BP. HONVÉD: 1994 UTÁN ISMÉT DOBOGÓS LEHET A CSAPAT?

A Budapest Honvéd legutóbb 17 évvel ezelőtt, 1995-ben zárta az első négyben (a negyedik helyen) az NB I-es szezont. A kispestiek most, 17 évvel később ismét a negyedik helyen állnak, de nagy kérdés, hogy vajon a tavaszi szezon végére is meg tudják-e tartani ezt a helyezést vagy esetleg még a dobogóra is felférhetnek (dobogón 1994-ben végzett legutóbb a csapat, amikor második lett).

A télen három meghatározó játékos távozott a kispestiektől a brazil házi gólkirály, Danilo, a szenegáli Dieng Abass és Torghelle Sándor személyében, igaz, utóbbi szezon közben érkezett, ezért csak hat meccsen játszott, de így is szerzett három gólt.

A Honvéd a téli időszakban megfelelően erősített, legalábbis létszámban mindenképp, hiszen a védelembe (Tomás Díaz és Marko Vidovics), a középpályára (Matías Porcari) és a támadósorba (Emir Hadzic, Bojan Bozsovics, Nicolas Ceolin, Faggyas Milán) is érkeztek játékosok. Közülük a bosnyák Hadzic három, a Győrből érkezett brazil Ceolin pedig két gólt szerzett a felkészülési időszakban. Az új szerzemények nagyobb része Magyarországon kevésbé ismert, nem tudhatjuk, mire képesek, de ha beváltják a hozzájuk fűzött reményt, a Honvéd még a dobogóért is harcban lehet, hiszen csak három pont a hátránya a harmadik Videotonnal szemben.

A Honvéd sorsolása meglehetősen felemás. A most második Győrrel már nem kell játszania, és hazai pályán egy kivétellel olyan csapatokkal találkozik majd, amelyek (ZTE, Kecskemét, Lombard, Siófok, Kaposvár) ellen kötelezőnek tekinthető a három pont begyűjtése. Az egy kivételt azonban éppen a jelenlegi listavezető, még veretlen Debrecen jelenti, míg idegenben például a Videotonnal és a Diósgyőrrel is meg kell mérkőznie Supka Attila csapatának (valamint a Vasassal, a Ferencvárossal, az Újpesttel, a Pakssal és a Péccsel). Ha a kispestiek a kötelező hazai sikereket begyűjtik, és a három külön említett riválistól sem kapnak ki, minden esélyük meglesz az előrelépésre.

A piros-feketék szurkolói számára bizakodásra adhat okot, hogy nyolc meccset is megnyert a csapat a téli felkészülési időszakban, igaz, négyszer ki is kapott két döntetlen mellett.

VIDEOTON: VISSZATÉRÉS A BAJNOKESÉLYESEK KÖZÉ

A Videotonnal kapcsolatban alapvetően két tényt érdemes rögzíteni. Az egyik, hogy André Alves, Elek Ákos és Dusan Vasziljevics téli távozása után már csak hat olyan játékos – Mladen Bozsovics, Gosztonyi András, Nikolics Nemanja, Polonkai Attila, Sándor György és Vaskó Tamás – maradt a keretben, akik az előző szezonban aktív szerepet játszottak a klub történetének első bajnoki címében.

A nagy átalakulás, kiváltképp az alappillérnek számító Alves távozása egyúttal a támadójáték jelentős átalakulását is eredményezheti. Alves 2005-ben érkezett Magyarországra, a Videoton előtt a Honvédban és a Kaposvárban is futballozott, és összesen 178 NB I-es meccsen 87 gólt szerzett. Ennek ellenére hiányát nem feltétlenül fogják megérezni Székesfehérváron, ugyanis a Kovács István, Torghelle Sándor, Milan Perics trió bőven pótolni tudja a brazil góljait.

A másik tény, hogy összeérett a Videoton játéka. A fehérváriak a csapatjáték, az összeszokottság terén nagyjából visszatértek arra a szintre, amelyen egy évvel ezelőtt is álltak. Sőt, a bajnokesélyesek közé is visszatért a csapat, azt követően, hogy a 13. forduló, a Győr elleni vereség után meglehetősen távolra került a címvédéstől (akkor a 6. helyen állt a Videoton, 13 ponttal elmaradva a listavezető Debrecentől).

