Törjétek el a lábát!

Még az 1950-es évek elején történt: a Bp. Postás szakmai munkájáért felelős Kapcsos edző küldte azzal az utasítással játékosait a pályára: "Az ellenfél csak törött lábbal juthat el a tizenhatosunkig." Gyanítható, a tréner csupán tréfának szánta a futballistáit komolyabb erőbedobásra késztető megjegyzést, azonban öt évtizeddel később nem viccből elevenítjük fel szavait: a 65. kupadöntő alkalmával hasonló jellegű beszólások hangzottak el - a Ferencváros kispadjáról…"Törjétek el a lábát!!!" Tessék?!A kispad mellett álló újságíró előbb felkapja a fejét, majd jobbra néz, és azt látja, hallja, hogy László Csaba mint egy hisztis gyerek toporzékol az oldalvonal szélén, s miközben a zöld-fehér tábor "Hajrá, Fradi"-zik, a "szakma" brutális belemenésekre buzdítja labdarúgóit.Végigfut a semleges szemlélő agyán: ez az ember, a 106 éves FTC vezetőedzője nem ismer kegyelmet?"Törjétek el a lábát!!!"Nem, nem ismer.Mindez egyébként a második félidőben, annak is a második felében játszódik le. Akkor, amikor az első felvonás végén a reklamálásért a lelátóra parancsolt "szakvezető" gyakorlatilag közelebb van a pályához, mint az asszistens. Habár nem kell azon csodálkozni, hogy nem a piros vagy kék műanyag széken ízlelgeti a fehérvári tökmagot, hiszen a szintén kiállított Szűcs Lajos, Rósa Dénes, Adem Kapic trió ugyanúgy ott álldogál a padnál, mint a bevetésre hiába váró cseregarnitúra. Holott néhány csere elborult arcát elnézve úgy fest, ha lehetőséget kapna, azonnal bizonyítaná László "mesternek", legközelebb is számíthat rá…"Találjátok már el, találjátok már el!"A kölni főiskolán diplomát szerző (erkölcstanból aligha kellett vizsgázni…) "szakember" szinte könyörög futballistáinak, hogy találják már el - no nem a labdát, hanem az ellenfél, mit ellenfél, az ellenség lábát. Akad egy-két biztató kísérlet, de a nagy csattanás még várat magára…"Most, Botis, most!"A legnépszerűbb magyar egyesület melegítőjét viselő "edző" újabb sansza: román védője ered az egyik soproni támadó nyomába. Messziről veszi célba riválisát, ám becsúszásának nincs eredménye, riválisa továbbra is megáll a lábán. Percek múltán megint próbálkozik Sorin Botis, azonban tévedésből a labdát teszi taccsra, nem a Matáv futballistáját. A kispadon egyesek a fejüket fogják: "Most bezzeg jól szerel a Sorin…""Peti, Peti!" "Thomas, Thomas!"Alig van hátra tíz perc, alighanem Lipcsei Péter és Sowunmi Thomas a kézmozdulatával a favágókat idéző "szakvezető" utolsó reménye. A csapatkapitány tesz is egy biztató kísérletet, akkorát odavág, hogy arra még egy hentes is csettintene, ez mindenkinél piros, csak Edo Trivkovicnál nem: a játékvezetőnek eszébe sincs az öltözőbe parancsolni a játékost. Tisztában van vele: a fradisták arra mennek rá, hogy idő előtt befejeződjön a mérkőzés. (Nem tartozik ide, de Palotai Károly mondta egyszer: "Nem az a jó bíró, aki kiállítja a focistát, hanem az, aki a pályán tartja…") "Nem fúj le semmit ez a g…" - legyintenek a lila ködtől alig látó zöldek. Sowunmi közben szembeszáll a közakarattal: ahelyett, hogy elveszítené a labdát, és egy kiállítást érő szabálytalanság árán visszaszerezné, hátrafelé cselez. A szokásos koreográfia: egyesek a fejüket fogják…Rohan az idő, 88., 89., 90. perc, a soproniak, amint megkaparintják a labdát, már szabadulnak is tőle, ráadásul a negyedik számú játékvezető mindössze két minutum hosszabbítást jelez, így a legkisebb faultra, egy szolid fülpöckölésre sincs esély, nemhogy a nyílt szárkapocscsonttörésre.Végre valahára felhangzik a hármas sípszó, a mentősök is hátradőlhetnek. László Csaba a pályára rohan, teátrális mozdulatok kíséretében kezet rázna a játékvezetővel és az asszisztensekkel, csakhogy azok nincsenek jattolós kedvükben, majd a Fradi-tábor elé vonul. Jár neki a taps…"A játékosaim nem arra mentek rá, hogy korábban lefújják a mecscset" - mondja később a sajtótájékoztatón pókerarccal.A játszma ezzel véget ér.László Csaba megbukott.- Mi a véleménye játékosai szerda esti ámokfutásáról?- Kettő nulláig fair volt, a tizenegyes után azonban durva lett a meccs, de nem nevezném ámokfutásnak a történteket - válaszolta László Csaba, a Ferencváros vezetőedzője. - Az ember elvárja a bírótól, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Ha kicsit elnézőbb Rósa Dénes reklamálásánál, nem alakul ki ilyen helyzet.- Hogyan engedheti meg magának Szűcs Lajos, hogy ötven méterre kifutva a kapujából reklamáljon? - A jogtalan ítéletek után mindannyian túlzottan feszültek lettünk. Persze ez nem mentség a felelősség alól. Sajnálatos, hogy ez megtörtént.- Miként az is, hogy a ferencvárosiak szó szerint le akarták vadászni az ellenfelet. - Nem akarták levadászni őket! Bár azt nem tagadom, lehetett olyan a dologban: a futballistáim tudták, hogy még egy kiállítás, és le kell fújni a mérkőzést.- További két kiállítás esetén kellett volna lefújni…- Ebbe most ne menjünk bele, nem ismerem tökéletesen az idevonatkozó szabályokat. Mindenesetre igyekeztünk a pálya mellől megnyugtatni Lipcsei Péteréket. - Megnyugtatni? Azzal, hogy azt mondják nekik: törjétek el a lábukat?- Volt, hogy harmincan álltak a technikai zónánkban. Állítólag ekkor egyesek arra biztatták a srácokat, hogy okozzananak sérülést. Iyen hangzavarban sok ember hall sok mindent.- Márpedig jómagam is hallottam, legalább nyolc-tíz kollégám társaságában, amint azt mondja, törjétek el a lábukat!- Nem mondtam ilyet! Sok minden elhangzott, Lipcsei Péterrel és Sowunmi Thomasszal is beszéltem az oldalvonalnál, és éppen azt mondtam, nyugi, nem érdemes eltörni senkinek a lábát. Ne csináljatok ilyet!- Miért nem vették át az érmeket?- Amikor lefújták a meccset, bementem az öltözőbe, volt, aki sírt, mások maguk elé bámultak. Próbáltam lelket verni beléjük, aztán a sajtótájékoztatóra mentem, és mire visszaértem, üres volt az öltöző, a játékosok a buszon ültek. Ott hallottam, hogy nem vettük át a díjat. Az FTC nevében ezúton is bocsánatot kérek.