„Mielőtt légiósnak álltam, bizonytalan voltam a futballt és saját karrieremet illetően, ám a Fluminensében minden kétségemet eloszlatták. Folyamatos tanulás és tapasztalatszerzés jellemezte a riói szereplésemet, a legmeghatározóbb élmény azonban mégiscsak az, hogy négy hónapig edzhettem a felnőttcsapattal, például a brazil válogatott centerrel, Freddel – mondta a Nemzeti Sportnak Kovács Dániel. – Tudom, mennyit készült a vébére, ezért is bántotta, hogy ennyire nem sikerült neki. Szóval a felnőttekkel gyakoroltam, és az U20-as csapat második számú kapusává váltam, noha érkezésemkor még csak hatodik voltam. Az U20-ban…”Kovács Dániel. – Tudom, mennyit készült a vébére, ezért is bántotta, hogy ennyire nem sikerült neki. Szóval a felnőttekkel gyakoroltam, és az U20-as csapat második számú kapusává váltam, noha érkezésemkor még csak hatodik voltam. Az U20-ban…”
A KTE új szerzeménye elárulta, ugyan a mindennapokban olykor úgy érezte, száz évet visszarepült az időben (bár ő jó környéken, szép apartmanban lakhatott, nemegyszer előfordult, hogy nem volt víz, ha igen, akkor is csak hideg, és az áramnak is sokszor híján volt ebben a korántsem rendezett világban), a futball mindenért kárpótolta.
„A kapusstílus is más, mint az európai. Mi, kapusok már a tréning előtt egy órával külön kivonultunk, de nekem bejött, mert nagyon szeretek edzeni – folytatta a 20 éves labdarúgó. – A technikára nagyobb hangsúlyt fektetnek Brazíliában, és a koncentráció javítása is fontos, ezért is dolgozott velünk pszichológus. Persze ahhoz, hogy folyamatosan az első csapattal, klasszisok közt készülhess, egyszerűen muszáj mentálisan is tökéletesen felkészültnek lenni és minden apró hibát azonnal javítani.”
Kovács elmondta, bár maradhatott volna Brazíliában, egy olaszországi lehetőség miatt eljött, de miután kútba esett az itáliai szerződés, a Kecskemétet választotta, ahol megpróbálja beverekedni magát az első csapatba, amelyben az ősszel az összes meccsen a Videotontól kölcsönvett Tomás Tujvel védett.