„Az MLSZ megbünteti a Haladást állatkínzásért”

>> KÉT ÉV ALATT A MEGYE KETTŐTŐL A PROFI SZERZŐDÉSIG >> KÉT ÉV ALATT A MEGYE KETTŐTŐL A PROFI SZERZŐDÉSIG

MECCS ELŐTT NÉGY NAPPAL. Informátorom – a neve legyen Tégla – tökéletes munkát végez. Születésnapját gyakorlatilag egy héttel előrehozza, így nemhogy közvetve, elbeszélés alapján tudok meg minden fontosat, hanem közvetlenül figyelhetem meg a nyúli futballcsapat felkészültségi állapotát a nagy meccsre. A helybe – egészen pontosan a hátsó udvarba – hozott csapat vidám keretek között hangol. Még nem Gosztonyiékra, sokkal inkább a búcsúi partira.

Lázas (szó szerint, miközben kint 38 fok alá megy végre, bent fölé…) tekintettel figyelem, hogy a sör jobban fogy, mint a rövid, a szakmai stáb meg is jegyzi a búcsúindító hajrájában, maradt még hová fejlődni. Jellemző, hogy a leghangosabban azok mulatnak – s ez mintha egyenes arányban lenne a tapasztalattal –, akik a Hali ellen a leginkább odateszik magukat. Persze ez már csak később válik világossá. Nem hajnali öt harminc körül.

A csapategységre ugyanakkor egyáltalán nem lehet panasz, simán elbírja, hogy az egyik lány hátsójáról – egy lerázó legyintés kíséretében – olyan vegyen formamintát, aki amúgy aligha lehet illetékes a bizalmi jellegű kérdéskörben.

ÚTON NYÚLRA. Nem a Nyúl vitte a vadászpuskát. Nyúlvadászat. Gyáva Nyúl! Nyúl a pácban. Kinyúlva. Kiugrasztották a Nyúlat a bokorból. A Nyúlon túl. Itt a kupa, ott a Nyúl. Nem Nyúlt hosszúra a kupamenetelés. Esetleg még valami? (Update: Igen! Nem volt elég gyors a Nyúl. Sőt, különdíjasunk: Nyúl és Rigó ellen ment tovább a Haladás. De olvassák el a videós kollégánk adta címet is!)

A témában a csúcsot alighanem az jelentette, amikor néhány éve a Táp adta a fűszert: a két csapat meccséhez még a Nemzeti Sportban is „beharangozó” jegyzet jelent meg, az egyik országos médium pedig ezt követően nem tudta kihagyni a tudósítást, miszerint Felfalta a Nyúl a Tápot. Félmosolyt megér.

Ezekkel a poénokkal ugyanúgy együtt kell élnie a Győrtől 13 kilométerre fekvő településnek és lakóinak, mint a csodálatos kilátást adó Szurdikkal vagy a barangolásra tökéletesen alkalmas Kökörcsin-körúttal. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint több mint négyezer lelket számláló falu közepén természetesen a római katolikus templom áll, mögötte a község központját adó tér, és csupán félutcányira a futballpálya. A hétvégén még a búcsú, most meg a történelmi főtáblás kupamérkőzés miatt zajlik itt az élet. A hagyományos községi ünnep hanyatlását egyébként jelzi, hogy később az egyik öreg megjegyzi, szerinte többen voltak kíváncsiak a meccsre, mint a bazári felvonulásra meg a ringlispílekre. Tapasztalatom híján az ítélethirdetés elmarad.

A MECCS ELŐTT TIZENÖT PERCCEL. Özönlik a nép. Helyi léptékkel feltétlenül. Már kétszer annyian vannak, mint szoktak lenni. Történelmi mérkőzés ez, hiszen a megye egyes, szponzorbarát nevén Loland-Nyúl SC története során, azt mondják, először játszik főtáblás meccset a Magyar Kupában. Ráadásul rögvest NB I-es csapatot, a Haladást sodorta ide a sorsolás.

Hatszáz a jegy, egy százassal több, mint a tavaszi szezonban. Nem az egyesület vezetőin múlik a jó hangulat. Van is felfordulás. „Hol vannak a labdaszedők?” – kérdezi félhangosan Stecina Krisztián klubelnök. Gyorsan meglesznek, a beléptető kapuhoz még polgárőröket küldenek fel, mert persze a nyúliak egy része csak most jön, a jegyszedők meg nem bírják.

