Futácsnak és Lencsének megérte hazajönni, és Juhászéknak?

VÁLOGATOTTSÁGOT ÉRT A HAZATÉRÉS

Nyolc évvel ezelőtt, tizenhat évesen hagyta el Magyarországot és a Ferencváros utánpótlását Futács Márkó. A csatár azóta Franciaország és Németország mellett Angliát is megjárta, gyökeret verni azonban idáig nem tudott. A legtöbb mérkőzésen az angol másodosztályban, a Championshipben lépett pályára, 42 meccsen szerzett 6 góljával és 3 gólpasszával azonban nem tudott igazán kiemelkedni.

A magyar első osztályba szeptemberben hazatérő, az NB I-ben életében először pályára lépő Futács nem tagadta, hogy célja ismét külföldre szerződni. Ennek eléréséhez a legjobb úton járt ebben a szezonban: a bajnokságban 22 meccsen 9 gólt és 5 gólpasszt jegyzett, csapata pedig az ötödik helyen végzett, mellette Ligakupa-győztes és MK-döntős lett a Diósgyőr, amelynek alapembere volt a csatár.

Ahogy korábbi cikkünkben írtuk, teljesítményét nem is annyira számszerű mutatói jellemzik a legjobban, hanem az a tény, hogy szerződtetésével alapvetően változott meg a Diósgyőr támadójátéka. A kapu elé érkezéseivel egyrészt állandó veszélyforrást jelentett (lábbal és fejjel is) az ellenfelek számára, másrészt meg tudta tartani a felpasszolt labdákat, és le tudta azokat osztani a második hullámban érkező társaknak. A Diósgyőr Futács-függőségét jól jellemezte az Újpest elleni kupadöntő, amikor a sérült támadó hiányában helyzetet is alig tudott kialakítani a borsodi gárda, valamint az is figyelemre méltó, hogy szerda délelőtti állás szerint saját posztján vezeti a szezon legjobbját kereső szavazásunkat.

Futács kölcsönszerződése a DVTK-val június végén lejár, utána vissza kell térnie a Premier League-be feljutó Leicesterhez, de nem valószínű, hogy ott marad. Török érdeklődők mellett hazaiakról (például a Ferencvároséról) is lehet hallani vele kapcsolatban. Azonban, ahogy korábban megírtuk, a kivásárlási ára megközelítheti a 100 millió forintot, emiatt külföldi folytatása valószínűbbnek tűnik.

Futács mellett egy másik csatár, Lencse László is remek szezonon van túl. Az ő esete annyiban más, hogy 2010 óta papíron a Videoton játékosa, kecskeméti és izraeli kölcsönjáték után a görög Aszterasz Tripoliszhoz került, onnan tavaly nyáron jött haza, és szintén kölcsönbe került a Puskás Akadémiához. A kiesés ellen küzdő csapatban Tischler Patrikkal együtt felelt a gólokért (hol vele, hol nélküle), 23 találkozón szerzett 15 gólja és 6 gólpassza megsüvegelendő teljesítmény, olyan, amellyel talán külföldi szerződést is megcélozhat.

Futács és Lencse úgy futott jó szezont, hogy előtte egyikőjük sem volt felnőttválogatott. A Diósgyőr támadója azonban ebben a szezonban a finnek ellen bemutatkozhatott Pintér Attila csapatában, míg Lencse egyelőre csak kerettagságig jutott.

JÖTTEK, LÁTTAK, MEGMARADTAK

Voltak olyan játékosok ebben a szezonban, akik egy idénnyel ezelőtt kölcsönbe tértek haza, majd végleg itt maradtak. Közülük az egyik Juhász Roland, aki évekig az egyik legstabilabb légiósunk volt, hiszen biztos pontot jelentett a belga Anderlecht védelmének közepén. A 2012–2013-as szezonban a klubnál korábban történt edzőváltás után azonban létszámfölöttivé vált, a mellőzöttség miatt kölcsönbe a Videotonhoz szerződött, nyáron pedig végleg a székesfehérváriaké lett a játékjoga. A Vinícius, Marco Caneira kettőst megbontva (utóbbi többnyire egy sorral feljebb játszott Juhász érkezésével) került be a kezdőcsapatba, ugyanakkor ha hátrányban volt csapata a meccs végén, sokszor játszott eredeti posztján, csatárként is.

Hazatérésének egyik célját, az európai kupaszereplés kiharcolását azonban nem érte el, így nem lehet maradéktalanul elégedett, még akkor sem, ha közben sikerült újra megszilárdítania a helyét a válogatottban. Kérdés az is, hogy a másfél éves NB I-es játék után mekkora esélye lenne újra külföldi szerződésre, ha még vannak ilyen ambíciói.

Hasonló érzésekkel búcsúzhatott a szezontól a tavaly még az al-Ittihadban játszó Sándor György is, aki 27 meccsen 1 góllal és 3 gólpasszal zárt. Ennél produkált már jobbat az NB I-ben korábban, ugyanakkor ebben az idényben többnyire egy sorral hátrébb, védekező középpályásként játszott.

