Vincze Ottó: Nem elég fellegvárakat építeni

Idehaza a Debrecen megvédte a bajnoki címét, de a BL-csoportkörben való 2009-es szerepléshez hasonlóan a 2010-es Európa-liga-részvétel is éreztette a hatását eredményességben. Az oroszlánkörmeit már az előző szezonban is felvillantó Videoton várja az élen a folytatást a bajnokságban, Mezey György együttese egy év rutinjával még tovább erősödve néz a tavasz elé.

„A kétezer-tízes év érdekes esztendeje volt a magyar labdarúgásnak – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Vincze Ottó. – A Debrecen megvédte a bajnoki címét, de érdemes megemlíteni, hogy több együttes felzárkózott mellé. Mindenekelőtt a bajnoki folytatást élen váró Videoton, de nyugodtan mondhatom a Győrt vagy éppen a Zalaegerszeget. Különösen a tavasszal lehetett észrevenni pozitív változásokat, amelyekre az ember hajlamos felkapni a fejét és azt mondani: na, most tényleg elindult valami. Párhuzam, hogy vidéki nagyvárosokról beszélünk, ahol mindenkinek szívügye a futball és a csapat, méghozzá jó ideje. A szisztematikus munka eredménnyel párosult, ennek a gyümölcsét kezdik mostanában élvezni Debrecen után Székesfehérváron, Zalaegerszegen, vagy Győrben. Ügyelnek az utánpótlásra, de a piramis tetején lévő első csapatra is marad kellő figyelem és anyagi erőforrás. Meggyőződésem, hogy ahol komolyan veszik a dolgokat, ott elég az eddiginél picivel több pénzt, időt, munkát fektetni a csapatba, és így a helyi utánpótlásra építve idehaza szinte bárhol lehet sikert elérni. Negatívum a fővárosi csapatok stagnálása, hogy a gazdasági hátterük immár évek óta nem tud versenyre kelni a vidékiekével. Öröm viszont számomra a Fradi ősze, legalábbis szakmai szemmel nézve, hiszen Prukner Lászlóval előrelépett a csapat, masszív együttes lett, amely bármely rivális ellen eséllyel lép fel, még idegenben is."

A MLSZ élén bekövetkezett váltás éreztette a hatását a válogatott irányításán is. Ervin Koeman helyét Egervári Sándor vette át, s az ő irányításával az együttes remekül helytállt az eddigi Eb-selejtezőkön.

„A válogatott szereplése mindig alapjaiban határozza meg a szurkolók hozzáállását magához a sportághoz is. Egervári Sándor tapasztalt szakember, aki ismeri a honi viszonyokat, és nemcsak a játékosokkal bánik remekül, hanem az emberekkel is. Olyan fiatalokat épített be a csapatba, akik hetente bizonyították a rátermettségüket. A válogatottban meccsről meccsre érezhető a javulás. Fontos, hogy ne rövidtávon gondolkodjunk. Mert a győzelem vagy vereség csak abban a pillanatban érdekes, ennél sokkal messzebb mutat és sokkal kívánatosabb, hogy összeálljon egy olyan együttes, amely mögé a szurkolók és a futball támogatói is teljes mellszélességgel fel tudnak sorakozni."

A 2010-es esztendő legfőbb sportági eseménye a dél-afrikai rendezésű világbajnokság volt, amelyen az Eb-címvédő spanyol együttest koronázták meg, története során első alkalommal.

„E torna kapcsán van egy pici hiányérzetem. Megint lement úgy egy vébé, hogy nem láttunk kinőni karizmatikus egyéniséget, nem futott be új tehetség. Persze amennyire felgyorsult a játék, egyre nehezebb teljesen vagy részben ismeretlenként berobbanni erre a szintre. Éppen ezért lenne még nagyobb szükség a már topszinten lévő sztárokra, ám ez már a második, de inkább harmadik olyan vébé volt, amikor a klubszezon során leterhelt klasszisok kipukkadt játékosok benyomását keltették. Örvendetes volt, hogy Dél-Afrikában a támadófutball dominált, a négybe kivétel nélkül olyan válogatottak kerültek be, amelyek nem a bekkelésből indultak ki. A brazilok a tőlük megszokott taktikától eltérően védekezőbb felfogásban játszottak, nem is jutottak elődöntőbe. A németek többnyire kizárólag erőre építő játéka ezúttal kellő kreativitással párosult, nem érdemtelenül lettek bronzérmesek. Miként a spanyolok sem aranyérmesek, akik csapatként nőttek ellenfeleik fölé."