A meccsre telepítették amúgy az új kispadokat. Stecina és a vezetőség évek óta fejleszti a sportkomplexumot, van már internetes csatlakozással bíró öltöző, műfüves edzőpálya és ha szükséges, villanyvilágítás is. Most a kispad „debütál”.

Nem úgy Varga Péter edző. Pedig ő is új. A Csornáról érkező szakember papírjai adminisztrációs kelepcében rekedtek, így jogtalanul tenném fel neki a kérdést a meccs előtt, hogy jobbat is elképzelhet magának egy edző, mint első mérkőzésén egy három osztállyal magasabban jegyzett ellenfelet. Persze nem mintha a kispadtól fél méterre állva ne ugyanolyan befolyása lenne a meccsre – pláne, hogy ebbe a játékvezető is belemegy. Minden rendben.

10. PERC. Még mindig jönnek a népek. Jó páran lekésik nemcsak a közös csapatfotózást, hanem a kezdeti perceket is. Jönnek gipsszel a szomszéd faluból is. Más kérdés, hogy a két zöld-fehér csapathoz (a hazaiak aztán narancsban, a vendégek feketében) a legkevésbé sem passzol a kék lábbeli. Később megtudjuk, mintegy kilencszázan látogattak ki. Háromszor többen, mint szoktak. A kezdeti két-három párharc illetődöttsége után egyébként az első tíz perc meglepetésre a Nyúlé.

37. PERC. Szasa Popin már a második gólját szerzi. A kezdeti percek után a Haladás átveszi az irányítást, tiszta helyzete kevés van, de jön a két gól. A hórihorgas szerb center a nyúliak rengeteg energiáját felemészti, és előbb remekül kijátszott akció végén, majd fejesből veszi be a kaput, pontosabban a gólvonalat. A nyúli közönség bosszankodik a játékvezető ítéletei, különösen a második találat miatt. A háló nem rezdül, de Mohos Milán asszisztens iszkol a felezővonal felé gólt jelezve, a játékvezető is háromszor kér megerősítést, de utóbb mindenki azt mondja, valószínűleg bent volt a labda – videónk is ezt erősíti meg –, mert Varga Péter kapus jócskán a gólvonal mögött állt. Igen, ő is Varga Péter. Van belőlük három. Az edző és a kapus mellett még az egyik középpályás is erre a névre hallgat. A középpályás tesója pedig Zsolt, ő is játszik. Pluszban ott vannak a Kapa tesók és a két Németh is, hogy könnyű legyen a megkülönböztetés. Eközben szegény Rózsa Dániel a túloldalon alighanem abba sérült bele, hogy percek óta nem járt a környékén a labda, le kell cserélni, „roppant a térde”.

62. PERC. Popin még az első félidő utolsó pillanataiban végképp pontot tehetett volna a meccs végére, de öt méterről mellélőtte az ajtó-ablak ziccert, a második félidő eleje pedig leginkább küzdelmes. Várom a hazaiak fáradását, de a Nyúl nem adja olcsón a bőrét. (Ez tök véletlen volt, utólag veszem észre.)

Varga Péter, az edző megkezdi a hazai cserék sorát. Amúgy élmény hallgatni a pad mellől, a túloldalon javarészt csend van, kemény kézzel irányít, de jó pedagógiai érzékről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy a hajrára fiataloknak szavaz bizalmat, a pályára lépést – mindegyik beállásnál hangsúlyozza – kemény munkájuknak köszönhetik. E mellé ráadásul a mestertől még szellemes megjegyzésekre is futja, amiből össze is jön egy csokorra való a meccs végére.

Elsőként Németh Gergő csapatkapitány jön le. „Az élő nyúli futballmúzeum.” Nem én mondom ezt, hanem még az évekkel korábbi edző, Láncos Ferenc. „Tudja ő is, ha abbahagyja, jön a sörpocak” – teszi hozzá mosolyogva a korábbi tréner. Amióta az eszemet tudom, Gergő ennek a csapatnak a szíve-motorja. Nem mintha esetében számítana bármit is, harmincöt lesz. Ha nem volt legalább négy sikeres csele a saját tizenhatosán belül, akkor egy sem.

