„Gerinc nélküli" Debrecen, „halálos" Videoton

LABDATARTÓ KECSKEMÉT, ÚJRA VASI ANTI-TIKI-TAKA

A múlt héten nagyot harcolt a Ferencváros otthonában a Kecskemét, otthonukban viszont többet járatta a labdát, 30 percig, amihez ha hozzátesszük az MTK 28 percét, kiderül, kettejük mérkőzésén folyt a legtöbb játék.

Százalékos arányban a Győri ETO nőtt leginkább ellenfele fölé, 55.8 százalékkal, de a múlt héten kiderült, ellenfele, a Haladás kevés labdatologatással is képes négy gólt vágni, és most sem kaptak ki a vasiak jóval esélyesebb ellenfelüktől.

Ez utóbbi mérkőzést kivéve labdabirtoklásban egyenrangú felei voltak egymásnak csapataink – a számok most is sokatmondók, ezért is végződött a nyolc bajnokiból öt döntetlenre. Természetesen nem minden a táblázat, vonalzó és logarléc: a legtöbb gyors támadást a veretlenségi rekordját elbukó Debrecen vezette, a legkevesebbet az Újpesten nyerni tudó Videoton.

SZÁZASOK VOLTAK JORGINHÓÉK, A DEBRECEN RÁFÁZOTT A GÖRÖGÖS STÍLRE

Kerek száz attakot vezényelt a Kecskemét az MTK ellen, de mindez egyetlen gólra volt elegendő (Jól van, fiam, legalább megpróbáltad! – mondják ilyekor a vidéki pályákon), de a mezőnyből kiemelkedett a Debrecen-verő Kaposvár és a mezőnyfölényét ezek szerint támadásokra használó Győr is. A sok döntetlenből következik az utánuk következők szoros sorrendje, és a táblázat alját böngészve kiderül az is: a Videoton nemcsak a gyors rohamok terén vérzett el, de általában sem támadott sokat (69-szer), nála kevesebbszer (néggyel csupán) csak az amúgy egy kimondottan nézhetetlen mérkőzésen fellépő Pápa próbálkozott.

Nem meglepő módon a Kecskemét lőtt legtöbbször kapura, 22-szer, a Győrt és a Vidivel találkozó Újpestet megelőzve – ám ami döbbenet, az az, hogy a KTE egymagában kettő híján annyi lövéssel jelentkezett, mint a Debrecen, a Haladás, az Eger és a Videoton összesen! Ha a kapu felületére tartó próbálkozásokat nézzük, ott még nagyobb a kecskeméti fölény, miközben a Debrecen egyetlen lövését sem kellett az ellenfél kapusának védenie (ilyet is ritkán látni!); de ellenfele is csak kétszer tüzelt Vukasin Polekszics kapujára – ha itt is a Kecskeméthez viszonyítjuk a többieket, akkor Jorginhóék jobban teljesítettek e téren, mint a Debrecen, a Haladás, a Kaposvár, a Paks, a Pápa és a Siófok összesen...

LEGTÖBBET AZ EGER, LEGPONTOSABBAN AZ ÚJPEST PASSZOLT

Bár a számok azt mutatják, ügyesen futballozott az Eger, hiszen az újonc képes volt a 90 perc alatt 524-szer passzolni, ráadásul 79 százalékos pontossággal, kérem, ne higgyék azt, hogy egyben jól is futballoztak. Szintén csak a számok alapján nevezhető bajnokinak a Pápa és a Paks egymásnak simulása, dicséret illeti viszont az Újpestet, amiért 85 százalékos pontossággal tették-vették a labdát a lila-fehérek. Ellenfelük 50-nel kevesebb passzból 81 százalékossággal tevékenykedett (ráadásul nem játszott a múlt héten közel 100 százalékosan tologató Uros Nikolics), a Haladásnál pedig nem elég, hogy ritkábban volt a labda, túlságosan is sokszor tették azt rossz helyre. Ebben a versenyszámban azonban a hétvégén nem lehetett megverni a Honvédot, amelynek játékosai a mérkőzés közepe táján szinte csak érdekességképpen, véletlenül passzoltak egymáshoz. A Pápa támadójátékáról sokat elmond, hogy támadói egyetlen egyszer sem futottak lesre – igaz, általában sem nagyon futkároztak.

AZ ÚJPEST VOLT A LEGHARCOSABB, A VIDEOTON A „LEGNYÁMNYILÁBB"

Újabb adalék ahhoz, miért győzhetett volna az Újpest a triplázásra hajtó Videoton ellen: előbbi 57, utóbbi értelemszerűen 43 százalékban nyerte meg párharcait! A Győr és az Eger sem tudta viszont gólra váltani aprócska fölényét, a Diósgyőr is beteheti a kamrába a maga 55 percentét, mert pontot nem kapott mellé. Feltűnő, hogy a Rába-partiak és a szombathelyiek milyen sok duellt kezdeményeztek – hiába, rangadó az rangadó! –, közel kétszer annyit, mint a Megyeri úti ellenfelek.

