Böőr Zoltán hétfőn három évre szóló szerződést írt alá a török Vestel Manisaspor együtteséhez. A négy forduló után négy ponttal a 12. helyen álló gárdában szeptember 11-én a Samsunspor otthonában mutatkozhat be a 17-szeres válogatott szélső.
A bajnok Debrecentől távozó 17-szeres válogatott közép- pályás iránt már a nyár elején komolyan érdeklődött az első ligába az idén felkerült Vestel Manisaspor együttese, ám az ügy végére csak most került pont. - Minden a legnagyobb rendben volt, a törökök minden betűjét betartották annak, amiben előzetesen megegyeztünk, igaz, eltelt néhány óra, mire menedzseremmel, Filipovics Vladannal, akinek a legelkeseredettebb perceimben is mindig volt hozzám egy-egy biztató mondata, aki a gyógyulásom érdekében minden követ megmozgatott, pontról pontra átvettük a szerződést - mondta érezhetően megkönnyebbült hangon Böőr Zoltán.
- Miért Törökország, pontosabban a Manisaspor? - A Vestel volt a legkitartóbb az irántam érdeklődő együttesek közül, bíztak bennem, amit bizonyít, hogy a tavasszal, amikor gondjaim adódtak, nem intéztek el egy kézlegyintéssel, rendszeresen jelentkeztek. Még valami: a törökök konkrét ajánlatot is tettek.
Böôr Zoltán a törököknek is megmutathatja, hogy ô milyen technikás labdarúgó (Fotó: Németh Ferenc)
- Amely a jelek szerint önnek és a DVSC-nek is megfelelt. - Pontosan, noha az elnökünknek, Szima Gábornak külön köszönettel tartozom, hogy elengedett.
- Mit vinne magával Debrecenből? - Nem jogos a feltételes mód, mert viszem is: a szurkolók szeretetét, törődését, akik a sérülésem időszakában sem hagytak magamra. Ez sem lesz eredeti, de őszinte: örökké hálás leszek nekik és a Lokinak mindazért, amit tőlük kaptam. Remélem, idővel sikerül viszonoznom.
- Azon túl, hogy újonc az élvonalban, mit kell tudni újdonsült kenyéradójáról? - Biztos anyagi háttérrel rendelkező, feltörekvő klubhoz kerültem, amelynek az idén stabil középcsapattá kell válnia, majd egy-két éven belül ki kellene lépnie az európai porondra. Bízom benne, ehhez nekem is sikerül hozzáadnom a magam részét. A nagy kihívás tehát adva van - akárcsak a feltételek. Ámulatba ejtő, nagyszerűen felszerelt az edzőközpont, barátságosak az alkalmazottak, a csapattársak, miközben látszik: mindenki pontosan tudja, mi a dolga. Jólesett, ahogy fogadtak, végig éreztették velem, szükségük van rám.
Költöznie kell majd a Lokinak
Amennyiben az UEFA-kupában a DVSC továbbjut az ukrán Sahtar Doneckkel szemben, akkor elképzelhetô, hogy a csoportmérkôzések során nem szerepelhet hazai pályán, így – csakúgy, mint a Manchester United elleni BL-selejtezôt – ezeket a mérkôzéseket is máshol kellene lejátszaniuk a hajdúságiaknak. A Sahtar Doneck elleni elsô mérkôzésre szeptember 15-én idegenben kerül sor, míg a viszszavágót két héttel késôbb Debrecenben rendezik. Hír még a debreceniekkel kapcsolatban, hogy a Gyôr elleni bajnoki találkozón megsérült Dragan Vukmir esetében az orovosok megállapították, a szerb védô részleges térdszalagszakadást szenvedett, mûteni nem kell, ám így is legalább hat hetet ki kell hagynia.
Meggyőződésem, olyan helyre kerültem, ahol fejlődhetek, ezáltal még inkább hasznára lehetek a válogatottnak. Azt aligha kell ecsetelnem, hogy a török bajnokság nívójában feltétlenül a magyar fölött áll. A négy "óriást", a Galatasarayt, a Fenerbahcét, a Besiktast és a Trabzonsport kontinensszerte jegyzik, ami azért beszédes részlet. Úgy gondolom, jó csapatok ellen, jó meccseken kell majd bizonyítanom.
- A mezszáma? - A huszonhármast szerettem volna, ám mivel foglalt volt, a harminckettesre voksoltam.
- Viszlát nyolcvanegyes, viszlát piros dressz? - Részben, a mezszín ugyanis maradt! Hogy mit jelent számomra az a csapat, amelynek most - időlegesen - búcsút intek, arról csak annyit: kissé ideges voltam a ceremónia miatt, ám minden feszültség tovatűnt, amikor kiterítették elém a meccsszerelésemet! Gyönyörű vörös felső feküdt az asztalon. A lehető legszebb ajándékot kaptam a törököktől - illetve a sorstól.