Takács megérti Moralest, Hrepka nem, Vukmir menekült tőle

Egyesek szerint szinte minden szava igaz, mások azt mondják, nem találkoztak az olasz által emlegetett problémákkal, sőt volt, aki egyenesen menekült az edzőtől. A magyar futball szereplőit nem hagyta hidegen Massimo Morales nyilatkozata, labdarúgásunknak nincs olyan szegmense, amelyet ne kritizált volna élesen a Honvéd korábbi szakvezetője.

„Jelentős részben egyetértek az elmondottakkal – kezdte Takács Ákos, a Győri ETO védője, aki Kispesten játékosa volt a szakembernek. – A játékosok valóban hozzá fordultak az elmaradt bérek miatt, ám az edzőnek tudnia kell kezelni az ilyen helyzeteket. A futballról alkotott filozófiám szerint a vezetőedző munkájának harminc százalékát teszi ki a szakma, a maradék hetvenben a pedagógiai és pszichológiai képességeit kell csillogtatnia. Bár az interjúban a motivációra panaszkodik, emlékeim szerint tűzben tudott tartani minket, holott valóban nem könnyű olyan labdarúgókat ösztönözni, akiknek a létfenntartáshoz kellett volna a késve érkező pénz. Ennek ellenére még azok is elfogadták, akik többnyire a kispadon ültek nála."

Másként emlékszik a történtekre az MTK támadója, Hrepka Ádám, aki korábban szintén a Honvédban futballozott.

„Nem értem a pénzügyi gondokra tett utalást, nekem sosem tartoztak a klubnál – mondta Hrepka Ádám. – Az edzőt magának való embernek ismertem meg, nem nagyon kaptam nála lehetőséget. Azt sem értem, mi előnye származik abból, hogy utólag mindenkibe belerúg. Nyilatkozata őt is minősíti. Miért nem kispesti munkássága alatt mondta ezeket? Érdekes, hogy az egyesületnél töltött másfél év alatt mindent rendben talált, most pedig, az évek elteltével kijelenti, hogy minősíthetetlen helyen dolgozott. S hogy kit kellett volna a női csapatba küldenie? Fogalmam sincs, kire gondolhatott az edző, amikor erről beszélt."

A csatár jelenlegi csapattársa, Dragan Vukmir is futballozott az olasz edző keze alatt, ám a védő rövidre zárta a kérdést: „Csak annyit mondanék, hogy én kértem a vezetőségtől szerződésem felbontását, mert nem akartam vele dolgozni. Többet nem szeretnék hozzátenni a történethez."

Gyimesi László, a Honvéd korábbi labdarúgója sem érti Morales kritikáját, szerinte nem elegáns „utólag köpködni a klubot."

„Edzőként saját szakmai hitelességemet ásnám alá, ha olyan labdarúgókkal dolgoznék, akiket női csapatban tudok elképzelni. Ha tényleg annyira rosszak voltak a kispesti viszonyok, miért nem állt fel, és hagyta ott az egyesületet négy hét után?" – tette fel a kérdést Gyimesi.

Takács Ákos szerint Morales kifejezetten jó edző volt.

„Erőnlétileg kifogástalan munkát végzett az olasz – emlékezett Takács. – Csúcsformában éreztem magam nála, ezt pedig a koordinációs gyakorlatoknak köszönhettem, amelyeket rendkívül profin vezényelt. Mindig kimondta az igazat. Amikor megérkezett, közölte, hogy a keret nem alkalmas a támadófutballra, amit mi is tudtunk, de nem mertük beismerni magunknak. A dinamikát is jogosan hiányolja a labdarúgók képzéséből, jó példa erre a nemzetközi porond. Évről évre nézzük, ahogy a magyar csapatokat lerohanják a külföldi egyesületek. Nem futnak többet, mint mi, de ugyanazt a távot sokkal tudatosabban, gyorsabban és dinamikusabban teszik meg, így pedig esélyünk sincs felvenni velük a versenyt. Ők a meccs végén is frissen mozognak, amikor a mi izmaink már régen besavasodtak. A dinamikát pedig nem felnőttkorban kell megalapozni."

A szakmai képzés mellett a magyar futball közegét is kritizálta az edző, mondván, sokszor a legtehetségesebb gyerek azért szorul háttérbe, mert az edző az egyesületnek több pénzt adó, protekciós gyereket játszatja a helyén.

„Mindenki azt mond, amit akar, Massimo Moralesnek is joga van kifejteni a véleményét – mondta Várhidi Péter, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya. – Már nem dolgozom az utánpótlásban, így csak remélni tudom, nem igaz, amit az olasz szakember mondott, sajnálatos lenne, ha így működne a rendszerünk. Abban ugyanakkor igaza van, hogy nem a legképzettebb szakemberek foglalkoznak a fiatalokkal, pedig a hat és tizenhat éves kor közötti képzés a legfontosabb a labdarúgó pályafutásában. Ehhez még hozzátenném, hogy egységesítésre is szükség lenne, hiszen amíg minden klub a saját koncepciója alapján építi fel a képzést, nem várhatunk eredményt, nem lesz egységes válogatott."