Illés Béla a legnagyobb király!

Illésék Béláját köszöntötték a Hungária körúton. Azt a futballistát, aki még meg sem született, amikor bizonyos Szabó György már csaknem száz élvonalbeli fellépésnél tartott. Aztán 1968. április 27-én bővült a sárvári Illés família - talán még a szülők sem gondolták volna, hogy a kicsi fiukból ilyen nagy játékos lesz. Különösebben még akkor sem vált gyanússá a dolog, amikor a 18 esztendős fiatalember éppen az ellen a Tatabánya ellen debütált az NB I-ben, amelynek színeiben a klubhűség mintaképe, a már említett Szabó György végül 510 első osztályú meccsen szerepelt. Igaz, szerepelt volna többször is, azonban negyvenévesen hiába bizonyult sokkalta gyorsabbnak a feleannyi idős társainál, hiába rúgta még akkor is oda a labdát, ahová akarta, ha szakmai stáb nem tartott igényt a szolgálataira. Ezt alighanem ma is bánja Tatabánya…

22 esztendővel később Szabó György mégis pályára léphetett egy élvonalbeli találkozó keretében: miután Illés Béla egy hete beállította, most pedig megdöntötte a sporttárs szakállas csúcsát, az MTK elöljárói szeretettel meghívták őt a Hidegkuti-stadionba. A 63 évesen manapság is a tatabányai öregfiúk között futballozó Szabó György nem is kérette magát, sőt: a kezdéshez a csapatkapitányi karszalagot viselő Illés Béla társaságában baktatott ki. A vastaps éppúgy járt neki, mint utódjának - mi több, a közel negyedórás ajándékozási hullámból is kivette a részét: a házigazdák baráti körétől például egy díszes serleget kapott.

Közben a lelátón állva tapsoló embereknek olyan érzésük támadhatott, Illés Béla nem is április 27-én, hanem május 14-én ünnepli születésnapját: mintha csak egy meglepetés-partit szerveztek volna a tiszteletére, úgy esett egyik ámulatból a másikba. Zsebórát, vázát, kupát, no meg két új, egyaránt 511-es számmal díszített mezt vehetett át még az első sípszó előtt; a kék-fehérrel a hazaiak, a zölddel a kaposváriak kedveskedtek neki (ki tudja, talán örömmel látnák benne…)

A kék csíkkal ellátott fehérben amúgy játszhatott is volna a karmester, tudniillik a Magyar Labdarúgó-szövetség áldását adta erre, csakhogy az ünnepelt köszönte szépen, de visszautasította a lehetőséget, mondván ha eddig bevált a 10-es számú dressz, a hátralevő hetekre (hónapokra, esetleg évekre…) is jó lesz.

Amikor már úgy tűnt, hogy egy tehertaxit kell rendelni az ajándékok hazavitelére, Illés Béla az MTK serdülő focistái alkotta díszsorfal közepette a kezdőkörben felsorakozott társak után sietett - na ekkor szembesült a többiek koreográfiájával: tíz MTK-labdarúgó pólója tette ki a "Béla király 511" feliratot. (Az "ly" és az "511" egy-egy trikón feszült, így jött ki.) A kezdőrúgást természetesen Illés végezte el, habár nem Béla, hanem két tüneményes gyermeke, az egy napon született Bence és Lili.

Mivel nem akarunk ünneprontók lenni, maradjunk annyiban, az első félidőben ez bizonyult a legjobb megmozdulásnak…

A szünet után visszatérő futballistákat így is éljenzés fogadta; persze úgy könnyű, hogy köztük volt Illés Béla… A drukkerek bizakodtak is, hogy "…majd a Béla a kezébe veszi az irányítást, mert benne van fantázia." Kérlelték, is - méghozzá énekelve - kedvencüket, hogy lőjjön egy gólt -, és tessék, a 71. percben a 37 éves "uralkodó" ott állt a koronázás (és a Kaposvár) kapujában, ám Zahorecz Krisztián minden bizonnyal élete mentését produkálva gondoskodott arról, hogy középkezdés helyett sarokrúgás következzék.

Illés Béla 511. bajnoki mecscsén a 211. első osztályú találata így nem született meg, ám az sokkal jobban bosszantotta a szurkolókat, hogy csapattársai közül senki sem juttatta túl a labdát a látogatók gólvonalán.

Mégis ez volt az a mérkőzés, amelynek végén mindkét oldalon örülhettek: a vendégek a bentmaradás szempontjából fontos egy pontnak, a házigazdák meg annak, hogy van egy Illés Bélájuk…

---- P ---- &