Összeállításunk szubjektív, így harmincszázalékos mutatónál húztuk meg a veszélyeztetettségi határt. A tizedik helyen álló Bp. Honvédot pont ezen a határon találjuk, amelyet még további hat klub követ.

Persze a 8. és 9. helyet elfoglaló Szombathelyi Haladás és Diósgyőri VTK sem lehet teljesen nyugodt a hat pontjával, mindez arra vezethető vissza, hogy mindössze egy-egy győzelmet arattak a mögöttünk hagyott öt fordulóban. Összesen hét klub áll egy-egy győzelemmel, kettő – köztük a címvédő Győri ETO – egyenesen nyeretlen.

A kiegyenlített mezőny akár a színvonal emelkedésére is utalhat, hiszen több az egyforma képességű együttes, több az izgalmas, nyílt csata. A döntetlenek gyűjtésében a győriek állnak az élen, ők már négynél tartanak, bár a hárompontos rendszerben ez már régen nem annyira kifizetődő.

A sereghajtó Kaposvári Rákóczi és az újonc Mezőkövesd-Zsóry négy-négy alkalommal maradt pont nélkül, de az MTK Budapest, Pécsi MFC, Puskás Akadémia FC trió ott van a nyomukban három-három vereséggel.

Persze, az összeállításunkban érintett klubok más-más céllal vágtak neki az idénynek, ami az egyik helyen már rég kicsapja a biztosítékot, a másiknál még bőven belefér a normális menetbe. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a tulajdonosi, klubvezetői habitus sem egyforma. Ami olykor lehet a pillanat műve, máskor egy hosszabban érlelődő folyamat lezárása.

Nézzük ezek után részletesebben. A Bp. Honvéd az előző idényben szerzett bronzérmével saját maga számára rakta olyan magasra a mércét, hogy azt most képtelen megismételni. Marco Rossi viszont élvezi a tulajdonos bizalmát, bár most egy kicsit ő is elveszni látszik a magyar futball útvesztőiben. A Vojvodina elleni idegenbeli kupameccsen még arról nyilatkozott, hogy az ellenfél kiállítása őket zavarta meg jobban, a Pápa elleni hazai vereség fő okaként már azt említette, hogy ők kerültek emberhátrányba, tíz emberrel a tizenegy ellen már nem volt esélyük.

Az MTK Budapest fél csapatra való meghatározó játékosát veszítette el a nyári átigazolási szezonban, Garami József ismét új alapokat rak le. Mert lerakhat, a fiatalítás mindig körülményes, eredményessége pedig erősen kérdőjeles: ebből még bármi lehet. A Hungária körúton azonban nem fenyeget a kiesés réme, legalábbis az edzői munkát illetően, ezt 2011-es, legutóbbi élvonalbeli búcsúja során bizonyította.

A Pécsi MFC korábban hírhedt volt gyakori edzőváltásairól, Matyi Dezső tulajdonos felfogása azonban alapjaiban változott meg, nem feltétlenül az új edző szerződtetéséről várja a pozitív változást. A Lőrincz Emil, Márton Gábor edzőpáros jelenleg nyugodtan dolgozhat egy ennél azért többre hivatott kerettel, amennyiben viszont hosszabb marad az a hullámvölgy, amibe a bajnoki rajton kerültek, nem elképzelhetetlen a váltás.

A két újoncot, a Mezőkövesd-Zsóryt és a PAFC-t mindössze egy pont – és két helyezés – választja el egymástól a tabellán, a nyáron jelentősen megerősített kluboknál egy idő után minden bizonnyal elfogy majd a türelem, nehogy jelentős hátrányba kerüljenek. Mert akkor a folytatás, a tavaszi második felvonás könnyen vesszőfutásba fordulhat. Egy új tréner érkezése viszont meghozhatja azt a pluszt, amit az a szakvezető, akivel a feljutás összejött, jelesül Véber György és Benczés Miklós már nem képes megadni a csapatnak.

Nagy talány a címvédő Győri ETO szereplése, amelynél a nagy reményekkel várt nemzetközi kupaszereplést nagy csalódásként élték meg. A kiesés alighanem máig fájó emlék, ami kísérti őket. Olyan meccseken játszanak döntetlent, amelyeket az előző idényben meg tudtak nyerni, mert a kulcspillanatokban a helyén volt a szívük, és jó döntéseket hoztak. A győriek sorsolása nem volt könnyű, játszottak már a Diósgyőrrel, a Ferencvárossal és a Videotonnal, mindhárommal otthon, ám ebből a három rangadóból mindössze két pontot tartottak maguknál. A bajnoki címet szerző Pintér Attila hitele még kitart, de a közönség és az anyagiakat tekintve nagy áldozatokat hozó győri tulajdonos sem ahhoz szokott hozzá, hogy a kiesőzónában találja meg amúgy bombaerős keretét, amelyet méltán tartanak még most is az aranyérem egyik esélyesének. Az ígéretes játék mellé jó lesz lassan a pontokat is megtartaniuk, különben indokolttá válhat egy csere a szakmai irányításban.

A sereghajtó Kaposvári Rákóczi nem arról híres, hogy az edzők egymás kezébe adnák a kilincset. Reálisan mérik fel az anyagi és a szakmai lehetőségeket, a klubhoz ezer szállal kötődő Prukner Lászlónak sem kell nagyon aggodalmaskodnia. Legfeljebb egy kicsit, ha huzamosabb időn át nem tudnának elmozdulni az alsó régióból. Már csak azért is, mert a kaposváriak az elmúlt években rendre a középmezőnyt erősítették, olykor annak felső részét, nagy kérdés, van-e vészforgatókönyvük arra az esetre, ha a kiesés szele megérinti őket.