Az Újpest FC és a Feyenoord megállapodása értelmében a 19 éves labdarúgó a tavaszi szezonban kölcsönjátékosként szerepel a holland csapatban, és a két klub folytatja az egyeztetést a futballista – kölcsönidőszak utáni – opciós megvételi jogának érvényesítéséről.
„Decemberben szóban már mindenben megállapodtam a Feyenoorddal – idézi az Újpest honlapja a fiatal játékost. – Jólesett, hogy máshol is felfigyeltek a teljesítményemre, de nagyon jók az első benyomásaim a holland klubról, érzem a bizalmat, ezért is úgy éreztem korrektnek, ha én is tartom a szavam, mert ők is betartották az ígéreteiket."
Kovács Zoltán, az Újpest sportigazgatója nem titkolta: abban, hogy végül ez a konstrukció valósult meg, és nem az Újpest számára előnyösebb hoffenheimi ajánlatra bólintottak rá, elsősorban a játékoson múlt.
„A Hoffenheim olyan ajánlatot tett, amely ismereteim szerint az Újpest történetének legmagasabb kivásárlási összegét tartalmazza – mondta Kovács. – Annak, hogy Krisztián nem a német klubot választotta, egyetlen oka volt: nem akarta megváltoztatni adott szavát, és többször is elmondta, hogy neki ez mindennél többet jelent (...) Mivel kényszeríteni senkit sem lehet az átigazolásra, és Simon Krisztián is előbb adta szavát a Feyenoordnak, mint ahogy a Hoffenheim ajánlatát megkaptuk, ő döntött úgy, hogy fél évre a holland klubot választja."
A játékos az őszi szezonban robbant be a magyar bajnokság mezőnyébe, azt megelőzően csupán egy bajnoki mérkőzésen szerepelt. Ősszel azonban több meccsen is jól futballozott, legemlékezetesebb produkcióját a Ferencváros elleni 6–0-s meccsen nyújtotta: gólt fejelt, gólpasszokat adott – és mindezt a Feyenoord képviselői a helyszínen látták.
Az elmúlt hetekben a futballista a holland klubnál szerepelt próbajátékon, amelyen meg is felelt. A rotterdamiak elvitték ománi edzőtáborukba, ahol Simon gólt, gólpasszt jegyzett – és nemcsak a sajtója volt remek, hanem Leo Beenhakker, a Feyenoord sportigazgatója is roppant elismerően nyilatkozott róla.
„Krisztián személyében hihetetlenül tehetséges játékost ismertem meg. Fiatal kora ellenére rettentően bátor, azt hiszem, a gyorsasága mellett a vakmerősége a legnagyobb erénye – mondta a 68 éves szakember. – Amikor először találkoztam vele, akkor sem ijedt játékosként viselkedett, egyenesen a szemembe nézett, keményen a kezembe csapott, igazi zsivány. Aztán amikor megláttam a pályán az első edzéseken, s figyeltem a mozgását, a reakcióit, végképp meggyőzött: bátor ez a fiú! Szóval, jó úton jár."
A készülő ügyletet – legalábbis a nyilvánosság számára – megzavarták azok a hírek, amelyek arról szóltak: a szóban már Hollandiába elígérkező játékosért Újpesten bejelentkezett a német Werder Bremen, Eintracht Frankfurt, Hertha BSC, VfB Stuttgart, valamint a Hoffenheim is, utóbbi állítólag 700 ezer eurót ígért érte.
Az események felgyorsultak, és ahogyan a játékos menedzsere, Vörösbaranyi József megjövendölte: hétfőn megszületett a megállapodás. A Nemzeti Sport Online-nak a menedzser azt mondta még a szerződéskötés bejelentése előtt: a játékos a holland klubot favorizálja, de az Újpest biztosítékot akar kapni arra, hogy a kölcsönszerződés lejárta után, bizonyos feltételek teljesülése mellett egy előre meghatározott összegért (ami valószínűleg nem kisebb, mint a Hoffenheim által ajánlott 700 ezer euró) meg is veszi majd őt a Feyenoord.
Bár Hollandia az elmúlt egy-másfél évtizedben a légiósnak álló magyar labdarúgók egyik célállomása volt, azért helyi nagycsapatban ritkán jutottak szerephez honfitársaink. Nincs ez másként a Feyenoorddal kapcsolatban sem. Ladinszky Attila 22 évesen gondolta úgy, a Tatabánya és a Vasas után szerencsét próbál tőlünk nyugatabbra. A Rot-Weiss Essenben tett sikertelen kitérőt követően útja a Feyenoordhoz vezetett, a holland csapat két idényen át foglalkoztatta a támadót, aki 25 mérkőzésen tízszer volt eredményes, mielőtt a belga Anderlechthez igazolt volna, ami kezdete volt a tíz évig tartó európai vándorlásnak.
Már más évtizedet és majdnem más időket írtunk, amikor a Mezey György által dirigált, a mexikói vb-re kijutó válogatott beállósa, Róth Antal nyolc sikeres pécsi szezon után 26 évesen elszerződhetett a Feyenoordhoz. Esetében a váltás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a roppant megbízható középső védő hiába tartozott 1986-tól 1990-ig a holland klubhoz, mindössze 29 találkozón lépett pályára, azokon három gólt szerzett.
Válogatottbeli csapattársa, Kiprich József viszont mesébe illő karriert futott be. A Róthnál három évvel fiatalabb tatabányai szélső három évvel később követte a védőt, és állt a Feyenoord alkalmazásában 1989-től 1995-ig. A gólerős jobbszélső a közönség egyik kedvence lett, ellenállhatatlan játéka mellett a találatokkal sem maradt adós, 128 bajnokin 53 alkalommal köszönt be az ellenfelek kapusainak.
És ha már a kapusokról esett szó: a klub legutóbbi két magyar légiósa egyaránt kapus volt. Az 1984-ben ifi Eb-n győztes Petry Zsolt a Videotonban, majd a Bp. Honvédban szerzett magának elismertséget idehaza, mielőtt 25 évesen felcsapott volna légiósnak. Belga és török körök után a Feyenoord volt az első, képességeinek megfelelő igazi nagycsapat, de az 1997–1998-as szezonban nem tudta megmutatni tudását, ráadásul ígéretesen induló pályafutása megtört, egészen fiatalon.
Babos Gábor más korosztályhoz tartozva a NAC Breda oszlopos tagjaként szerzett magának renomét a holland élvonalban, idő kérdése volt, mikor léphet feljebb. Ez végül 2004-ben adatott meg számára, de ahogy Petry, úgy ő is hiába tartozott egy idényen át a Feyenoord kötelékébe, a megkapott bizalommal nem igazán tudott élni. Szerződésének második évét már annál a NEC-nél töltötte kölcsönben, amelyben a mai napig foglalkoztatják, ha egészséges. Edzőként Molnár Ferenc (pályaedző, 1934–35), Dombi (Kohn) Richárd (1935–39, 1951–52, 1955–56) és Höfling Norbert (1963–64) dolgozott a magyar szakemberek közül a rotterdami nagycsapatnál. |