A Haladás kész csoda, ilyen mutatókkal sereghajtónak kellene lennie a táblázaton, mert a vasiak adták el a legtöbb labdát, míg a legkevesebbet az előbbi páros – edzői licensz nélkül nézve ilyen egyszerű a futball, sokat kell futni és pontosan passzolni, bátran harcolni, és máris élvezetes a mérkőzés. A Honvéd szenvedéseire magyarázat a sok elszórt labda, a bajnoki nézőéire pedig az, hogy a Diósgyőr is felnőtt mellé, a dobogó harmadik helyére befutva. Érdekes, hogy a Pápa, a Ferencváros és főleg a Diósgyőr milyen jól vívta a földön a párharcokat, a levegőt a hétvégén a debreceni csatárászok hiányában a Győr uralta. Éppenséggel elcserélték volna a maradék két pontra előkelő itteni helyezéseiket. Gondolom, kitalálják azt is, melyik két csapat ragadt ismét össze a táblázat alján a „Párharcok a támadásban" kategóriában.

A SIÓFOK ÉS AZ EGER A LIGA CSELKIRÁLYAI...

Sokat elárul erről a körről, hogy benne a legtöbb cselt a nem éppen ellenállhatatlan támadójátékáról híres Siófok mutatta be, 22-t, a legjobb arányban, 83 százalékban pedig az Eger driblizett. Érthetetlen, ha a Győr 17 cseléből 14 sikerül, miért nem ezt erőltetik, mint a semmire sem jó földharcot, de a Ferencváros és a Haladás is relatíve jól, ám keveset akciózott. Az Újpest belga edzője, Jos Daerden helyében viszont gumikötélen labdát kötnénk minden mezőnyjátékos lábára, hogy technikailag képesek legyenek valami cselféleség kivitelezésére, hiszen írd és mondd öt (5) csellel próbálkozott az Újpest, ezekből egy (1) sikerült. Abban a csapatban, ahol Zsengellér Gyula, Nagymarosi Mihály, Fazekas László, Törőcsik András vagy Véber György trükközött egykoron...

A Debrecen viszonylag jól védekezett, az Újpest egyenesen remek százalékban nyerte meg hátul párharcait, de így is elmaradt a Videotontól: Paulo Sousa emberei igen ritkán léptek oda (négyszer kevesebbszer, mint a Debrecen), de halálos biztonsággal. Az Eger és a Siófok pedig több mint 200 labdát vett el egymástól.

FEHÉRVÁRI MESTERLÖVÉSZEK, KÖZÉPRÉSZ NÉLKÜLI DVSC

Az elmúlt héten elárulták a számok, hogy nemzetközi szinten tarthatatlanul sok lövésből születik egy-egy gól a Vidinél, és ezen hét közben és a hétvégén változtattak Torghelle Sándorék. Újpesten nyolcszor lőttek összesen kapura, négyszer a kapu felületét találták el, ezekből született két gól és egy kapufa, miközben az ellenfél kapusa, Balajcza Szabolcs csapata egyik legjobbja volt. Ez Európa-bajnoki összehasonlításban is megállja a helyét, lásd nyári elemzéseinket. Kíváncsiak vagyunk viszont, mennyit javul a hétvégére a Kecskemét, amelynek 22 lövés (12 a kapu felületére tartott) kellett egyetlen találathoz.

Érdekes megfigyelni, mire ment a Debrecen az Ibrahima Sidibe, Adamo Coulibaly, Szakály Péter hármas nélkül. Nos, az ábrák magukért beszélnek, középen egyszerűen lyukas volt a Debrecen, egyszerűen nem volt „gerince" a csapatnak. Ne feledjük, Sidibe és Coulibaly remekelt a múlt héten harcosságban és hatékonyságban, Szakály pedig sok-sok gyors támadást indított.

Helyetteseik leszerepeltek, a 16-os közepén és közvetlenül előtte sikerült hétszer passzolni a 90 perc alatt, és ezek közül három is sikeres volt! A 16-oson belül, előtte és két szélén hét párharcot nyertek meg a debreceni játékosok, ebből bal oldalt egyet sem, középen mindössze kettőt – Sidibe a múlt héten húsz perc alatt összehozott ennyit, jobb százalékokkal. A passztáblából kiderül az is, hogy a széleken keresték ugyan Csorba Szabolcsot és Kulcsár Tamást, de a kulcs- és gyorsindító rajz teljesen üres maradt, ami nem is csoda: az első félidőben egyetlen egyszer sem lőtt kapura a bajnok, a másodikban az előrehúzódó védő, Szűcs István próbálkozott 14-ről, Lucas pedig kétszer jó 25-ről. A görögöknek bejött ez a taktika 2004-ben, a Debrecennek most nem – a hajdúságiaknak már csak történelmi okokból sem szabadna lemondani a portyázásokról, viharos vágtákról...