NB I: Tóth Bálint ajándékot adott játékosának, mire ő is

Kondás Elemér (DVSC-Teva): – Kicsit tompábban játszottunk, mint ahogy vártuk, ennek ellenére megvoltak a helyzeteink. Itt nem értettem a végén, úgy érzem, fordított ítélet volt, ráadásul nem is onnan végezték el a szabadrúgást, ahonnan kellett volna, abból gólt kaptunk. A másodiknál nem tudom, mi volt a végén, nem láttam igazából, de nálunk volt a labda, meg kellett volna becsülni. Így nem szabad pontot veszítenünk itthon. Az első félidőben pontatlanok voltunk, rengeteg labdát elszórtunk, két-három passz után odaadtuk az ellenfélnek. Nagyon erőltettük a direkt játékot előrefelé, néhányszor meg kellett volna tartani a labdát a középpályán. A félidőben ezt rendeztük, megvoltak a helyzeteink, azokat be kell lőni, mi kapufát fejeltünk. Ezt a meccset meg kellett volna nyerni, de ilyen a futball. Nem volt benne ebben a meccsben, hogy pontot veszítünk.Kondás Elemér (DVSC-Teva): – Kicsit tompábban játszottunk, mint ahogy vártuk, ennek ellenére megvoltak a helyzeteink. Itt nem értettem a végén, úgy érzem, fordított ítélet volt, ráadásul nem is onnan végezték el a szabadrúgást, ahonnan kellett volna, abból gólt kaptunk. A másodiknál nem tudom, mi volt a végén, nem láttam igazából, de nálunk volt a labda, meg kellett volna becsülni. Így nem szabad pontot veszítenünk itthon. Az első félidőben pontatlanok voltunk, rengeteg labdát elszórtunk, két-három passz után odaadtuk az ellenfélnek. Nagyon erőltettük a direkt játékot előrefelé, néhányszor meg kellett volna tartani a labdát a középpályán. A félidőben ezt rendeztük, megvoltak a helyzeteink, azokat be kell lőni, mi kapufát fejeltünk. Ezt a meccset meg kellett volna nyerni, de ilyen a futball. Nem volt benne ebben a meccsben, hogy pontot veszítünk.

Tóth Bálint (Lombard Pápa): – (A gólszerzőkről) Az egyiket (Kenesei Krisztiánt) azért cseréltem be, mert ma volt a négyszázadik mérkőzése, és meg akartam ajándékozni, és azt mondtam, ajándékozd meg te is a csapatot egy góllal. Betartotta. Orosz Márkkal pedig Szegeden, amikor bennmaradtunk (az NB II-ben), és kettő–kettőt játszottunk a Debrecennel, akkor ő rúgott itt két gólt. Mondtam neki, fiam, emlékszel arra a meccsre? Ennyi. Fantasztikusak voltak kettő–nulla után, parádés. (Az öngólról) Azt mondtam a félidőben, gyerekek, parádésan játszotok, minden klappol, de ez a mi formánk, hogy öngól, öngól, tizenegyes, satöbbi, satöbbi. Ezt tessék kijavítani, akarattal átvinni, és hogy kettő–null után felálltunk, mutatja, hogy ennek a csapatnak ereje van, ez nagyon sokat számít. És most már elhiszik ők is. A tizenhármas számot én utálom (eddig ennyi pontja volt a Lombardnak), az egy nagyon rossz kabalaszám nekem, abból kellett túllépni. Mesélhetnek, amit akarnak, Debrecenből egy pontot elvinni, abban a helyzetben, amiben most mi vagyunk… le a kalappal a srácok előtt!