Moniz: A flegmaságot nem tudtuk kiölni a csapatból

FERENCVÁROS–KAPOSVÁR 2–2

Az NB I 30., záró fordulójának pénteki mérkőzésén a Kaposvár kétszer is egyenlíteni tudott a Fradi ellen a három tizenegyest is hozó találkozón, amely végül 2–2-es döntetlennel zárult. Ricardo Moniz, a fővárosiak mestere szerint az idény végére sem tudták kiölni a flegmaságot a csapatból.

„Csalódott vagyok, hogy a flegmaságot nem tudtuk kiölni a csapatból. Néhányan túl könnyen kezelték a meccs hajráját, máskor is előfordult már ilyen probléma, én is hibás vagyok abban, hogy nem mindenki szakad meg a pályán. Többen hiányoztak, de számunkra ez sem lehet kifogás. Nekünk minden meccsen az utolsó percig koncentráltan kellene futballozni. Az első félidőben jól teljesítettünk, de szünet után a kondicionálisan erős Kaposvár sok gondot okozott nekünk, és itt már előjöttek olyan hibák, amelyek a harcosabb, kiélezettebb mérkőzéseken nem megengedhetőek" – értékelt a meccs után Moniz, majd kitért röviden a teljes szezonra is.

„Ha az évet értékeljük, tükörbe kell néznünk, le kell vonnunk a tanulságokat, amelyek, néhány embernek, meglehet, fájóak lesznek. Ilyen közönséggel a hátunk mögött közel voltunk ahhoz, hogy a maximumot kihozzuk magunkból, de ha bajnokok akarunk lenni, több helyen erősítenünk kell."

Prukner László úgy látta, mentálisan sokat léptek előre a találkozó során, és ennek volt köszönhető a pontszerzés.

„Természetesen nagyon örülök annak, hogy pontot szerzett a csapat, hiszen a Ferencváros szervezetten futballozott, és mindvégig győzelemre játszott. Az első félidőben megilletődötten, zavartan teljesítettünk, a Fradi volt fölényben, ám a második negyvenöt percben már sikerült legyűrnünk a félelmeket, azaz mentálisan nagyon előreléptünk, és végül is ennek az akarásnak volt köszönhető a pontszerzés."

„Amikor játékos voltam, egyszer jutottunk fel, hét pontunk volt csak, de a Fradit legyőztük. A csapat mindig sok gondot okozott a Ferencvárosnak, bizony még akkor is, amikor én az Üllői úti kispadon ültem. A szívem egy darabja a Ferencvárosé, és úgy gondolom, hogy nem kell szégyenkeznem az ott elért eredmények miatt, jólesett, hogy ezt a Fradi-szurkolók is jelezték, nem felejtették el. Nem csináltam presztízskérdést a meccsből, de érzelmileg más nekem a Fradi, mint a többi ellenfél" – tette hozzá a Kaposvár szakvezetője.

PAKS–KECSKEMÉT 0–1

Tomiszlav Szivics 2012. szeptember 1-jén, a Haladás ellen (2–1) ült először az MVM Paks kispadján. Huszonöt mérkőzésen nyolc győzelmet, nyolc döntetlent és kilenc vereséget könyvelhetett el irányításával az együttes. A Kecskeméti TE-től elszenvedett hazai vereség zsinórban az ötödiket jelentette – ez tette negatívvá Szivics mérlegét.

„Örülök, hogy az utolsó meccs olyan volt, mint a jó szex: húztuk, ameddig lehetett, aztán gyönyörűségesre sikerült a befejezés. Kell ennél több? Tartoztunk ennyivel szurkolóinknak, akik valóban megünnepeltek bennünket, de azt hiszem, meg is érdemlik a játékosok" – értékelt a rá jellemző módon kecskeméti részről Horváth Ferenc, aki beszélt a vele kapcsolatban felvetődő érdeklődésről is.

„Megtisztelő számomra, hogy mások is felfigyeltek a munkámra, és jó érzéssel tölt el, hogy Pakson szóba került a nevem, de szerződés köt a KTE-hez, igaz, a szünetben nyilván beszélünk a tulajdonossal, miként alakul majd az én jövőm és a csapaté."

Ami az egyik oldalon gyönyör, a túloldalon gyötrelem, Szivics bizony nem ilyen búcsúban reménykedett.

„Horváth Ferenc a gyönyörről beszélt, s folytatva ezt a gondolatmenetet, ha neki ez gyönyörűség volt, én úgy éreztem magam, mint aki szadomazo szeánszon vett részt. Nem ilyen búcsúban reménykedtem. Megvoltak a helyzeteink, de megint kimaradtak, így persze vereség lett a vége" – nyilatkozta Szivics a vereséget követően.

„Feldúlt vagyok, mert becsapva érzem magam. Nem miattam kellett volna megnyerni ezt a meccset, hanem a klub, a közönség miatt, mert támogatóink, szurkolóink megérdemelték volna a sikert."