„Bíztam bent, hogy jó játékkal tudom majd segíteni csapatomat, külön öröm, hogy gólokkal is hozzájárultam a szerepléshez – nyilatkozta
Martínez a
vaol.hu-nak. – Persze a négy gólomhoz kellett a társak is, ne feledjük: a futball elsősorban csapatjáték. Gyorsan beilleszkedtem a csapatba, a társak – az idősebbek és a fiatalok egyaránt – az első pillanattól kezdve barátságosan, kedvesen fogadtak. Tényleg, ha akarnék, sem tudnék rosszat mondani a közösségre. Ami a bajnokságot illeti, az első két fordulóban még érződött a csapaton, hogy a télen alaposan átalakult, szükség volt egy kis időre, mire megértettük egymást, ráéreztünk egymás mozgására a pályán. A Debrecen és a Paks ellen már jöttek az eredmények, de nem dőlhetünk hátra, mielőbb be akarjuk biztosítani a bennmaradást. Mindenesetre a két győzelemmel nagyot léptünk célunk felé. Azon még korai gondolkodni, hogy hányadik helyen zárhatjuk a bajnokságot, egy a lényeg: minél előbbre. Négy gólnál járok, minden egyes találat növeli az önbizalmamat, de ennél sokkal fontosabb, hogy a csapat sikeres legyen. A négy találatom közül a paksi büntetőgólom áll a legközelebb a szívemhez, mivel azzal szereztük meg a győzelmet. Ráadásul nekem sikerült kiharcolom a tizenegyest is. De a pécsi kapáslövésem is tetszett. Szeretek egy az egyben cselezni, de azt nem mondanám, hogy kötényspecialista vagyok, az adott szituáció dönti el, milyen megoldást választok. Szóval jól érzem magam a Haladásban, Sárváron élek a barátnőmmel, ami előző állomáshelyeimhez – Győr, Budapest – képest kisváros, de nincs ezzel semmi gond. Sokat pihenek, filmet nézünk és sétálunk a párommal – otthon érezzük magunkat.”