Döntetlen eredmény született a Ferencváros–Újpest „meccsen”

Ferencváros–Újpest 35–35. A felütés kissé furcsának tűnik, azonban, ha tudjuk, hogy nem a két csapat egyik mérkőzésén született az eredmény, hanem a szezon során szerepeltetett játékosok számáról, mindjárt érthetőbb a dolog.

A két ősi rivális színeiben egyaránt 35 játékos próbált szerencsét, ami az élvonalbeli klubokat tekintve (a Ferencvárost övező érdeklődés miatt a zöld-fehéreket az első osztályú klubokhoz hasonlítottuk) dobogós helyet ér.

Mindkét gárda esetében elmondhatjuk, hogy a szakvezetők rengeteget változtattak a felálláson, és nem sikerült egy szilárd keretet kialakítani. Újpesten milliókat költöttek a télen új labdarúgókra, elsősorban légiósokra, akikkel a tervezett bajnoki cím helyett mindössze a negyedik helyet sikerült elcsípni.

Az Üllői úti gárda esetében szintén csalódást jelent az év, hisz nem sikerült a feljutás. Mindkét csapat esetében számos külföldi játékos érkezett, amely ismételten felveti a kérdést, hogy megéri-e fizetni a középszintű légiósokat, akik nem sokat lendítenek a játék színvonalán.

Újpesten Balajcza Szabolcs minden percet a pályán töltött, rajta kívül Böjte Attila volt minden mérkőzésen – részben vagy végig – a csatatéren. A Ferencvárosnál nincs ilyen játékos, még Lipcsei Péter is két találkozóról hiányzott. A Fradiban Dramane 17 perccel a legkevesebbet játszó futballista volt, míg a liláknál Széki Attila a maga négy percével érdemelte ki ezt a „címet”.

A többi NB I-es csapatnál elsősorban a Diósgyőr „emelkedik ki”, ahol hasonlóan nagy arányban szerepeltek „nevesincs” idegenlégiósok. A szezon során 42 labdarúgó lépett pályára a DVTK mezében. A miskolciaknál mindössze heten léptek pályára tavasszal is az őszi keretből (!).

Az élmezőnyből meglepően sok futballistát próbált ki még a Debrecen (35), a bajnok MTK csak 26 labdarúgót játszatott, ebből mindössze egy idegenlégiós (!) és igen nagy százalékuk saját nevelés. Érdekesség, hogy az FC Sopron egy fél szezon alatt is 29 labdarúgót „fogyasztott el”, és így megközelítette a 31,125-ös átlagot.

A legbiztosabb keretet Kaposváron és Pakson sikerült kialakítani a nyáron, 24 játékos lépett pályára ezekben a csapatokban, és jó eredményük bizonyítja, hogy a meglévő erőforrásokkal ésszerűen és szakszerűen gazdálkodva is komoly sikereket lehet elérni.

Különösen Kaposváron nagy dolog ez, hiszen Prukner László csapata idén a város történelmének legnagyobb sikerét érte el az „elcsípett” hatodik hellyel. A szezon során gyakorlatilag csak huszonhárom játékos lépett pályára, a huszonnegyedik a saját nevelésű fiatal, Horváth László volt, aki az utolsó mérkőzésen 2–0-s vezetésnél öt perccel a vége előtt debütált az első osztályban.