NB I: az Újpest szabadrúgásból, a Kövesd szögletből se talált be

A csapatok erősségét vagy éppen gyengéjét mutatják a rögzített helyzetből szerzett, illetve kapott gólok. Tizenegyesből 74 (a büntetők elemzésével cikkünk következő részében foglalkozunk), közvetlen szabadrúgásból 28, közvetett szabadrúgást követően 54, szögletből 80, bedobást követően 11, kirúgás után közvetlenül pedig egy gól született.

Mivel ez utóbbira az előző szezonokban nem volt példa, így a rögzített helyzetek után született gólok elemzését ezzel kezdjük. A Videoton–DVSC (1–2) mérkőzésen Nenad Novakovics jó 70 méteres kirúgása után kirúgása után a védők között kilépő Szakály Péter elé pattant a labda, akinek a lövését Juan Calatayud védte, de Marco Caneira lábáról a kapuba pattant a labda. Ritkán látható gól volt.

A sort folytassuk a szabadrúgásból születő találatokkal, amelyek terén jelentős mennyiségi változásról nem beszélhetünk az előző szezonokhoz képest. Már a 2011–2012 és a 2012–2013-as idényt követő elemzésünkben is azt taglaltuk, hogy hiányoznak az igazi szabadrúgásspecialisták a mezőnyből, ami miatt előbbi évadban 27, utóbbiban valamivel azért több, 36 gól született közvetlen szabadrúgásból. A tendencia alapjaiban most sem változott, a 28 szabadrúgásgól nagyságrendileg megegyezik az előzőekkel.

A legtöbb szabadrúgásgólt az MTK és a Videoton szerezte, egyaránt ötöt-ötöt. A tizenhatból három csapatnak, a Mezőkövesdnek, az Újpestnek és a Haladásnak egy szabadrúgás gólja sem volt. Az Újpest azért érdekes, mert egy-két éve Kabát Péter góljainak köszönhetően még a legjobb szabadrúgáslövő csapatok közé tartozott. Érdekes az is, hogy a bronzérmes Ferencváros és az ezüstérmes Győr is csupán egy-egy alkalommal talált be közvetett szabadrúgásból.

A bajnok Debrecen ősszel 17 meccsen egyszer sem, tavasszal viszont érkezett a remek rúgótechnikával megáldott szlovén Rene Mihelic, aki kétszer csavart a kapuba. Rajta kívül ugyancsak kétszer volt eredményes szabadrúgásból Kanta József (MTK), Gyurcsó Ádám (Videoton), Kenesei Krisztián (Lombsrd), míg Haraszti Zsolt (Videoton, PAFC) és Pölöskei Zsolt (MTK) háromszor-háromszor. Ők a jelen, két-három gólos specialistái, továbbra sem ugyanaz a felhozatal, mint mondjuk Miriuta Vasile és Illés Béla idejében...

A közvetett szabadrúgások mestere a Diósgyőr volt hét góllal, második a Győr hattal. Emlékezetes gólja volt a DVTK-nak ebből a műfajból a Ferencváros elleni első perces találat, amikor Tisza Tibor középre csavart szabadrúgásból Futács Márkó talált a kapuba, más kérdés, hogy a Diósgyőr hazai pályán végül 4–1-re kikapott.

A DVTK és a Győr a közvetett szabadrúgásait követően több gólt is fejjel szerzett. A legtöbb fejes gólt, 16-ot az ETO érte el, míg a Diósgyőr nyolccal a negyedik helyen áll.

Szögletekből a DVSC volt a legeredményesebb kilenc góllal, a nyolcgólos Paks, Újpest páros előtt, ugyanakkor a Mezőkövesd, ahogy közvetlen szabadrúgásból nem talált be, úgy szögletből sem volt egyetlen gólja sem a szezonban. Ellenben Szalai Vilmosék kapták holtversenyben (a PAFC-cal, a DVTK-val és az Újpesttel) a második legtöbb gólt szögletből, hetet, a legtöbbet pedig a Kaposvár kapta, nyolcat, igaz, ebből tavasszal csak egyet. A kövesdiek szögletekből kapott góljaik többségét fejjel szerezték az ellenfelek, ugyanis az Újpesttel holtversenyben a borsodiak kapták a legtöbb fejes gólt, 11-et.

A bedobás után szerzett gólokban továbbra is a Győr viszi a prímet, Djordje Kamberék (a szerb középpályás híres a nagy partdobásairól) négyszer voltak így eredményesek a szezonban.

A gólok elemzését ezúttal is „manuálisan”, az összes találat végignézésével, kategorizálásával végeztük.

Az elemzés részletes, csapatokra bontott adataival, táblázataival később jelentkezünk.