Leonardo: Meghatott a szurkolók szeretete

– Több mint két hónap telt el azóta, hogy a Győr ellen szárkapocscsonttörést szenvedett. Haragszik még Marek Strestíkre?
– Jelenleg kizárólag azzal foglalkozom, hogy minél előbb felépüljek és visszatérjek a pályára – válaszolja diplomatikus tömörséggel Leonardo Vítor Santiago, a Ferencváros harmincéves brazil támadója.

– A sérülést követő napokban kevésbé higgadtan nyilatkozott lapunknak.
– Feldúlt, ami történt, teljesen magam alatt voltam. Azt hittem, vége a karrieremnek. Fogalmam sincs, mihez kezdtem volna, ha nem tudok többé futballozni. Szerencsére nem így alakult. Egyáltalán nem vagyok ideges, csak nagyon dühített, ami történt, eleinte nehezen fogadtam el, de idővel fel tudtam dolgozni, s most már jól vagyok.

– Hogyan tette magát túl rajta?
– Az orvos, aki műtött, megnyugtatott, hogy jól sikerült a beavatkozás. Azt mondta, minden rendben lesz, folytathatom a játékot. Ez a kijelentés hatalmas erőt adott nekem. Ráadásul egész karrierem során sok súlyos sérülést szenvedtem már, úgyhogy megtanultam kezelni a helyzetet. Legalább ennyi pozitív hozadéka van a sérüléseknek... No és persze a klubtól kapott támogatás is rengeteget segített.

– Mit jelentett mindez a gyakorlatban?
– Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke a sérülést követően rögtön felkeresett, és leszögezte, a klub mindenben mögöttem áll, bármikor aláírhatom az új szerződést. Rendkívül jólesett a törődés, hogy számíthatok a támogatásra. Meghatott a szurkolók szeretete is. Amikor otthon feküdtem begipszelt lábbal, egyre-másra töltötték fel az internetre a videókat, és ezerszámra kaptam az üzeneteket: „visszavárunk", „szeretünk", „te vagy a legjobb". Egyből vissza is tért a jókedvem, sőt úgy éreztem, visszakaptam az életemet, azaz a futballt, és hamar átlendültem a holtponton.

– Kezdődhetett a munka?
– Csak a visszatérés lebegett a szemem előtt, hogy újra a pályán lehetek, és élvezem azt, ami a legnagyobb örömöt jelenti a számomra, a labdarúgást. A műtét után hat hétig nem tudtam dolgozni, kipihentem magam. Magyarországon egy, Hollandiában két, otthon, Brazíliában pedig három hetet töltöttem. Ám másfél hónap után belevetettem magam a munkába, az edzésekkel feledtettem a sérülést. Mindenki sokat segített, de a legtöbbet magamon tudtam, méghozzá azzal, hogy rengeteg munkát végeztem és végzek el, mert csak így térhetek vissza a pályára. Július elején érkeztem Magyarországra, s néhány nappal később aláírtuk az új szerződésemet a klubbal, ami újabb lökést adott.

– Hogyan tovább?
– Nincs megállás, folytatom a rehabilitációt. A jövő héten kiveszik a csavarokat a lábamból, akkor már jobban lehet terhelni. Egy hónapra rá már futógyakorlatokat is végezhetek, de a labdát egyelőre csak nézhetem, az még odébb van, hogy bele is rúgjak.

MIT VÁR LEONARDO A KÖVETKEZŐ SZEZONTÓL ÉS A FRADITÓL? MI RICARDO MONIZ ÉS A MENEDZSER VÉLEMÉNYE? A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN EGYOLDALAS ÖSSZEÁLLÍTÁST OLVASHATNAK LEONARDÓRÓL, IMMÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS!