Lázok két öltözőt is meglátogat; elfogyóban a DVTK

 

MTK–PAKS

„Duisburgból úgy tértem haza még a nyáron, hogy az Európa-ligában megpróbálok segíteni az MTK-nak, utána viszont távozom. Az esetleges külföldi folytatás éppúgy lehetőségnek tűnt, mint az, hogy valamelyik másik magyar csapathoz igazolok” – emlékezett vissza a most már a Paksot erősítő Lázok.

„Nagyon szép időszakot töltöttem el az MTK-nál. A vezetőkkel, Józsi bácsival és a játékosokkal egyaránt jó viszonyban voltam és vagyok, úgy jöttem el a klubtól, hogy oda bármikor visszamehetek. Előttem van az első meccsem, amikor rengeteg helyzetet hagytunk ki – többek között én is… –, így gól nélküli döntetlenre végeztünk a Pápával, de a második is, amikor tizenegyesből az első MTK-s gólomat szereztem a Honvéd ellen. Szívesen gondolok rá, hogy a kék-fehérektől lettem válogatott, de még most is bánt, hogy a bajnokságot végül csak hatodikként fejeztük be: állítom, a bajnoki címért kellett volna harcolnunk.”

Tavasszal senki sem szerzett több találatot a hétgólos Lázok Jánosnál. „Tényleg? Ezt nem is tudtam! Sokan azt hiszik, támadó vagyok Pakson, pedig többnyire inkább a középpályáról indulok. Ilyen megközelítésből a hét gól nem olyan rossz, de szívesen elcserélném, mondjuk, hat pontra – mondta a futballista, aki örömmel tér vissza a Hidegkuti-stadionba. – Úgy tervezem, a vendégöltöző mellett a hazait is meglátogatom, és nem lennék meglepve, ha Garami József azt mondaná, hogy »Köszöntünk, Jani, akár maradhatsz is!«”

KAPOSVÁR–DIÓSGYŐR

Elképesztő pechsorozat sújtja a diósgyőrieket, miután sorra dőlnek ki a meghatározó játékosok. A Kaposvár elleni idegenbeli fellépés előtt Csirszki Martin, Gosztonyi András, Mohamadou Abdouraman, Elek Ákos, Rudolf Gergely és Tisza Tibor volt sérült, közülük Rudolf talán már bevethető. Ennyi sérült hiányát bármelyik csapat megérzi, de a névsorból kitűnik, hogy Miskolcon ráadásul nem kiegészítő emberekről van szó, a 18 éves Csirszki kivételével rutinos, sokat megélt, válogatott labdarúgók dőltek ki a sorból.

„Nem tudom másra fogni, mint a balszerencsére – morfondírozott Forgács Alfréd, a diósgyőriek csapatorvosa. – A lábtöréssel nem lehet mit csinálni, ha rosszkor van rossz helyen az ember, bizonyos szempontból rémisztőbb lenne, ha tele lennénk izomsérüléssel.”

„Tisza Tibor a legújabb sérültünk, neki egy régóta húzódó probléma miatt kellett műtőasztalra feküdnie – folytatta a csapatorvos. – Eddig próbáltuk injekcióval, gyógyszerekkel csillapítani a fájdalmát, de most már nem tűrt halasztást a műtét, Székesfehérváron megoperálták.”

„Azért így is elvagyok valahogy – számolt be állapotáról Gosztonyi András, aki a Ferencváros elleni meccsen törte el a lábát. – Tényleg vagyunk néhányan, akik sérüléssel bajlódunk, a gond csak az, hogy eddig sem volt túlzottan bő a keretünk, hát még most… Sorozatban szenvedjük el a súlyosabbnál súlyosabb sérüléseket, amelyeket nem lehet félvállról venni, nem lehet a visszatérésünket sürgetni, ki kell várni, amíg teljesen felépülünk.”