– Ott van az a két lyuk?
– Ott bizony. Szép kis emléket kaptam a Paks elleni meccsen – mondta a Nemzeti Sportnak Halmosi Péter, a Haladás csapatkapitánya. – Visszanéztem a jelenetet, nem valami épületes látvány. Amolyan karaterúgással terítettek le, kész szerencse, hogy nem lett belőle súlyos sérülés. A sípcsontomat érte a rúgás, azóta borogatom a beduzzadt, vérrel, folyadékkal teli lábamat, és bicegek.
– Mennyit kell kihagynia?
– Fogalmam sincs. A Honvéd elleni bajnokin az öt sárga lapom miatt nem is játszottam volna, de aztán megyünk Fehérvárra, ott már jó lenne pályára lépni. Ettől még messze vagyok, alig bírok lábra állni.
– Haragszik Kulcsár Dávidra?
– Nem haragszom rá, bár meggyőződésem, megállíthatta volna a mozdulatot. Nem ismerem őt, és nem feltételezem róla a szándékosságot.
– Elnézést kért öntől?
– Azt nem. Sem a meccs után, sem azóta. Mindegy, nem foglalkozom vele, viszont annál jobban bánt, sőt idegesít, hogy ezért a brutális belépőért nem állították ki. Bezzeg ha én csináltam volna, fél évre eltiltanak!
– Ezt miből gondolja?
– Abból, hogy állandó harcot vívok a játékvezetőkkel. Mindig elmondom a magamét. Ha kell, reklamálok, ha kell, felemelem a hangom a magam és a csapatom érdekében. Tudom, hogy hírem van a bírók között, és azt gondolják rólam, nagy a pofám, de ha igazságtalanságot érzek, igenis kimondom. Sőt, követelem a következetességet! Úgy vélem, a bírók azért vannak, hogy a pályán megvédjék a futballistát a szabálytalanságoktól.