A Loki is verhetetlen sereg lett, de messze még a rekord

HAJDANÁBAN-DANÁBAN: BTC- ÉS MTK-FÖLÉNY

A magyar labdarúgó-bajnokság első évtizedeiben a mostaninál lényegesen könnyebb volt veretlenül bajnokságot nyerni. Egyrészt kevesebb csapat vett részt az első osztály küzdelmeiben, így kevesebb fordulóból állt a szezon, másrészt nagyobb volt a különbség az együttesek között, akadtak olyan idények, amikor egy-két együttes annyira kiemelkedett a mezőnyből, hogy minden megerőltetés nélkül hozta – nem egyszer veretlenül – a bajnoki címet.

Ilyen volt az első két bajnokságban a Budapesti TC. Akkor még nem országos jellegű volt a bajnoki rendszer, csak fővárosi, illetve főváros környéki gárdák indultak az első és a másodosztályban. 1901-ben a BTC-nek a pályán elért hét győzelem is elég volt ahhoz, hogy veretlenül, sőt százszázalékos teljesítménnyel zárjon, a tabellában szereplő nyolcadik sikerét „ajándékba” kapta: történt ugyanis, hogy a Műegyetemi FC (MFC) a szezon felénél kilépett az MLSZ-ből, így a csapatot kizárták és az utolsó helyre sorolták, a második félévben pedig valamennyi ellenfele (így a BTC is) játék nélkül kapta meg ellene a győzelemért járó két pontot.

Az 1902-es bajnokságot is veretlenül nyerte meg a BTC, ám ekkor már nem volt százszázalékos: az újonc „33” FC ellen ugyanis pontot veszített (2:2). Ebben a szezonban is volt egy „potya” győzelme, a Magyar Úszók Egyesülete elleni sikert játék nélkül érte el.

Az 1905-ös szezonban ugyancsak akadt egy együttes, amely veretlen maradt: a Postás SE. Ám mégsem sikerült bajnoki címet szereznie! Pontosabban sikerült, hiszen az idény végén az első helyen végzett az I. osztályban, és már meg is ünnepelte a győzelmet, ám hónapokkal a bajnokság vége után, vesztegetés gyanúja miatt törölték a Fővárosi TC elleni 7:0-s győzelmét, elvették tőle ezt a két pontot, így jobb gólarányának köszönhetően a Ferencvárosi TC lett a bajnok.

Veretlenség szempontjából ezután az MTK évtizede következett. A kék-fehérek előbb az 1907–1908-as kiírást nyerték meg úgy, hogy nem kaptak ki egyszer sem (12 győzelem, 4 döntetlen), majd az 1913–1914-es szezonban zártak 15 győzelemmel és 3 döntetlennel.

A legnagyobb fölénnyel az 1917–1918-as bajnokságban lett első az MTK: ekkor már 22 fordulóból állt a szezon, s a Jimmy Hogan edző által irányított, Orth Györgyöt, Schaffer Alfrédot és Schlosser Imrét is a soraikban tudó kék-fehérek 21-szer nyertek, és csak egyszer veszítettek pontot (a Törekvés ellen 2:2-t játszottak). Nem mellékesen 147 gólt szereztek és csupán 10-et kaptak…

A FRADI A LEGPROFIBB CSAPAT

1926-ban vezették be a labdarúgásban a profizmust Magyarországon, és 1935-ig kilenc profi bajnokságot rendeztek meg. Ebben az időszakban egyetlen csapat nyert veretlenül bajnokságot: a Ferencváros.

A Fradi ráadásul az 1931–1932-es szezonban százszázalékos maradt, mind a 22 bajnoki mérkőzését megnyerte! A Háda – Takács I, Korányi I – Laky, Sárosi Gy., Lázár – Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut összetételű zöld-fehér együttes szinte mindegyik meccsén fölényesen győzött, az Újpest elleni 1:0 volt a „legrázósabb" mérkőzése. A Ferencváros 105 gólt ért el, és csak 18-at kapott– ez sem akármilyen teljesítmény.

