Varga József: Elindultam egy úton, jó irányba haladok!

„Én is folyamatosan kerestem tavasszal az okokat a visszaesésemre – nyilatkozta a debreceniekkel a teremlabdarúgó-bajnokságot hazai környezetben megnyerő Varga József az NSO-nak. – Valahogy túl gyorsan jött a pályafutásomban minden. Jól ment a játék, reflektorfénybe kerültem, sok szeretetet és pozitív visszajelzést kaptam, talán túl sokat is. Hiszen fiatal játékosként nem igazán tudtam kezelni ezt a helyzetet. Persze, fizikailag is megterhelő volt az az időszak a pályafutásomban, de én úgy érzem, inkább mentálisan nem tudtam feldolgozni a velem történteket. Tavasszal aztán rossz passzba kerültem, hiszen amik addig sikerültek, azok akkor nem, és ettől csak még görcsösebbé váltam mérkőzéseken és edzéseken egyaránt. Én olyan típusú játékos vagyok, aki nemcsak egy rosszul sikerült meccs után képes magában őrlődni, hanem egy rossz passz után is.”

A pozitív gondolkodást sok légiósunk elsajátítja, miközben nyilatkozataiban nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy ennek a folyamatos megfelelési kényszerben, hétről hétre pályára lépve milyen fontos szerepe van. Mármint annak, hogy a múltat – főképpen a rosszul sikerült, vagy egyenesen vesztes meccset – egy futballista mielőbb le tudja zárni magában, azon gyorsan túl tudjon lépni.

„No, igen. Ezt én is sok helyen hallottam, olvastam már, de hiába készül rá az ember, attól még nem tudja, milyen lesz az, amikor majd neki kell átélnie. Aztán persze nem vagyunk egyforma típusok. Van, aki eleve ilyen, akad, akinek könnyebben megy az átállás. Én a harmadik csoportba tartozom, akinek ez kisebb nehézséget okoz. Bár az is lehet, egyszerűen csak a korom miatt nem igazán tudtam felfogni és kezelni ezt a helyzetet, hogy végeredményben az egésszel csak magamnak és a csapatomnak ártok. Úgyhogy ebben a témában elindultam egy úton, és szerintem jó irányba haladok.”

A 2010–2011-es szezon őszén a bajnokságban és az Európa-ligában már ismét a „régi” Varga Józsefet láthattuk a pályán: kulcsembere a Debrecennek, és rendre meghívót kap a felnőttválogatott keretébe.

„A nyári szabadság alatt sikerült rendeznem a gondolataimat, és kipihentem magam. Ennyi elégnek is bizonyult ahhoz, hogy frissen vágjak neki a felkészülésnek, majd felkészülten a szezonnak. Ismét jól ment a játék, visszanyertem a korábbi formámat, ennek köszönhetően ott vagyok a debreceni kezdőben és meghívót kapok a válogatottba.”

Varga azon kevés magyar játékosok egyike, akit képességei – gyors, határozott, pontos, megbízható játék a középpályán – a nemzetközi porondon is versenyképessé teszik. Bár már felvetődött, hogy légiósnak áll, egyelőre ő azok számát gyarapítja, akik előbb a honi élvonalban akarnak megerősödni, kitűnni, mielőtt profinak állnának, és külföldön próbálnának szerencsét.

„Vannak érdeklődők, de tudtommal komoly ajánlat még nem érkezett értem. Nem vagyok azonban telhetetlen, kivárom a soromat. Előbb nézzük meg, mit hoz a tavasz debreceniként, és jó lenne a válogatottban meghatározó szerepez jutni. Én nem tudok és merek állást foglalni, hogy helyesebb-e ezt az utat járni, mint fiatalon külföldre szerződni. Látok jó és rossz példát erre és arra is. Az összkép tehát vegyes, vannak példák és akadnak ellenpéldák. Nekem a jelek szerint előbb itthon kell beérnem.”

Kíváncsiak voltunk: ha a légióskodáshoz vezető érési folyamatot egy skálán kellene ábrázolnunk, Varga József vajon hová helyezné el jelenleg saját magát?

„Tízes skálán? Kettes… De ez szerintem egy olyan érési folyamat, amely kettesről indulva már a nyárra tízes lehet. Na jó, a kettessel válogatottként talán kicsit alulértékeltem magam, legyen inkább ötös. Bár ez meg önmagban nem garancia arra, hogy közepesről indulva előbb érek el tízig. Az pedig megint más kérdés, viszik-e vagy marad ilyenkor a játékos, sikerül-e neki a klubváltás vagy sem.”