„Jól játszottunk, jól védekeztünk a Videoton ellen, amire szükség is volt, hiszen erős ellenféllel találtuk magunkat szembe szombaton – kezdte Ribánszki. – A gól nélküli döntetlen jó eredménynek számít idegenben, főleg Székesfehérvárott. Összességében kellemes emlékek maradnak meg bennem erről a találkozóról, főleg azért, mert pontot szereztünk.”
„A kilencvenharmadik percben már vártam, hogy a játékvezető lefújja a mérkőzést, de megvárt még egy hazai bedobást, amit egy keresztlabda követett a fehérváriak részéről. Próbáltam zárni a szöget, hogy minél nehezebb dolga legyen az ellenfél támadójának, és valahogy sikerült hárítanom” – emlékezett vissza a 27 esztendős kapus a mérkőzés hajrájának legmelegebb pillanatára.
„Ha sok lövés van, de mindet megfogom, az jó. Ha csak egyszer kell védenem, és azt védem is, a csapat pedig nyer, akkor sem vagyok csalódott” – folytatta Ribánszki.
Ahogy az Diósgyőrben megszokott, a piros-fehérek legjobbja egy DVTK-sálat kap a szurkolóktól – ezúttal Ribánszki érdemelte ki az „elismerést”.
„Ezúton is köszönöm a sálat, ami már a harmadik: a legelsőt odaadtam apukámnak emlékül, a másodikat otthon őrzöm a miskolci lakásomban, és ennek is meg fogom találni a méltó helyét” – zárta gondolatait a kapus.