„Júdás!”, „pénzéhes k..va!” - nem Komanra csapott le először a népharag

A Haladás–DVTK mérkőzésen csereként pályára lépett a vendégek frissen igazolt labdarúgója, Koman Vladimir. A magyar válogatott középpályás szombathelyi nevelésű, ott járt óvodába, iskolába, az utánpótláscsapatoknál – ahogy mondani szokták – végigjárta a „szamárlétrát”, sőt élete első felnőtt bajnoki mérkőzését is a Haladás NB I B-s együttesében játszotta 2004 augusztusában, 15 és fél évesen. Édesapja, id. Koman Vladimir Szombathelyen, a Sabariában futballozott, majd edzőként is a vasi megyeszékhelyen dolgozott, többek között a Lurkó UFC-nél és az Illés Akadémián. Koman és családja tehát ezer szállal kötődik Szombathelyhez, de ezúttal az ellenfél labdarúgójaként érkezett a Haladás stadionjába – becserélésekor kifütyülték, pfújolták őt a szurkolók.

Volt persze előzmény: a szombathelyi média számolt be a Haladás múlt szerda esti szurkolói ankétjáról, amelyen az ottani kollégák tudósítása szerint az hangzott el, hogy bár megkereste a Haladás, Koman „szóba sem állt” Illés Béláékkal.

Ezt a hírt aztán – a Nemzeti Sport Online-nal együtt – átvette gyakorlatilag a teljes magyar sajtó, így a szombathelyi szurkolók nem éppen barátsággal fogadták Komant – az eredmény ismert: füttyszó „köszöntötte” a játékost a pályára lépésekor (Illés Béla a Haladás–DVTK meccs szünetében, majd azóta a Nemzeti Sportban is elmondta, hogy nem pontosan így hangzott el az ominózus mondat).

Nem egyedi eset ez a magyar labdarúgópályákon (meg természetesen mindenütt a világban). Ahogy rengeteg példa van arra is, hogy a korábbi kedvencet a klubtól elkerülve nagy szeretettel, tapssal köszöntik a szurkolók, sok esetben a szeretet gyűlöletté változik át, és az addig kedvelt játékost nemkívánatos személyként fogadják korábbi klubjánál.

Az Újpest-szurkolók például „élen járnak” ebben, ők sok esetben képtelenek megbocsájtani kedvenceiknek, ha átigazolnak másik klubhoz.

Ha Egressy Gábor pályára lépett a lilák ellen, évekig azt énekelték neki, hogy „Hogy van az orrod, Egressy, hogy van az orrod?” (merthogy állítólag az egyik Újpest-szurkoló – amikor kiderült, hogy Egressy a BVSC-hez szerződik – behúzott neki egyet). Amikor a szintén nagyon kedvelt Tóth Norbert az anyagi gondokkal küszködő Újpestből a sokkal jobb feltételeket kínáló Vasashoz (majd onnan a Videotonhoz) szerződött, rögtön megkapta „a pénzéhes k..va” rigmust – a napokban Terjék Lajos nyilatkozott pontosan ugyanerről a Nemzeti Sportban –, és hasonlóan járt Simek Péter is, aki amíg Újpesten futballozott, addig úgy foglalták dalba a nevét, hogy „Robogj, mint a gyorsvonat, Si-mek Pe-ti”, aztán amikor ellenfélként tért vissza, már azt tanácsolták neki, hogy „Robogj el a p.csába!”.

És akkor még nem említettük a legklasszikusabb gyalázkodást: az Újpest legutóbbi bajnokcsapatának kapusát, az akkor imádott Szűcs Lajost abban a pillanatban meggyűlölte a tábor, mihelyt Németországból nem a Megyeri útra tért vissza, hanem nevelő egyesületéhez, nem mellékesen az Újpest ősi riválisához, a Ferencvároshoz írt alá – onnantól kezdve máig „Júdás Lajosként” fogadják őt a főváros IV. kerületében.