A Rodából végleg tavaly nyáron hazatérő Kádár Tamás Futáccsal együtt a Diósgyőr alapembere volt, 24 alkalommal lépett pályára, mindannyiszor kezdőként. Ebből a szempontból megérte hazajönnie, hiszen a fejlődése szempontjából állandó játéklehetőségre volt szüksége. Kérdés, hogy az NB I-es idény után sikerül-e újra külföldre szerződnie, hiszen 24 évesen biztosan nem tett még le arról, hogy erősebb bajnokságban futballozhasson.

Szintén kihagyhatatlannak számított az MTK-ba szerződő Vass Ádám, aki tavasszal egy kivétellel végig kezdő volt. Védekező középpályásként még gólt is szerzett. Ősszel sokáig úgy tűnt, hogy visszatér korábbi klubjához, a Fradihoz, végül azonban a belga Oostendéhez került, amelynél csak négy mérkőzésen lépett pályára, és jobbnak látta hazatérni. A megerősödő MTK végül simán benn maradt az első osztályban, és ebben Torghelle Sándor mellett neki is volt szerepe. Ugyanakkor alighanem a tavaszinál jobb teljesítményre is képes lehet, ha a korábbi hosszú kihagyás után újra tökéletes lesz az erőállapota. Az MTK megtartaná, de a jövője egyelőre bizonytalan.

NEM ALKOTTAK MARADANDÓT

Külföldről visszatérő légiósainkkal szemben mindig magasan van a léc, néhány játékosnak – különböző okok miatt – ezt nem sikerült megugrania.

Az FTC-hez két korábbi válogatott játékos is hazatért ebben a szezonban, először még ősszel Buzsáky Ákos.

A térdproblémáival küszködő játékos csak edzéslehetőséget kért a Fraditól, de a tréningeken meggyőzte Ricardo Monizt, hogy érdemes szerződtetni őt. Amikor erőnlétileg is rendbe jött, a bajnokságban is pályára léphetett – ahogy Sándor György, ő is egy sorral hátrébb játszott a megszokottnál –, de rossz időszakban került be a csapatba. A gödörben lévő együttesnél tőle várták, hogy jó teljesítményével kihúzza onnan a gárdát, négy mérkőzésen azonban csupán egy gólpasszig jutott, és ez alatt csak két pontot szereztek a zöld-fehérek. A téli alapozási időszakban újra sérüléssel bajlódott, Thomas Dollnál egyetlen meccsen sem volt a keretben, ennek ellenére elképzelhető, hogy új feltételrendszer mellett marad.

Nagy reményekkel jött haza kölcsönbe a Ferencvároshoz Laczkó Zsolt – aki a Sampdoria játékosa, de ősszel a Padovában játszott –, a vége azonban nagy csalódás lett. Bár első meccsén rögtön a kezdőcsapatba került, érdekes módon szűrő pozícióban, majd az MTK ellen is 70 percet játszott, ezt követően azonban kikerült a pikszisből. A következő nyolc meccsen nem játszott, Doll az NB III-ba küldte volna, de ő nem ment, így az utolsó találkozón, a Paks ellen minden bizonnyal utolsó perceit játszotta Fradi-mezben.

Hrepka Ádám sem büszkélkedhet statisztikáival. A Bnei Jehudától tavaszra Szombathelyre kerülő támadó tíz mérkőzésen két gólig jutott, azt is egy találkozón szerezte, a Honvéd ellen. Mentségére legyen mondva, hogy tavasszal sokszor Radó András került center pozícióba, így többször is számára idegen poszton, a szélen kellett játszania.

Az összeállítás végén röviden megemlékezünk még három játékosról. Gyepes Gábor nyáron szerződött a Portsmouthtól a Videotonhoz, ott azonban csak tartalékként számoltak vele Juhász, Vinícius és Caneira mellett. Két alkalommal jutott szóhoz a Vidiben, mielőtt a malajziai Sarawak Crocshoz került. Kovács János is Angliából, méghozzá a Lutonból tért haza. A szigetországi kaland után a Honvédnál kötött ki, ott négy alkalommal került be a keretbe, azonban egyetlen egy percet sem kapott a bizonyításra. Ugyanerre a sorsra jutott (nem játszott egyszer sem) a Honvédnál Czár Richárd, aki az osztrák First Viennából jött kölcsönből vissza, és rögtön az NB II-es Sopronhoz került, ott mindössze hatszor lépett pályára.

A tendencia tehát nem jó, különösen, ha az őszi Eb-selejtezőket nézzük. Ahogy a jelenlegi, úgy korábbi légiósaink között is több az olyan játékos, aki gyengébb szezont zárt, ráadásul az Albánia és Kazahsztán elleni válogatott keretben mindössze hat légiós van.

Forrás: transfermarkt.de