Az igaz, hogy a DVSC-vel szembeni kilencpontos hátrány még most is soknak tűnik, de arra a játékra, amely az ETO ellen a Magyar Kupa negyeddöntőjében 5–1-es sikert eredményezett, mindenképpen lehet alapozni. A Videoton egyik legnagyobb erőssége az lehet, hogy Sándor György, Tóth Balázs, Nikola Mitrovics vagy éppen Filipe Oliveira személyében olyan labdaszerző középpályásai vannak, akik labdavesztés esetén azonnal visszatámadnak, nyomás alá helyezik az ellenfél játékosait. Ez nagy fölényt eredményezhet a labdabirtoklásban, a már említett támadóhármas – kiegészülve a bármikor bevethető Nikolics Nemanjával – pedig gondoskodhat arról, hogy a fölény a gólok számában is megmutatkozzon. Ennek ellenére a Videoton másik, a szezon elején megfogalmazott nagy célja, hogy szeretnék, ha előbb-utóbb átlagban tízezer néző látná a hazai meccseket, továbbra is távolinak tűnik.

A Videoton egyébként tavasszal hétszer játszik hazai pályán (a Kaposvár, a DVSC, a Honvéd, a Vasas, az FTC, a Győr, és a Lombard ellen), és csak hatszor látogat idegenbe (a DVTK, a Pécs, a Haladás, a ZTE, a Kecskemét és az Újpest vendége lesz).

GYŐR: VAJON ERŐSÖDÖTT-E A CSAPAT?

Győrben az alapemberek közül senki sem távozott a télen, míg az érkezési oldalon szereplő közül Djordje Kamber, Pátkai Máté, Varga Roland hármassal mindenképpen bővült Csertői Aurél vezetőedző repertoárja, variációs lehetősége és nőtt a versenyhelyzet is.

Azt azonban nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az új játékosokkal minőségileg jelentősen előrelépett volna a második helyen álló ETO. Ráadásul a csatár Simon Andrást sérülés miatt hosszabb időre elveszítették a győriek. Márpedig az első négy helyezett csapat közül ősszel a Győr szerezte a legkevesebb gólt (30-at), és az érkezők között nem találunk kimondott gólzsákot (Böde Dániel az lehetett volna, de őt végül nem sikerült megszerezni Paksról).

Intő jel lehet az ETO számára, hogy nyolc felkészülési meccséből csak egyet nyert meg, miközben ötször is kikapott, többek között a rivális Honvédtól is, míg a Videoton otthonában 5–1-es vereségbe szaladt bele a Magyar Kupa negyeddöntőjében.

A győri zöld-fehérek dolgát nehezíti, hogy hétszer is idegenben játszanak majd (a Haladáshoz, a Vasashoz, a ZTE-hez, az FTC-hez, a Kecskeméthez, a Videotonhoz, és a Lombardhoz utaznak), de otthon is lesznek nehéz meccseik (a Siófokot, a Paksot, a Kaposvárt, a DVTK-t, a DVSC-t és Pécset látják vendégül).

DVSC-TEVA: TOVÁBBRA IS VERHETETLEN A LOKI?

A veretlenül, a második Győr előtt négy ponttal vezető DVSC-Teva kerete nem sokat változott a téli szünetben, de a csatársorban – Roguy Méyé révén –, illetve a középpályán tovább bővültek az eddig sem csekély variációs lehetőségek. A távozók listáján inkább csak kiegészítő emberek szerepelnek.

Mindezek alapján a DVSC még a veretlenségét is megőrizheti a tavaszi szezonban. A felkészülési időszakban egyébként háromszor kapott ki a Loki, a szlovák Senicától, a román Vasluitól és a szintén román Steauától, igaz, az utóbbival vívott meccs a szünetben félbeszakadt. Hét mérkőzést, köztük egy Magyar Kupa- és egy Ligakupa-negyeddöntőt viszont megnyert, négyszer ikszelt és hat meccsen nem kapott gólt. Ugyanakkor a Loki első számú gólfelelősei továbbra sem felejtettek el gólt lőni – Kulcsár Tamás ötször, Adamo Coulibaly háromszor volt eredményes.

A debreceniek legnagyobb ellenfele – legalábbis a riválisok szurkolói szerint – a nehéz sorsolás lehet a tavaszi szezonban. Tény, hogy Varga Józsefék négy közvetlenül mögöttük álló riválissal, vagyis a Győrrel, a Videotonnal a Honvéddal és a Diósgyőrrel idegenben csapnak össze, és utaznak még a Ferencvároshoz, az Újpesthez és a Pakshoz is, otthon hatszor játszanak (a Kecskeméttel, a Lombarddal, a Siófokkal, a Kaposvárral, a Péccsel és a Haladással).

A bajnoki cím alapvetően a négy idegenbeli rangadón dől majd el, ha azokat megússza vereség nélkül Kondás Elemér csapata, alighanem bajnok lesz, de még egy-egy vereség is beleférhet, ha közben a könnyebbnek tűnő hazai meccsei mindegyikét meg tudja nyerni a csapat.