André Portulez nem vált világsztárrá futballistaként, az NB I-ben egy alkalommal lépett pályára a Kaposvár színeiben még 2011-ben, és már 25 évesen befejezte pályafutását.
A korábbi portugál középpályás története azonban nem mindennapi, sokat lehet tanulni belőle. Portulez is éppen ezt tette, rengeteget tanult a tapasztalataiból, és soha sem tévesztette szem elől a célját, hogy a profi labdarúgás aktív, sikeres szereplője legyen.
„Mielőtt úgy döntöttem, abbahagyom, tizenhárom országban jártam próbajátékon. Spanyolországban, Olaszországban, Szlovákiában, Cipruson, Örményországban, Lettországban, Dániában, Máltán, Indonéziában, Malajziában, Kuvaitban, Szíriában és Jordániában is megfordultam. Felsorolni is nehéz, remélem, nem hagytam ki egyet sem. Sehol sem sikerült megvetnem a lábamat, de csodás történetekkel gazdagodtam” – mondta mosolyogva a Nemzeti Sport Online-nak André Portulez, aki nem bánja a történteket.
„Előfordul, hogy mielőtt még megérkezel a próbajátékra, már eldőlt, hogy nem szerződtetnek, csak éppen valaki szívességet tesz valakinek. Ennek ellenére nagyon sok mindent megtanultam ebben az időszakban. Megismertem, hogyan működik ez a világ, rengeteg új kapcsolatra tettem szert, és pontosan tudom, hogy egy játékosnak mire van szüksége egy ügynöktől és viszont. Nekem nem volt egy bizonyos menedzserem, mindig mással dolgoztam. Most viszont éppen ez az a típusú játékos, akivel nem szeretnék együtt dolgozni” – tette hozzá az exkaposvári futballista, aki egy német menedzseriroda partnereként tevékenykedik.
De menjünk vissza egy kicsit az időben. André Portulez közel állt ahhoz, hogy a portugál élvonalban szóhoz jusson, ám egy év leforgása alatt a magasan jegyzett liga kapujából az Integrál-DAC edzőpályáján találta magát.
Megkértük André Portulezt, mondja el, a magyar labdarúgásban megforduló külföldiként hogyan látja futballunk helyzetét. „A magyar labdarúgás rengeteget fejlődött az utóbbi években, már ami az infrastruktúrát illeti, de a játékban nem látok előrelépést. Mindig az eredményeket kell alapul venni, és az elmúlt tíz évben csak két magyar csapat szerepelt a nemzetközi porondon: a Debrecen és a Videoton. Ha van egy Ferrarid, de nincs hozzá jogosítványod, nem vezetheted. Hiába kiváló az infrastruktúra, ha nem tudják kihasználni, semmit sem ér.” „A portugál klubok az idén kétszázmillió euró bevételt könyvelhettek el játékosok eladásából, míg a magyar csapatok összesen hatmillió eurót tettek zsebre, pedig Portugáliában csak három-négy klubnál vannak olyan jó infrastrukturális körülmények, mint Magyarországon. De mit ér az akadémia, amely akár száz-kétszáz gyereket is nevel, ha a klub első csapatában szinte csak a külföldiek kapnak szerepet?” „Cristiano Ronaldo a világ legjobb játékosa, ám tizenöt-tizenhat éves korában még homokos pályán kellett edzenie, amelyet a csapata ráadásul kénytelen volt megosztani egy másik együttessel. Szörnyű körülmények közül indult, most mégis a csúcson van. A tehetség fontos, az infrastruktúra is, de a képzés a leglényegesebb. És a képzés nem azt jelenti, hogy külföldieket igazolnak az első csapatokba, hanem hogy lehetőséget adnak a fiataloknak. De ne értsenek félre, semmiképp sem szeretném, ha úgy tűnne, hogy azt gondolom, én mindent tudok, mert Portugáliából jöttem. Egyáltalán nem erről van szó. Mert például melyik edző tette be Cristiano Ronaldót a Sporting első csapatába? Vagy melyik szakember adott lehetőséget a felnőttek között Ricardo Quaresmának és Hugo Vianának? Bölöni László. Vagy ki indította el Manuel Fernandes karrierjét? Egy spanyol tréner, José Antonio Camacho.” |
„A 2004–2005-ös idényben engem választottak az év jó tanuló, jó sportolójának az Académica Coimbránál. A juniorcsapat tagja voltam, de minden héten együtt edzettem a profikkal. A szezon végén az edzőnk odajött hozzám és Goncalóhoz, aki most a Dinamo Zagreb játékosa, s azt mondta: »Srácok, tisztában vagyok a képességeitekkel. Azt javaslom az elnöknek, hogy ajánljon szerződést nektek.« Ezzel tulajdonképpen elárulta, hogy nem ő dönti el, kit szerződtet a klub. Végül egyikünk sem kapott ajánlatot. Innen a harmadosztályba kerültem, és mérhetetlenül csalódott voltam” – kezdte játékoskarrierjének történetét Portulez.
