A szurkolók Nyíregyházán látták utoljára az első osztályból búcsúzó helyi Spartacus kispadján. Csapatával becsülettel végigharcolta az elmúlt idényt, legyőzte például a Ferencvárost, döntetlent játszott az Újpesttel - ám mindhiába, a csapata kiesett az első osztályból. Détári Lajost bántotta a kudarc, hiszen év közben többször is nyilatkozta, Nyíregyháza megérdemelné, hogy élvonalbeli futballcsapata legyen. Ez már történelem, és amíg a Szpari a másodosztályban próbál sikeres lenni, addig Döme már messze jár. Olyan messze, hogy utolérni sem lehetett - eddig. A korábbi 61-szeres válogatott visszatért korábbi sikerei helyszínére, Görögországba. Amíg játszott, addig (is) imádták őt az Olympiakosz szurkolói, ma már félistenként tisztelik, így nem csoda, hogy Görögország vonzó maradt Détári Lajos számára. Még akkor is, ha most nem a nagy álmot jelentő Olympiakosz Pireusz kispadján ül, hanem a másodosztályú Panszerraikoszt irányítja.
Détári Lajos nagy lendülettel kezdett dolgozni a görögöknél (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Détári Lajos nagy lendülettel kezdett dolgozni a görögöknél (Fotó: Czeglédi Zsolt)
- Azt hittem, hogy soha többé nem beszélgethetünk… Elérhetetlen volt, és arra gondoltam, majd hazajön karácsonykor, sok-sok ajándékkal felpakolva, napbarnítottan, viszonylag kipihenve, és majd akkor nyilatkozik. - Eszemben sem volt eltűnni, elbujdokolni, egyszerűen azért nem tudott utolérni, mert éppen most kaptam meg a görög mobilszámomat, ezen most már bármikor felhívhat - mondta nevetve Détári Lajos. - Egyébként túl sok információval még nem szolgálhatok. Egy hónapja vagyok Görögországban, egészen pontosan Szerreszben, a negyedik legnagyobb görög városban, és itt vezetem a helyi Panszerraikosz edzéseit. Július negyedikén kezdtük el a felkészülést, a körülmények ideálisak, a csapat fiatal, sikerre éhes, én pedig bizonyítani szeretnék, hiszen nem tettem le a nagy álmomról, hogy egyszer korábbi csapatom, az Olympiakosz edzője legyek. Tömören ennyi.
Détári Lajos
Született: 1963. április 24., Budapest Játékosként posztja: irányító középpályás Élvonalbeli mérkôzések/gólok: 164/81 Válogatottbeli mérkôzések/gólok: 61/13 Klubjai játékosként: Bp. Honvéd (1976–1987), Eintracht Frankfurt (német, 1987–1988), Olympiakosz Pireusz (görög, 1988–1990), Bologna (olasz, 1990–1992), Ancona (olasz, 1992–1993), Ferencváros (1993, ôsz), Genoa (olasz, 1994 tavasz), Neuchatel Xamax (svájci, 1994–1996), Sankt Pölten (osztrák, 1996–1998), BVSC (1998–1999), Dunakeszi (1999, ôsz), Felsôpatony (szlovák, 2001, tavasz) Eredményei játékosként: háromszoros magyar bajnok (1984, 1985, 1986), Magyar Népköztársasági Kupa-gyôztes (1985), Magyar Szuperkupa-gyôztes (1993), háromszoros magyar gólkirály (1985, 1986, 1987), Német Kupa-gyôztes (1988), Görög Kupa-gyôztes (1990), az Év Labdarúgója (1985), a Bundesliga legjobb légiósa (1988), ötszörös világválogatott Edzôi pályafutása: FC Bihor (román, 2000, ôsz), Csepel (2001, ôsz), Kispest-Honvéd (2002, tavasz), ACB (vietnami, 2002 november, 2003 március), Lombard FC-Haladás (2003, április) Tatabánya (2004, tavasz), Nyíregyháza (2004, ôsz–2005), Panszerraikosz (görög, 2005. július–)
- Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak hallom a hangját. Ennyire más egy görög csapatot irányítani? - Én otthon sem voltam különösebben ideges. Az más kérdés, hogy mindig elmondtam a véleményemet, nyíltan kritizáltam bizonyos eseteket és embereket, ami, persze, sokakat zavart. Tudja, az a bajuk velem otthon, hogy nem állok be a sorba, a "bólogató Jánosok" közé, csak azért, hogy kispadhoz jussak. Már többször nyilatkoztam, Magyarországon leginkább a középszerű embereket szeretik, akikkel nincs sok gond, akiket lehet irányítani. Engem nem tudnak betörni!
A magyar futball csak egy helyben topog
- Elege lett a magyar futballból? - Dehogy lett elegem! Imádom a szakmámat, és dolgozom én még otthon. Csakhogy ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki, szinte nem volt olyan év, amikor ne hívtak volna Görögországba valamelyik csapathoz. Most úgy döntöttem, elfogadom a Panszerraikosz ajánlatát. Ám, ha már kérdezte: a magyar futballal kapcsolatosan semmit sem változott a véleményem, a sportág húsz éve egy helyben topog, nemhogy fejlődne, hanem évről évre egyre rosszabb. Láthatjuk a bajnoki meccsek színvonalát, a válogatott újabb és újabb kudarcait az Európa- és világbajnoki selejtezőkön. Valami nagyon nincs rendben hosszú idők óta a magyar futballban, ez a nagy helyzet. ---- - Jókor mondja… Akkor, amikor világsztárok egész sora érkezik Budapestre, jön a Real Madrid, az argentin válogatott, majd a Manchester United. Köszönhetően a válogatott menedzsmentjének, Lothar Matthäusnak, no meg a Bajnokok Ligája-selejtezőben szereplő Debrecennek. - Minden elismerésem a Lokié! Bevallom, nem hittem volna, hogy ilyen alaposan elintézik a horvát bajnokot. Ugyanakkor óriási balszerencséjük van a debrecenieknek, hogy éppen a Manchestert kapták, lett volna több olyan klub is a BL-selejtezőben, amelyek ellen egyértelműen a magyar bajnok lett volna az esélyes. A válogatottal kapcsolatban pedig csak annyit: Lothar Matthäus hiába hangsúlyozza egyfolytában a pozitív gondolkodás fontosságát, attól még semmi esélyünk sincs a továbbjutásra, anynyival jobbak ugyanis a horvátok és a svédek.