Az Internazionale szerezte meg az esztendő két legértékesebb klubtrófeáját, a Bajnokok Ligája-serleget, valamint a klubvilágbajnoki címet. Ennek ellenére a sportág semleges szerelmesei és a szakma továbbra is a Barcelona játékát állítja követendő példának.

„José Mourinho az én szememben már több alkalommal bizonyította a rátermettségét erre a feladatra, az idei BL-siker ismét az ő nagyságáról tett tanúbizonyságot. Láthatjuk, örökségébe még egy Rafa Beníteznek is beletörött a bicskája. Bár az már a nyáron világossá vált, hogy nem lesz könnyű megfelelni a kihívásoknak. Köztudomású, hogy a Barcelona iránt elkötelezett vagyok, de ettől függetlenül is biztos vagyok benne: ez a mostani egy olyan együttes, amelyre évek múlva is szívesen emlékezünk majd. Teszem hozzá, jó, ha tízévenként egyszer ilyen szerencsésen összejön minden egy csapatnál. Engem a Beckham-féle Manchester Unitedre emlékeztetnek. Nem a stílusuk miatt, hanem azért, ahogyan hasonló korú, képességű és felfogású klasszisok kiváló edző irányítása mellett egyszerre léptek képbe. Nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben még egyszer lesz olyan kaliberű gárda, mint a mostani Barcelona. Egy generációhoz tartozó, apró termetű, éveken át ezen a rendkívül magas szinten teljesíteni képes játékosok egy csapatba való kerülésére igen kevés esélyt látok. Éppen ezért élvezzük a teljesítményüket, amíg lehet."

Immár mögöttünk a 2010-es esztendő, de vajon hagyott ez valamilyen szempontból mély lenyomatot a futball történelmében?

„Abból a szempontból mindenképpen, hogy klubszinten még inkább elmozdulás történt a támadótaktika és a kreativitás felé. Aminek kifejezetten örülök, mert hasonló értékeket vallok magam is. A klubvezetők és a szakemberek is belátták, védekezéssel legfeljebb egy-egy csatát lehet megnyerni, de háborút semmiképpen. Nem beszélve a közönségről és a szponzorokról, akik elsősorban szintén a szórakoztatásra vevők, ami pedig a támadófutball velejárója. Kivételek persze erősítik a szabályt, a kitalálót és a kivitelezőt. Mourinho attól is zseniális, hogy a BL-elődöntőben a stabil védekezéssel meg tudta fojtani a Barcelonát, de az Interrel nem ezért nyerte meg a sorozatot, és aligha lehet rásütni, hogy a csapatai unalmasak lennének. Mit mondjak, a Real Madrid sem az."

Szakkommentátorként és az E.ON nagyköveteként gyakran találkozhattunk 2010-ben Vincze Ottóval, de vajon ő ilyen évet képzelt el magának?

„Ebben az évben valóban sok feladat talált meg. Az E.ON vezetői, munkatársai teljesen hasonló felfogással tekintenek a kihívások elé, mint jómagam. Meggyőződésem, hogy labdarúgásban nem elég fellegvárakat építeni, hanem el kell menni minden szintre és szegletbe. Nekünk nem elég csak a labdarúgás iránt elkötelezettekkel szót értenünk, hanem a sport iránt általában érdeklődőket is a saját sportágunk mellé kell tudnunk állítani. A média világába már korábban, idestova másfél éve bekerültem, de azóta is nap mint nap tanulok valami újat, bár tudom, hogy még mindig sokat kell fejlődnöm. Mindeközben olyan tapasztalatokat szerzek, amelyeket biztosan tudok majd kamatoztatni a munkám során, bárhová is vessen az élet. Játékosként is szerettem a kihívásokat, a nagy feladatokat, így a futballpályát elhagyva sem ijedtem meg egyiktől sem. Persze folyamatosan tanultam, képeztem magam, tudatosan készültem a futball utáni életemre. Nem tudtam, hol kell majd megállnom a helyemet. Egy dologban voltam csak biztos: nem szeretnék elszakadni a labdarúgástól. Előbb az edzői vonalon indultam el, majd áttértem a sportszervezői, sportmenedzseri vonalra. Utóbbiban az utolsó év vár rám az egyetemen. Készülök, hogy ha az újabb, más jellegű feladatok megtalálnak, ne érjenek váratlanul és felkészületlenül. Játékosként is sok helyen jártam, mindenhol nyitva volt a szemem és a fülem. Elraktároztam a gondolatokat, jegyzeteltem az ötleteimet. Hiszek benne, hogy itthon is fel lehet építeni hosszú távon működőképes profi klubot. Sok ötletem van, merre kell keresni a megoldásokat, s bízom benne, hogy egyszer lesz alkalmam elkezdeni és véghez is vinni azt, amit elterveztem."