Lisztes Krisztián néhány év múlva elárulja, miért nem játszhat a Fradiban

– Meddig akar még futballozni?
– Egyeztettem csapattársammal, Erős Károllyal, s abban maradtunk, hogy játszom, ameddig bírom – mondta hamiskás mosollyal Lisztes Krisztián. – Talán még lehet három-négy jó évem. A lábam rendben van, a kondícióm egyre jobb, futballozni pedig nem felejtettem el. Miért kellene tehát abbahagynom?

– Tudna mondani meghatározó labdarúgót a magyar mezőnyben?
– Gondolkodnom kell... Talán a debreceni Oláh Lóránt?

– Kétségtelenül gólerős csatárról van szó, de a kérdés, hogy kiemelkedő tehetség, nagy egyéniség, sztáralkat van-e a honi mezőnyben?
– Más ez a korszak... A jelen egyértelműen a fiataloké a magyar futballban, mind a válogatottnál, mind az NB I-ben. Az MTK az előző évadban csaknem ificsapattal nyert bajnokságot, s közöttük voltak, vannak és lehetnek meghatározó játékosok. Ami viszont fontos szempont: annak idején én és a hozzám hasonló ifjoncok kész, erős, tapasztalt futballistákból álló együttesbe kerültek be. Könnyebb dolgunk volt. Ám nem csak az egyéniségek hiánya a probléma itthon.

– Hanem?
– Az állandó siránkozás. Ha egy csapat vereséget szenved a magyar bajnokságban, játékosainak többsége lehajtott fejjel ücsörög az öltözőben, sajnáltatja magát, és világfájdalmat érez. Külföldön ennek nyoma sincs. Az ember lezuhanyozik, és egy méretesebb „zakó” után is emelt fővel jön ki az öltözőből, arra gondolva, hogy néhány nap múlva, a következő fordulóban nyernie kell. Meggyőződésem, hogy ez a negatív szemlélet már a serdülőben megmérgezi a mi srácainkat, és végigkíséri egész pályafutásukat. Sokan és sokszor mondták, hogy minden fejben dől el. Valóban így van: ha az embernek tele a gatyája, képtelen győzni. Magam is ennek a levét ittam sokáig.

– Negyvenkilencszeres válogatott – jólesne az az ötvenedik, igaz?
– Lehet, furcsa lesz, amit mondok, de én még nem adtam fel, hogy címeres mezben játsszak. Tudom én, hogy kiesés ellen küzdő magyar NB I-es csapatból gyakorlatilag lehetetlen bekerülni a keretbe, de ha a tavasszal parádézom, miért ne sikerülhetne?

– Nem fáj a szíve, hogy nem a Fradiban futballozik? Néhány hete a REAC–FTC Ligakupa-meccsen játszott életében először a nevelőegyesülete ellen.
– De, ugyanis azt sohasem hittem volna, hogy egyszer a Fradi ellen szerepelek. Azt megígérem, hogy ha néhány év múlva valóban abbahagyom a futballt, elmesélem, miért nem játszhattam kétezer-nyolc őszén a Ferencvárosban. Tanulságos történet lesz...

A LISZTES KRISZTIÁNNAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚ MEGTALÁLHATÓ A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN!