„Eljött a vég!” Még a villanyt is lekapcsolták meccs közben

ETO-VÁLSÁG: 1996-BAN MEGMARADT AZ NB I-ES JOG, MOST A TÚLÉLÉSNEK IS ÖRÜLNI KELL

Ilyen sportszervezeti formában (Győri ETO FC Kft. néven) az utolsó hazai élvonalbeli mérkőzését játszotta az ETO. A kisalföldi zöld-fehérek NB I-es klublicenc hiányában a következő kiírásban nem szerepelhetnek az első osztályban, minden bizonnyal az NB III-ban rajtolhatnak – ehhez a szövetségnek még engedélyeznie kell, hogy a mostani gazdasági társaság átruházhassa az indulási jogot a Rába ETO futsalcsapatát működtető ETO Futsal Kft.-re.

Egyfajta búcsúmeccs volt tehát a szombati Győr–Pécs találkozó, és szomorkásra, de meghatóra, sőt felemelőre sikerült, hiszen az ETO 3–0-ra legyőzte a PMFC-t, a szurkolók pedig a lefújás után azt énekelték, hogy „Sose halunk meg!”, utalva arra, hogy az ETO tovább él, még ha a nyártól két osztállyal lejjebb kell indulnia a bajnokságban.

„ÁLÉ, ÁLÉ, SOSE HALUNK MEG!”

Ötvenöt éves folyamatos élvonalbeli szereplést sirattak a győriek, hiszen 1960 nyara óta megszakítás nélkül az első osztályban szerepeltek kedvenceik. Sok szép eredményt elértek, többek között négyszer megnyerték a bajnokságot (1963 ősz, 1981–1982, 1982–1983, 2012–2013), ám akadt olyan időszak is, amikor hajszálon, pontosabban a szövetség jóindulatán múlt, hogy sikerült meghosszabbítaniuk élvonalbeli tagságukat.

Az 1995–1996-os szezonban az eredeti versenykiírás szerint kiesett volna az ETO az NB I-ből (a pécsiekkel egyetemben), ám a tavaszi szezon közben – amikor már látszott, hogy a Győr és a Pécs óriási bajban van – elindult egyfajta „mozgalom”, hogy mentsék meg a két, nagy múltú vidéki csapatot. A szövetség partner volt ebben, és közvetlenül a bajnokság zárása után az egri kihelyezett elnökségi ülésén megváltoztatta a versenykiírást, és 18-asra emelte az NB I létszámát. Egyenes kieső így nem volt, az utolsó négy pozícióban végzett együttes – közte a 15., eredetileg búcsúzó ETO – az NB II két csoportjának második és harmadik helyezettjeivel osztályozót játszott. A győriek nagy csatában, hosszabbítás után (egy öngóllal) megnyerték a megyei rivális Matáv SC Sopron elleni párharcot, így megmenekültek a kieséstől.

Csaknem húsz évvel ezelőtt az MLSZ döntéseinek is köszönhetően meg tudták tartani NB I-es jogukat a győriek, most erre nincs lehetőség. A szövetség csak abban tud segíteni, hogy ne szűnjön meg a klub, és jövőre legalább az NB III-ban elindulhasson.

ELJÖTT A VÉG, ÉS MÉG A VILLANYT IS LEKAPCSOLTÁK – A HÉT LEGABSZURDABB TÖRTÉNETE

A Győri ETO mellett a Lombard Pápa is saját közönsége előtt búcsúzott az NB I-től, azzal, hogy 4–0-ra kikapott a Pakstól.

A 475 néző előtt rendezett mérkőzésnek a slusszpoénja az volt, amikor a 90. percben a Perutz-stadionban lekapcsolták a reflektorokat, Iványi Zoltán játékvezető pedig a félhomályban kénytelen-kelletlen lefújta a találkozót...

„Nyilván könnyebb lenne a helyzetem, ha berúgjuk a helyzeteinket. Ám kimaradtak, mert már fejben nincsenek itt a játékosok. Megtörtek, lélekben, akaratban is, én is így vagyok ezzel. Egy biztos, ott leszünk az utolsó fordulóban a Honvéd elleni meccsen. Ám hogy hányan szállnak fel a buszra a játékosok közül, azt most még nem tudom megmondani. Eljött a vég, szép volt, ennyi volt" – nyilatkozta a Paks elleni meccs után Kovács László a Lombard szakvezetője.

Az eredeti titulusát tekintve kapusedzőként ténykedő, Kovács egyébként két ízben irányította megbízott, pro licenc nélküli edzőként az együttest ebben a szezonban (pro licenc nélkül átmeneti jelleggel 60 napig lehet valaki vezetőedző, de arra nem tér ki a szabály, hogy egy szezonon belül nem lehet többször is élni ezzel). A két megbízatása során összesen – a Honvéd elleni, szombaton rendezendő meccsel együtt – 14 találkozón irányítja a Lombardot, vagyis majdnem a szezon felében. A két kinevezett vezetőedző közül Mátyus János hat, Lengyel Ferenc 10 meccsen dirigált – vagyis mindketten kevesebbszer, mint a beugró edző, aki az eddigi 13 mérkőzésen egyszer győzött a csapattal, három döntetlen és kilenc vereség mellett.

„Ilyen is csak a Mennyeiben fordulhat elő” – írják gyakran kommentjeikben olvasóink egy-egy abszurd történet kapcsán. Hát, a pápai sztori, így egyben, a lekapcsolt villannyal, a 475 nézővel és a szezon felében irányító, kapusedzőből lett „megbízott vezetőedzővel” együtt (hogy a házi őrizetben lévő tulajdonost, Bíró Pétert már ne is említsük…) tényleg nagyon magyaros – NB I, én így szeretlek.

A találkozó krónikájához tartozik az is, hogy a pápai közönségtől tíz év után búcsúzott (a magát örök fradistának tartó) Szűcs Lajos, aki családi okok miatt távozik a Lombardtól, míg a csatár Waltner Róbert már bejelentette a visszavonulását – mindketten a kezdőcsapatban kaptak helyet.

A FIATALOKÉ A JÖVŐ – A HÉT DEBÜTÁNSA

Elcsépelt mondás, de igaz: a fiataloké a jövő. Az NB I-ben most még leginkább – sajnos – sérüléshullámok esetén, csődközeli helyzetben vagy a szezon végén, a „tét nélkülinek” nevezett mérkőzéseken dobják be a „mély vízbe” a legfiatalabb játékosokat (természetesen vannak üdítő kivételek…), de a szövetség célja az, hogy minél több magyar fiatal szerepeljen az NB I-ben, ezért a központi bevételekből több pénzt kapnak azok a csapatok, amelyek több fiatalt és kevesebb légióst szerepeltetnek.

A legfiatalabbak közül ebben a szezonban előbb az 1997-es korosztályt képviselők debütáltak az élvonalban – például a győri Bénes László, a diósgyőri Boros Gábor, a szombathelyi Czingráber Máté, a kecskeméti Kitl Miklós és Szivacski Donát, az újpesti Mihailo Perovics, a ferencvárosi Popov Patrik, vagy a felcsúti Sallai Roland –, az előző két fordulóban viszont már két, 1998-as születésű játékos is pályára léphetett az élvonalban: a 28. fordulóban az ETO labdarúgója, Tóth Dávid, míg a mögöttünk hagyott hétvégén az MTK futballistája, Vogyicska Bálint.

Tóth Dávid jelenleg a legfiatalabb NB I-es játékos, 1998. július 9-én született, tehát majd csak a nyáron ünnepli 17. születésnapját. Vogyicska 1998. február 27-én látta meg a napvilágot, ő már elmúlt tizenhét éves, és csaknem húsz esztendővel fiatalabb, mint csapattársa, az MTK legidősebb játékosa, Dragan Vukmir (1978. 08. 02.).

És ha már a fiatalok: a DVTK ifjú támadója, Boros Gábor éppen a mostani fordulóban debütált, és Nyíregyházán, a kelet-magyarországi rangadón első NB I-es labdaérintéséből gólt szerzett. (A gólt megelőző támadás már-már a Barcelonát idézte – a katalánok februárban a Bilbao ellen értek el hasonló találatot.) Ezzel az NSO-nál ő a hét debütánsa.

Már-már a Barcát idézte a DVTK gólja – Boros volt Neymar

Az 1997-es korosztályúak közül Kitl Miklós talált be az első élvonalbeli mérkőzésén, a kecskemétiek középpályása még az 1. fordulóban, a Ferencváros ellen volt eredményes (azóta már négy gólnál tart a bajnokságban).

Az ETO-ban rövid időn belül két ifjú kapus debütált az élvonalban: az előző fordulóban Horváth Dániel (1996), a mostaniban a szlovákiai Jarosláv Cellár (1995), s életük első NB I-es mérkőzésén mind a ketten tizenegyest hárítottak!

TISCHLER PATRIK PÁL ANDRÁST „MÁSOLTA”, REKORDOK MECCSE – A HÉT MECCSE ÉS A HÉT EMBERE

Nagyszerű mérkőzést játszott egymással a Puskás Akadémia FC és az Újpest Felcsúton – a forduló, de talán az egész szezon egyik legjobb meccsét. A háromnapos esőzés után rendkívül csúszóssá és méllyé vált talajon gólfesztivált rendeztek a csapatok, kilenc találat született (4–5), ez rekord ebben a szezonban. Eddig hét volt a legtöbb, az őszi Győr–Dunaújváros (4–3) és a tavaszi Videoton–Haladás (7–0) találkozón esett ennyi.