A Ferencváros szurkolói sem mindig tolerálják, ha valaki elhagyja a klubot, majd ellenfélként tér vissza (momentán Lisztes Krisztián az egyik kivétel, őt paksi labdarúgóként is magához ölelte a Fradi-tábor). Ha már szóltunk Szűcs Lajos kapusról, említsük meg Szűcs Lajost, az olimpiai bajnok, világválogatott, 37-szeres válogatott fedezetet. Az egyébként Újpesti Dózsa-nevelésű Szűcs Dorogról került 1966-ban az FTC-hez, szerették is a szurkolók, ám négy évvel később átment Kispestre, és a Honvéd kedvéért még azt is vállalta, hogy egy évet ki kellett hagynia (merthogy a Ferencváros nem járult hozzá az átigazoláshoz). A Fradi-szurkolók annyira Szűcs ellen fordultak, hogy – a legenda szerint – még ünnepelt színésznő feleségét, Pécsi Ildikót is inzultálták színházi előadás közben.

Annak idején az Újpestre átköltöző Wukovics Lászlót sem fogadták virágcsokorral az Üllői úton (szerencsére a haragszomrád már régen elmúlt, ugyanúgy, mint például Újpesten Egressy vagy Simek esetében: Wukó a Fradi-, Egér és Simek az Újpest-öregfiúkban rugdossa a gólokat – közmegelégedésre), de az utóbbi időszakban is akadt olyan FTC-játékos, akit távozása után igencsak szidalmaztak a zöld-fehér hívek.

Említhetnénk a Kecskemétre szerződő Laczkó „Buksi” Zsoltot, de érdekes történet volt Pölöskey Péter esete is. A csatár 2012 nyarán távozott a zöld-fehérektől, az elválás azonban korántsem volt békés. Az egyik nyári felkészülési mérkőzésen Pölöskeynek semmi sem akart összejönni, a szurkolók pedig egyre türelmetlenebbek lettek vele szemben. Amikor a csatár egyik megmozdulása sikeres volt (beszámolók szerint valóban szép gólt szerzett), Pölöskey „kiszólt” az ekkor csendben maradó szurkolóknak, hogy most miért nem „értékelik” a teljesítményét.

A drukkerek természetesen nem vették örömmel a jelenetet. A szezon nyitányán a Fradi csak 1–1-es döntetlent ért el a Kecskemét ellen, Pölöskeyt a 72. percben cserélte le Détári Lajos, a nézőközönség pedig megtapsolta a szakember döntését (igaz, a pontvesztés után már a távozását követelték). A csatár néhány nappal később önmaga kérte, bontsák fel a szerződését. A harag azonban nem múlt el, amikor a Ferencváros ellen lépett pályára debreceni, majd pécsi játékosként, egyszer sem fogadta őt örömmel a Fradi-tábor.

Szinte mindegyik csapatnál lehet hasonló példákat sorolni. Említhetnénk Kabát Pétert, akit nemcsak első klubjánál, Kispesten szidnak, hanem Debrecenben is, ahol csupán egy évet töltött el. A tavaly májusi DVSC–Újpest stadionavató mérkőzésen négysoros dalban gúnyolta őt a Loki-tábor („Elment a Kabát Peti a vásárba, csuhajja, zselét rakott a hajára, csuhajja, zselé nélkül nem megy neki, ... az anyád, Kabát Peti! csuhajja”). De Gera Zoltán sem volt mindig próféta saját hazájában, a 2000-es évek elején, amikor átigazolt az FTC-hez, a pécsi szurkolók kifejezetten ellenségesen fogadták.

Koman esete kapcsán szigorúan a magyar futballéletből hoztunk fel példákat – ezt várjuk olvasóinktól is, biztosan tudnak hasonlóakról beszámolni –, éppen ezért cikkünk zárásaként csak zárójelben említünk meg egy nagy visszhangot keltő esetetmásik sportágból: a Veszprém férfi kézilabdacsapatának klasszisát, Nagy Lászlót meglehetősen ellenségesen, „Szíven szúrt város” feliratú drapériával fogadták Szegeden nevelőegyesületének szurkolói.