Mitől ilyen jó a Honvéd? - elemzés

A Honvéd háromból három bajnokit megnyert, négy gólt szerzett és csak egyet kapott, a legyőzöttek között pedig megtaláljuk a jó erőkből álló Diósgyőrt és a bajnoki címre pályázó Videotont is. A nyáron Supka Attila helyére érkező olasz edző, Marco Rossi csapata először Siófokon győzött 1–0-ra, majd otthon verte meg a DVTK-t 2–1-re, legutóbb pedig Székesfehérváron nyert 1–0-ra.

HATÉKONYSÁG ELÖL ÉS HÁTUL IS

A Honvéd játékának elemzését előbb a csapatra jellemző általános adatokkal kezdjük. A két legszembetűnőbb adat a sikeres védekezésben és a támadás hatékonyságában érhető tetten.

Védekezésben a Videoton ellen 166-szor avatkoztak be a játékba a kispesti futballisták, ebből 138 sikeres volt, vagyis 83 százalékos hatékonysággal működött a Honvéd védekezése. Ez azt jelenti, hogy a hazai támadások 83 százalékát szűrte meg a kispesti hátsó alakzat, vagyis a támadások 83 százalékából nem alakult ki gólhelyzet, illetve lövés.

A Siófok ellen 81, a Diósgyőr ellen 88 százalékot mutatott ez az adat. Összehasonlításképpen: a Videoton a Honvéd ellen 75 százalékos, a Diósgyőr 84 százalékos, a Siófok 76 százalékos, védekezési hatékonyságot mutatott, vagyis a fővárosi csapat mindegyik ellenfele fölé nőtt ebben a mutatóban.

Lássuk, mi a helyzet elöl! Támadásban már kevésbé voltak eredményesek a kispestiek, rendre nyolcvan, a Videoton és a DVTK ellen pedig 70 százalék alatt teljesítettek – ezt úgy kell érteni, hogy a támadó megmozdulások (legyen az előre irányuló passz, csel vagy lövési kísérlet) kevesebb mint 80 százalékából sikerült tovább építeni az akciót (a Videoton ellen 430 esetből 294-szer, a DVTK ellen 489-ből 315-ször, a Siófok ellen 631-ből 495-ször).

Ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy a Honvéd nem lenne hatékony az ellenfél kapuja előtt, már csak azért sem, mert mindegyik ellenfelénél többet lőtt kapura, és általában többször el is találta a kaput. A Videoton vendégeként 12/3 (lövés/kaput eltaláló kísérlet) volt ez a kispesti mutató a hazai 11/1-gyel szemben, a Diósgyőr ellen 16/5 (a DVTK mutatója 12/7 volt), a Siófok ellen 16/8 (a Siófok mutatója 14/5 volt).

A Honvéd erőssége támadásban az úgynevezett gyors támadásokban, vagyis az ellenfél labdavesztéséből történő, 20 másodpercnél rövidebb akciókban rejlik. Fehérváron 16 ilyen akciót vezettek a piros-feketék a hazai nyolccal szemben, a Diósgyőr ellen tizennyolcat a DVTK tizenhatjával szemben.

A HONVÉD JÁTÉKOSAI JÓK A PÁRHARCOKBAN, DE SOKAT SZABÁLYTALANKODNAK

A Honvéd erényei közé sorolhatjuk még a megnyert párharcokat. A Videoton–Honvéd meccs 148 egy az egy elleni párharcából 87-et nyertek meg a vendégek, Siófokon a 197-ből 110-et, egyedül a DVTK ellen maradtak alul a kispestiek (83–61-re). A párharcok több mint felét, 60.5 százalékát a levegőben nyerték meg a fővárosiak, köszönhetően elsősorban a magas védőiknek, a négy kezdő hátvédből hárman is – Debreceni András, Ivan Lovric és Alekszandar Ignjatovics – elérik a 190 centimétert.

A három győzelem ellenére természetesen a Honvéd játékának is vannak gyengébb pontjai. Ilyen a labdabirtoklás és a passzok pontossága.

Ivancsics Gellérték csak a Siófoknál birtokolták többet a labdát, és csak a Balaton-partiaknál passzoltak pontosabban az első három meccsükön. Sőt ebben a két mutatóban az előző két fordulóban az egész NB I-et figyelembe véve is a mezőny hátsó felében végeztek.

A 2. fordulóban a 49.8 százalékos labdabirtoklás a 13. helyet jelentette a Honvéd számára, múlt héten pedig a 45.2 százalékos labdabirtoklás az utolsó előtti, 15. helyre volt elég, a kispestieknél csak a Ferencváros otthonában 4–1-es vereséget szenvedő Lombard birtokolta kevesebbet a labdát (30.3 százalék). Nem sokkal jobb a helyzet a passzok terén sem, sőt... A 2. fordulóban a Honvéd passzolt a leggyengébben, 72 százalékos pontossággal, legutóbb pedig még ennél is pontatlanabb volt 71 százalékkal, és ebben a mutatóban is csak a Lombardot tudta megelőzni az egész mezőnyt tekintve.