A hazaiaktól Tischler Patrik négy gólt szerzett, ebben az idényben egy mérkőzésen először ért el négy gólt valamelyik futballista a magyar első osztályban. Ezzel természetesen kiérdemelte tőlünk a hét játékosa címet, Nyilasi Tibor pedig a Sport Tv Harmadik Félidő című műsorában a negyedik találatát, mely során a védőt és a kapust is elfektette, a legszebb gólnak választotta.

Tischlernek az egy meccsen négy gól az NB I-ben új egyéni rekordot is hozott. Korábban már sikerült tripláznia, nem is egyszer: 2011 májusában, a bajnokság utolsó fordulójában az élvonaltól búcsúzó MTK játékosaként három találatot szerzett a Paks ellen, de akkor a triplázás – akárcsak most a négy gól – sem volt elég a pontszerzéshez, a kék-fehérek 4–3-ra kikaptak. 2012 szeptemberében ugyancsak az MTK labdarúgójaként mesterhármast jegyzett az Eger ellen, ezt a meccset 3–0-ra megnyerte csapata. A múlt héten a KTE ellen vágott három gólt, a Puskás FC futballistájaként ez volt az első triplája –egy hétre rá pedig jött az Újpest elleni mesteri négyes.

ÚJPESTI DÉJA VU ÉRZÉS – A FORDULÓ NAGY SOROZATAI

Az újpesti szurkolók számára déja vu érzés lehetett ez az 5–4-es siker és az, hogy az ellenfélből valaki négy gólt szerez. 2010. május 9-én – amikor az NB I-ben legutóbb 5–4-re győzött egy csapat idegenben – éppen az Újpest játszott nagyon hasonló mérkőzést. A lila-fehérek az MTK otthonában diadalmaskodtak 5–4-re, ráadásul úgy, hogy a hazaiaktól Pál András négyszer volt eredményes. Balajcza Szabolcs élénken emlékezhet arra a találkozóra, hiszen akkor is ő védte az Újpest kapuját, a lilák jelenlegi keretéből egyedül ő lépett pályára azon a meccsen (az akkor triplázó Vasziljevics nemrég távozott a Megyeri útról).

2010. MÁJUS 9., MTK–ÚJPEST 4–5

Az Újpest egyébként sorozatban hatodik bajnokiját nyerte meg, legutóbb 1994 őszén sikerült legalább hat NB I-es mérkőzésen győznie (akkor nyolcmeccses szériája volt). Kétségtelen tény, hogy a sorsolás is kedvezett a liláknak, a megvert csapatok – Lombard Pápa, Dunaújváros, Győri ETO, Nyíregyháza, MTK, Puskás AFC – közül többen gyengébb játékerőt képviselnek, vagy nehéz helyzetben vannak, egyedül az MTK áll az Újpestnél előkelőbb helyen a tabellán. Az őszi szezonban, amikor ugyanilyen sorrendben ugyanezzel a hat együttessel találkozott az Újpest, veretlen maradt ellenük, de 18 pont helyett csak 12-t szerzett (három győzelem, három döntetlen), azaz nem tudott olyan jól teljesíteni, mint most.

A hat forduló óta menetelő újpestiek az egész szezont tekintve kétarcú csapat benyomását keltik. Miközben a bronzérmes MTK-t oda-vissza legyőzték, a bajnoki címvédő Debrecent odahaza felülmúlták, idegenben pontot szereztek ellene, és az ezüstérmes Ferencvárost is meg tudták verni az őszi derbin, addig olyan csapatok ellen nem voltak képesek nyerni (Honvéd, Pécs, KTE), amelyeket a papírforma alapján illett volna legyűrniük. Emiatt nem volt esélyük arra, hogy a dobogóért harcoló riválisokkal tartani tudják a lépést.

A Haladást 2–0-ra megverő MTK több mint tíz év, 2004 márciusa óta győzte le ismét pályaválasztóként a szombathelyieket, azóta az eredmények az NB I-ben: 0–1, 0–0, 0–3, 0–1, 0–1 voltak. A találkozón két gólt szerző Torghelle Sándor tehát 11 éves hazai gólcsendet szakított meg. A két csapat korábbi nyolc mérkőzésén hétből az MTK gólt sem lőtt, ötön kikapott.

A Nyíregyháza 2008-as, 2–1-es sikere óta bajnokin odahaza nem tudta legyűrni a DVTK-t az NB I-ben. Múlt szombaton sem, hiszen a Diósgyőr 2–1-re győzött. Ez egyben azt is jelenti, hogy Tomiszlav Szivics távozása óta, a beugróként irányító Vitelki Zoltánnal továbbra is veretlen a Diósgyőr: háromszor győzött, egyszer ikszelt a gárda.