NÉGYEN VERETLENEK A NEMZETI BAJNOKSÁG ELSŐ OSZTÁLYÁBAN

1935 mérföldkő a magyar labdarúgás történetében: ekkor szervezték meg a Nemzeti Bajnokságot. A máig is tartó NB I-es korszakban a Hungária FC (MTK) volt az első veretlen bajnokcsapat, méghozzá éppen a Nemzeti Bajnokság legelső kiírásában, az 1935–1936-os szezonban. Ekkor 26 mérkőzést kellett veretlenül megvívni, a kék-fehérek többek között a gólzsák Cseh II „Matyival" és a később az Aranycsapat edzőjeként is tevékenykedő Sebes Gusztávval a soraikban 22 meccset nyertek meg, és 4-szer ikszeltek.

Tizenhat évvel később a korszak sztárcsapata, a Budapesti Honvéd nyert veretlenül bajnokságot. A kispestiek az 1952. évi kiírásban 21-szer győztek, 5-ször játszottak döntetlent, és két ponttal előzték meg a Bp. Bástyát (MTK), amely szintén remekül teljesített: csupán egyszer kapott ki – a Vasastól. A Honvéd alaptizenegye válogatottként a világbajnokságon is megállta volna a helyét, hiszen többen is az Aranycsapat tagjai voltak: Grosics – Rákóczi, Lóránt, Bányai– Bozsik, Városi– Budai II, Kocsis, Budai I, Puskás F., Babolcsay.

Újabb tizennégy év elteltével, 1966-ban a Vasas nyerte meg veretlenül az NB I-et. A Varga L. – Bakos, Mészöly, Ihász – Mathesz, Berendi – Molnár D., Puskás L., Farkas, Fister, Korsós alapcsapattal szereplő piros-kékek 26 bajnokin nem találtak legyőzőre, és a viszonylag sok döntetlen (a 17 győzelem mellett 9 iksz volt a csapat mérlege) ellenére is hatpontos előnnyel végeztek az élen.

A harmincas években – a Hungária elsőségekor – a világ élvonalába tartozott a magyar labdarúgás, hiszen 1938-ban ezüstérmesek lettünk a vb-n. 1952-ben, a Honvéd regnálásakor éppen olimpiát nyertünk Helsinkiben, majd két év múlva szintén vb-másodikak lettünk. 1966-ban, a Vasas tündöklésekor ott voltunk az angliai világbajnokságon, és fantasztikus játékkal 3:1-re legyőztük a brazilokat.

Nagy kár, hogy most, amikor a Vasas 46 évvel ezelőtti veretlen bajnoki címe után ismét akad egy olyan csapatunk– jelesül a Debreceni VSC –, amely vereség nélkül játszotta végig a szezont, labdarúgásunk színvonala és eredményessége meg sem közelíti a régi időkét.

Ám ez nem von le semmit abból a tényből, hogy a Loki sporttörténelmi tettet hajtott végre: vidéki csapatként először lett veretlenül bajnok, és mindezt – Magyarországon először – harminc fordulóból álló bajnokságban érte el.

A DUNAFERR REKORDJA MÉG TÁVOLINAK TŰNIK

Az abszolút veretlenségi rekordtól azonban még messze van a Kondás-csapat. A DVSC-Teva 2011 május 22-én kapott ki utoljára NB I-es bajnokin, otthon a Haladástól 2–1-re. Azóta 30 találkozón maradt veretlen.

Az elmúlt évtizedekben ennél hosszabb veretlenségi sorozatot a magyar élvonalban a Dunaferr produkált. A dunaújvárosiak 1999 augusztus 15. és 2000 október 1. között 41 találkozón keresztül nem találtak legyőzőre. A sorozat az Újpest elleni 4–0-s sikerrel kezdődött és a Tatabánya elleni hazai 5–2-es fiaskóval zárult.