták az eredetét.

Nos, a legenda szerint réges-régen a vonatról leszállt nyírségi had menetelése a debreceni Piac (illetve egykor Vörös Hadsereg) utcán vezetett, amelyen szinte végig a hurkát és kolbászt árulták - na, azóta megy a frocli.

És ha már evés, legyen ivás is: a vendégszurkolók "csak a csapvíz" feliratú transzparenst tartották a magasba, odaszúrva egyet a Loki névadó szponzorának, bár valahogy nehezen hiszszük, hogy a víznél töményebb itóka még sosem csúszott le a torkukon…

A telt háznyi közönség persze garantálta a fergeteges hangulatot (a 7500-as nézőszám hamarosan emelkedhet, hiszen elkészül a stadion melletti igényes társasház, amelynek egyik oldaláért nyugodtan kérhetnek majd pályára néző felárat…), és a Debrecen igyekezett is megfelelni szurkolói igényének, rögvest nagy mezőnyfölénybe került. A tabella első helyezettjének persze illett is felülkerekednie az utolsón, főleg, hogy a tavaszi szezonban a Loki mindhárom hazai meccsét hozta, és még gólt sem kapott. Most viszont gyorsan kaphatott volna, amennyiben Kassai Viktor lefújja a Lengyel Roland elkaszálásáért járó nyilvánvaló tizenegyest, ám a bíró nem akart rögvest közellenséggé válni.


Az első félórában ez volt a nyíregyháziak egyetlen veszélyesebb támadása, de túlzás lenne azt állítani, hogy a hazai csatárok percenként tesztelték Németh Viktor képességeit. A kapusnak egyszer kellett igazán nagyot ugrania: Sándor Tamás fejelte az ötösön belülre a labdát. Eztán egy rövid felszabadítás után Madar Csaba varázsolta a labdát Kerekes Zsombor fejére (ez már helyzet), akinek bólintása után Németh Viktor a lécre tolta a labdát - Sándor Tamás egy csel után a félig üres kapuba passzolhatott volna (tiszta ziccer), ám néhány lépésről fölé lőtt (kirúgás).

Hogy mégsem lett 0-0 a félidő, arról egy hasonlóan szép debreceni támadás gondoskodott, amely végén Igor Bogdanovicsot rántották le a tizenhatoson belül. Ezért már (amúgy jogos) tizenegyesrúgás járt, és Éger László kétszer is ugyanoda helyezte a labdát.

Amúgy a válogatott védő ismétlését lélegzetvisszafojtva figyelte a közönség, hogy aztán hatalmas hang- és petárdarobbanás kíséretében ünnepelje a gólt.

Alighogy elült a debreceni görögtüzek füstje (először szép koreágráfia után a pirotechnikai bemutató - sok pénzükben fájhatott ez a hazai ultráknak), máris egyenlített a Nyíregyháza. Egészen furcsa volt ez a gól, hiszen szegény Dombi Tibor túl későn vehette észre, hogy nem tudja hazaadni a labdát a kapusának de már nem tudta korrigálni mozdulatát, így a szemfüles Lengyel Roland egalizálta az állást. Megjött a hangjuk a vendégszurkolóknak, de még nagyon ki sem ünnepelhették magukat, amikor egy kísértetiesen hasonló találattal Supka Attila együttese szinte átvette a vezetést. A nézők már alig hittek a szemüknek, hogy ilyen gólokat láthatnak…

Fájdalom, többet viszont már nem láttak: bármennyire is igyekezett a szabolcsi alakulat, nem nagyon jutott el Csernyánszki Norbert kapujáig. Ment előre, erőlködött Détári Lajos csapata, ám a debreceniek már nem tették meg újfent azt szívességet, hogy hibázzanak. Sőt, inkább a hazai együttesnek volt több lehetősége, ám a befejezéseket már itt is elrontották a csatárok.

A Loki győzelme teljesen megérdemelt, bár a jó játékkal adósak maradtak a bajnoki címre törő labdarúgók (persze ez igen kevés szurkolót érdekelt, hiszen elverték az ősi riválist), így legalább egy napig tovább nőtt a piros-fehérek előnye a Ferencváros előtt. Ugyanakkor nem érheti nagy kritika Détári Lajos gárdáját sem, hiszen az utolsó helyezett 2-1-re mindig kikaphat az első otthonában.

Igaz, szoros vereségekkel még egyetlen csapat sem tudta kiharcolni a bennmaradást…

---- P ---- &