Az ígéret és a dicsőség

Az öltözőben javában zajlott az alkalmi sztriptízbemutató, amikor Pintér Attila edző belépett a helyiségbe. A két év alatt két csapattal két Magyar Kupa-elsőséget jegyző szakember gratulált játékosainak, fogadta a gratulációkat, közben pedig kortyolgatott az egyik pezsgősüvegből. Csupán egyszer gurult haragba, de akkor nagyon: amikor ugyanis fürödni indult, kiderült, hogy a stadionban elindították a fűtést, emiatt viszont a berendezések a zuhanyzóban már nem tudták felmelegíteni a vizet…

- Legalább ennyi hideg zuhany azért önnek is kijár…
- Erről inkább nem mondok semmit, a székesfehérvári rendezéshez tudtommal a klub vezetőségének még lesz hivatalos kommentárja… - mondta Pintér Attila. - Inkább csak a meccsel foglalkoznék. Nos, tavaly karácsony után éppen a Nemzeti Sportnak adtam egy interjút, amelyben arról is beszéltem: az a célom, hogy olyan örömben lehessen része ebben az évadban a soproni drukkereknek, amilyent még sosem élhettek át. Akkor a Magyar Kupa elnyerésére céloztam, ami szerintem egy olyan kiscsapat - bár ezt a jelzőt ki nem állhatom - számára, mint a miénk, a honi mezőnyben a szakmai csúcspontot jelentheti. Annak ugyanis nincs realitása, hogy a nálunk tehetősebb klubok elől elhódítsuk a bajnoki címet. Sopron életében viszont a kupadiadallal most történelmet írtunk.

- Ez a siker nagyobb boldogság, mint volt a tavalyi, amikor a Ferencvárossal hódították el az ezüsttrófeát?
- Én a Ferencváros elsőségének is nagyon örültem, büszke voltam a csapatra. Azzal, hogy a bajnokság megnyerése és a kupasiker után eltávolítottak a kispadról, számoljon el önmaga és a Fradi-tábor előtt Furulyás János. No, meg azzal is, hogy már az én Üllői úti munkálkodásom idején folyvást azt ígérte, napok, legfeljebb hetek kérdése, hogy a szponzorok, befektetők jóvoltából dőlni kezdjen a pénz a klub kasszájába. Aztán tessék megnézni, hová jutott az FTC? De ez már a múlt, én pedig nem szeretek visszafelé nézegetni.
- A szerdai kupadöntő előtt nem szép játékot, hanem győzelmet ígért. Szó mi szó, ez a meccs tényleg minden volt, csak szép nem…
- Nagyon készültünk erre a csatára. Kedden, miután a klubunk egyik szponzorával, Antók Zoltánnal - akinek a tiszteletbeli elnökkel, Bodnár Lászlóval együtt elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Sopronban működik a profifutball - éjszakába nyúlóan beszélgettem, a szobámba visszatérve pedig még belenéztem a Fradi egyik mérkőzésének videofelvételébe. Igyekeztünk alaposan megszervezni a védekezésünket, az előretolt csatár, Tóth Mihály mögött két játékos rombolta az FTC építkezését. A támadójátékunkat többek között arra építettük, hogy a Ferencváros két középső védője nem igazán gyors futballista, érdemes tehát mögéjük belőni a labdát; ilyen kísérletből született az első találatunk. Aztán azt is igyekeztünk kihasználni, hogy - mivel Huszti Szabolcs szívesen csatlakozik a támadásokhoz - a Fradi balszárnyát a korábbi meccseken gyakran törték át az ellenfelek. E területet Bárányos Zsolt remekül bejátszotta, sőt, a kapuba is betalált.