- És mi a helyzet a Panszerraikosz esélyeivel? Feljutnak? - A klub tizenöt éve szerepelt az első osztályban, sohasem felejtem el, még az Olympiakoszban játszottam, amikor itt szerepeltünk bajnoki meccsen Szereszben, és kettő kettőt értünk el a Panszerraikosz ellen. Akkor aligha hihettem volna, hogy egyszer én leszek itt az edző. Azt hiszem jó helyre kerültem. A klubnak dúsgazdag elnöke van, egy építési vállalkozó, aki minden feltételt megteremt ahhoz, hogy a csapat valóban visszaverekedje magát a legjobbak közé. Egyértelműen a most kiesett Arisz Szaloniki a másodosztály favoritja, de négy klub jut fel a tizenhatból, és ezek között ott lehetünk mi is. Fiatal, sikeréhes labdarúgókkal dolgozhatok, van közöttük korábbi belga válogatott, a Steaua Bucurestitől érkezett Marius Bacu, no meg az otthon is ismert két játékos, a Ferencváros korábbi csatára, Marius Sasu és a volt zalaegerszegi Darko Ljubojevics.
- A szeresziek is fanatikus futballrajongók? - A csapatnak tizenötezres stadionja van, és az átlagnézőszám tízezer körül mozog. Ha jól szerepelünk, biztos, hogy sokszor lesz telt ház, és ebben talán a munkámnak is lesz némi szerepe. Amúgy a kiscsapatként elkönyvelt Panszerraikosznál autót, házat, erőnléti edzőt, pályaedzőt, kapusedzőt és mindent megkapok, amit csak szeretnék. Valóban csak a futballra, a szakmára kell koncentrálnom.
- Itt a nagy lehetőség, hogy bizonyítson: ha jól megy a csapatának, ha az első osztályba vezeti a Panszerraikoszt, felfigyelhetnek a munkájára az Olympiakosznál is. - Ez a tervem, ez a vágyam. Nagyon várom a bajnoki rajtot, nemcsak a miénket, amelyen szeptember tizennegyedikén startol, hanem az első osztályét, hiszen a nyitó fordulóban augusztus huszonnyolcadikán Panathinaikosz-Olympiakosz rangadót rendeznek az Olimpiai-stadionban, mégpedig hatvan-, hetvenezer "Pana"-szurkoló előtt. Biztos tudja, a biztonság miatt csak hazai szurkolók lehetnek ott a lelátón.
Torghelle Sándor nagyon jól döntött
- Csúcsrangadó augusztus huszonnyolcadikán, méghozzá a Panathinaikosz soraiban a mi fiúnkkal, Torghelle Sándorral. - Nagyon örülök, hogy Torghelle Sándor idekerült, némi részem nekem is van ebben, hiszen Sanyi felhívott, és kikérte a véleményemet. Azt mondtam neki, a Panathinaikosz Európa-hírű klub, ott futballozni óriási rang. Ezt majd úgyis tapasztalja. Minden esély megvan arra, hogy a csapatba kerüljön, hiszen rajta kívül a lengyel válogatott, ám sokat sérült Emmanuel Olisadebe, na meg a tavalyi görög gólkirály, a tizennyolc találatig jutó Fanisz Gekasz bevethető a csatárposzton. Úgy gondolom, Torghelle Sándor ott lesz a Panathinaikosz kezdő tizenegyében a nagy rangadón, és én majd a lelátóról szurkolok neki.
- A végére hagytam a legkényesebb kérdést: vásárnap Budapesten játszik a Real Madrid, és Illés Bélát itt búcsúztatják el a válogatottól. Önt illetve az ön korosztályának tagjai nem kapták meg ezt a gesztust: nem sajnálja? - Lehet, hogy megérdemeltem volna egy búcsúmeccset, mert játékosként a futballommal öregbítettem a magyar futball hírét a világban. Szóval, elgondolkodhatnának az MLSZ vezetői, hogy járna Détári Lajosnak, avagy a mi korosztályunknak is egy hasonló gesztus. De, tudja mit, innen, Görögországból nézve már ez sem bosszant fel. ---- A szaloniki székhelyű Sport Time napilap újságírója, Vaszilisz Anaszteabesz jellemezte nekünk Détári Lajost és a Panathinaikoszban játszó Torghelle Sándort:
"Tömör leszek: ha Détári Lajos csak fele olyan jó edző, mint amilyen játékos volt, akkor a Panszerraikosszal hamarosan a görög élvonalban találkozhatunk. Torghelle Sándorról pedig annyit: ha a Panathinaikosz leigazolta, olyan rossz játékos nem lehet. Ô az angol Crystal Palace-tól érkezett, a magyar válogatottban is rendszeresen játszik, és ez így együtt jó ajánlólevél."