A másik szembetűnő adat a kispestiek játékát illetően a szabálytalanságok száma. A 2. fordulóban a Honvéd szabálytalankodott a legtöbbször a mezőnyben, összesen huszonötször, de eddigi mindhárom ellenfelénél több szabálytalansággal akasztotta a játékot a kispesti csapat. A Siófokkal szemben 22–18, a DVTK-val szemben 25–11, a Videoton ellen 21–12 volt a szabálytalanságok megoszlása a Honvéd „javára". Könnyen lehet, hogy Marco Rossi csapata tudatos taktikai elemként használja, hogy apró szabálytalansággal akasztja meg az ellenfelek támadásait, megakadályozva a gyors kontratámadásokat, nem véletlen, hogy a Videoton és a Diósgyőr sem tudta lekontrázni a labdaszerzések után a Honvédot.

A Honvéd játékosai egyébként összesen 68-szor szabálytalankodtak a három forduló során, amik után 14 sárga lapot kaptak, és egy pirosat.

DIABY, IVANCSICS ÉS DÉLCZEG JÁTÉKÁN SOK MÚLHAT

A csapatmutatók után térjünk rá az egyéni mutatókra, az egyéni teljesítményekből kirajzolódó játékra.

Az egyéni indexek – amelyek minden megmozdulást, cselt, passzt, lövést stb. magukban, foglalnak – alapján minden meccsen mások bizonyultak húzóembernek. A Siófok ellen a nyáron szerződtetett szerb védő, a győztes gólt szerző Alekszandar Ignjatovics emelkedett ki. Az ő egyik legnagyobb erénye, hogy az egy egy elleni helyzetekben nagyon nehéz megverni, az eddigi három forduló alapján ő volt a csapat legjobbja a párharcokban: 33 párharcából 28-at megnyert, és ő szerezte a legtöbb labdát is, 32-t.

A DVTK ellen az elefántcsontparti Souleymane Diaby volt az egyik húzóember, aki az előző szezonban mindössze egy meccsen játszott, az új szezonban viszont mindháromszor kezdő volt, a Diósgyőr ellen gólt és gólpasszt is jegyzett, 387-es indexével az egész NB I legjobb játékosa volt a 2. fordulóban. A Videoton ellen a már említett Ignjatovics mellett a szintén nyáron érkező szerb középpályás, Borisz Zsivanovics indexe emelkedett ki a vendégektől.

Az látszik, hogy a Honvédban meghatározó szerepet játszanak a légiósok, az említettek mellett a nigériai védekező középpályás, Marshal Johnson és a Videoton ellen kapuserényeket is csillogtató horvát védő, Ivan Lovric is, aki nem mellékesen az előző forduló legjobban teljesítő jobbhátvédje volt az NB I-ben a teljesítményindexek alapján. Ráadásul az eddigi három meccsen Lovric passzolt a legtöbbet a Honvédból.

A magyar magot a kiegyensúlyozottan teljesítő Kemenes Szabolcs, Debreceni András, Ivancsics Gellért, Délczeg Gergely négyes alkotja. Utóbbi játékost azért is érdemes külön kiemelni, mert az előző szezonban 26 meccsen mindössze négy gólt szerzett, amiért sok kritikát kapott, most viszont láthatóan veszélyesebben futballozik, egy gólja mellett egy gólpasszt jegyzett ebben a bajnokságban.

Azt, hogy kik a fazonszabászok a csapatban, kik azok, akik az előrejátékot meghatározzák, jól mutatják a passzok. A három mérkőzésen Diabyt játszották meg a legtöbbször a társak, összesen 103-szor, őt Ivancsics (98) és Délczeg (95) követi a sorban. Az ő jövőbeni teljesítményük alapjaiban határozhatja meg a kispestiek eredményességét, támadójátékát.

Marco Rossi ugyanakkor bátran támaszkodik a saját nevelésű magyar fiatalokra is: az előző fordulóban az összes balhátvéd közül a legjobb indexet produkáló Baráth Botond, az Európa-ligában két gólt szerző Vernes Richárd vagy éppen Vécsei Bálint már a jövőt jelentheti Kispesten.

Hogy ez a jövő mennyire lesz fényes, és hogy a Honvéd meddig tud ott maradni az élmezőnyben, esetleg képes lesz-e 1994 után újra érmet szerezni, arra most még nem mernénk tippelni. Mindenesetre Marco Rossi jól mutatkozott be az NB I-ben, a három meccsen szerzett kilenc pont mindenképpen bizakodásra adhat okot a kispesti szurkolóknak.