- Azért az első félórában Tóth Mihály gólja ellenére sem volt egyértelmű, hogy ez a párharc csakis a Sopron győzelmével végződhet. A Ferencváros betolta a Matávot a kapuja elé, és olykor a szerencse is megsegítette önöket.
- Fojtogató Fradi-fölényre azért nem emlékszem. Ha rohamozott is az FTC, a lehetőségeit nem kidolgozott akciók végén, hanem szögletek és szabadrúgások nyomán alakította ki, amikor nem összpontosítottunk eléggé. Az is baj volt, hogy a találkozó ezen periódusában a védőink céltalanul elrúgdosták a labdát. Ezért kellett belenyúlnom az előadásba, a feladatkörökön módosítani, és amikor aztán passzolni kezdtünk, rögvest változott is az összkép.
- Ez a kupafinálé nemcsak az eredménye, hanem a botrányos jelenetei miatt is emlékezetes marad. Nem tartott attól, hogy elszabadul a pokol?
- Nem csak szakmailag készítettem fel a csapatot a mérkőzésre, hanem fejben, pszichésen is. Beszéltem a játékosaimnak arról, hogy a fegyelmezettség, a higgadtság legalább olyan fontos lesz, mint a jó futballteljesítmény. Azt kértem tőlük, hogy ne üljenek fel az esetleges provokációknak, eszébe ne jusson senkinek megütni, megrúgni az ellenfelét, de ha kritikus szituáció alakul ki, lépjenek fel egységesen, igazi csapatként. Többször is előfordult, hogy amikor a pályán felizzott a hangulat, a mieink a tetthelyen termettek - ezzel is demonstrálva, hogy nem hagyják magára a társukat -, ugyanakkor semmiféle önbíráskodásba nem mentünk bele. A Matáv Sopron labdarúgói pontosan tudták, miért utaztunk Székesfehérvárra, s mindent e célnak rendeltek alá. S amit előzetesen elterveztünk, végrehajtottuk.

- Eszerint Bárányos Zsoltot sem azért cserélte le a hajrában, hogy - Pintér Zoltán piros lapja után - megóvja őt a kiállítástól?
- A fedezetnek fájt a lába, s nem akartam, hogy súlyosabban megsérüljön. Ekkorra eldőlt a meccs, kockázatmentesen válthattam.
- Ön aligha vádolható azzal, hogy ellenszenvvel viseltetne a Ferencváros iránt. A érzelmi kötődését a klubhoz sosem tagadta, az egyik nyakláncát manapság is Fradi-címeres medál díszíti. Miként élte meg, hogy néhány labdarúgó, aki tavaly még az ön keze alatt dolgozott, most afféle hajtóvadászatot folytatott a gyepen a Matáv játékosai ellen; a verbális háborúról már ne is essék szó…
- Még egyszer mondom: számítottam rá, hogy ez a meccs az idegek csatája is lesz. Hogy miként sípolt a horvát játékvezető, nem tisztem minősíteni. De bármilyen is a bíráskodás, az nem jogosíthat fel egyetlen szakmai stábot sem arra, hogy a kispadról az ellenfél játékosainak fizikai megsemmisítésére, konkrétan arra biztassa az övéit, hogy törjék el a rivális csapat futballistáinak lábát… Ez megengedhetetlen, ez elfogadhatatlan!
- A szerdai kupasikerrel megnyílt az út az európai kupaszínpadra. Milyen szakmai terveik lehetnek UEFA-kupa-újoncként?
- Egy biztos: nekünk nem az UEFA-kupa elhódítása lesz a célunk… Ha három-négy poszton sikerül megerősítenünk a keretet, esélyünk lehet a csoportkörig jutni, ott meg sok minden megtörténhet. De ez még odébb van, előbb a bajnokságot kell minél jobb eredménnyel befejeznünk. Jó, hogy a tavaszi eredményeink alapján Bárányos Zsolt és Tóth Mihály meghívót kaptak a válogatott keretbe. Kiérdemelték, mert bebizonyították, hogy a magyar futballistákban is lehet bízni, ők is képesek éles szituációban végrehajtani mindazt, amit az edzéseken megtanultak. Sopronban azért szeretek dolgozni, mert nemcsak az eredményt kérik számon, de dolgozni is hagynak.