„Ezután jelentkeztem az Erasmus programba az egyetemen, mert külföldre akartam igazolni, és olyan várost kerestem, amely körül minél több klub van. Így bukkantam rá Győrre az ETO-val, az Integrál-DAC-cal, és a közelében Mosonmagyaróvárral és Pápával. Már a nyáron, két hónappal az iskolaév kezdete előtt Győrbe utaztam. A Mosonmagyaróvárnál voltam néhány edzésen, de eljöttem. Küldtem egy e-mailt az Integrál-DAC-nak, és felvettek a csapathoz. Ekkor kezdtem el magyarul is tanulni. Az első meccsemen piros lapot kaptam, így életemben először eljutottam Budapestre, amikor az MLSZ fegyelmi bizottságához kellett utaznom” – tette hozzá a korábbi futballista, akinek kiválóak voltak az osztályzatai az egyetemen.
„Alakulhatott volna máshogy is a karrierem, de rossz ügynökkel dolgoztam együtt. Viszont nagyon értékes tapasztalatokat szereztem. Egyébként testnevelői diplomám van, a tanári pályára is mehettem volna, ha nem találom meg életem egyetlen szerelmét, a futballt. De a barátnőmnek ne árulják el, hogy ezt mondtam.”
Bár Magyarországra még nem hozott játékost, innen már többek külföldre közvetítésében is részt vett. A Fraditól két futballista Portugáliába szerződésében is benne volt a keze: közreműködött Liban Abdi Olhanensébe, majd Törökországba igazolásában 2012-ben, majd abban, hogy Ulysse Diallo a szintén élvonalbeli Aroucához kerüljön.
„Akkor kezdett el foglalkoztatni ez a munka, amikor részt vettem az európai futballtörténet második malajziai játékosának Portugáliába közvetítésében, majd pedig a Ferencvárostól távozó Liban Abdi átigazolásában. A legutóbbi idényben összesen három hónapot töltöttem külföldön, tehetségek után kutatva. Találtam két kiváló szlovén fiatalt, egyikük a Dortmund, a másik a Freiburg második csapatában szerepel most. De Kulcsár Kornélt is én segítettem hozzá a próbajátékhoz a belga Lierse-nél.”
„Portugáliában több üzlet megkötésében is segédkeztem, de a szuperügynök, a Cristiano Ronaldót is képviselő Jorge Mendes országában csak egy vagyok a sok közül. Magyarországon viszont az újdonságot képviselhetem, és hiszek benne, hogy a magyar klubok és játékosok is profitálhatnának a kapcsolataimból” – zárta szavait André Portulez.
Ehhez csak annyit tennénk hozzá, szívesen látnánk egy-két magyar játékost a Benfica vagy a Porto mezében.