67. PERC. Robban a nyúli katlan! Góóól! Kezezés miatt büntetőt ítél a játékvezető, a tizenegyest kiharcoló Rigó Dávid (agilitásáról sok mindent elárul, két NB I-es védőt sárgáznak be róla) már fogja is a labdát. Amikor a meccsen amúgy végig állhatatosan játszó Gayer Zoltán félpályás sprintet vág ki, hogy odaérjen hozzá, egy pillanatra elgondolkodom, lesz-e csihi-puhi a tiziért, de csak hátba veregetés és egy odasúgott mondat jön. Rigó pedig nem hibázik! Hoppá, 1–2!

80. PERC. Újra meccshangulat van! Az tény, hogy a 82-es főút Győr–Nyúl szakasza még mindig összehasonlíthatatlanul veszélyesebb, mint a hazaiak Gyurján kapujára, de a közönség legalább belelkesedik a hajrára. A gyúró, Antoni Noémi ugyanolyan lelkesen teszi a dolgát, mint kolleginája a Chelsea-nél, őt azonban senki nem fogja emiatt leszidni. Amúgy is jól jön a szusszanás a hazaiaknak.

Nincs B-közép, kicsit sincs ultrajellege a hangulatnak, kórusban egyszerre továbbra is a bíró hülyézése megy a legjobban, de ez a túloldalról ugyanolyan bájos tud lenni, mint a szigorú „Nyúli Bűnmegelőző Polgárőr Egyesület” feliratot viselő, saccra tizenöt éves lány.

87. PERC. Vége… Oda a remény. Ugrai az utolsó reményfoszlányokat is szétkergeti szép fejesével. Ahogy a nap elfogy a Sokorói-dombok mögött, úgy fogy el a nyúli csapat is az utolsó percekre. Erre a fáradtságra ugyanakkor joggal lehetnek büszkék a helyiek. Elmondhatják, többet hoztak ki magukból, mint az erejükkel, egészségükkel érthetően sáfárkodó profi ellenfeleik ugyanazon az összecsapáson.

BÚCSÚ. Az éjszaka az utolsó körhinta is elhagyja Csorna irányában a falut, megyünk mi is. Invitálnak vacsorára – valaki persze visszakérdez: nyúlpörkölt? –, de arra már nincs idő. Búcsúzóul ezúton is jobbulást kívánunk Téglánknak!

ÚTON HAZAFELÉ. Gondolatban már összeállt az anyag, amikor a kolléga a mobiljából váratlanul felnézve halálos komolysággal közli: lehet, mégis továbbmegy a Nyúl! Az MLSZ megbünteti a Haladást állatkínzásért. A történet itt érjen véget.

MAGYAR KUPA
1. FORDULÓ
LOLAND-NYÚL SC–HALADÁS 1–3 (0–2)
Nyúl, 900 néző. Vezette: Bereczki (Mohos, Gyürüsi)
NYÚL: Varga I Péter – Kapa Márkó, Töltősi András, Gayer Zoltán, Kapa Martin – Németh Gergely (Németh Róbert, 62.) – Weiszdorn Ákos, Varga II Péter, Varga Zsolt, Kállai Péter (Szilasi Kristóf, 75.) – Rigó Dávid (Csuti Tamás, 80.). Vezetőedző: Varga Péter (a hivatalos jegyzőkönyvben nem szerepel)
HALADÁS: Rózsa (Gyurján M., 25.) – Schimmer, Fehér Z., Devecseri, Jánvári – Batarelo, Nagy P. – Gaál B. (Gönczö, 81.), Medgyes, Gosztonyi (Ugrai, 62.) – Popin. Vezetőedző: Mészöly Géza
Gólszerző: Rigó (67. – 11-esből), ill. Popin (28., 36.), Ugrai (87.)
MESTERMÉRLEG
Varga Péter: – Amellett, hogy a játékosaimnak óriási élmény volt, színvonalas és jó mérkőzést játszottunk. Természetesen gratulálunk ellenfelünknek. Amit ma a nézőktől kaptunk, megkétszerezte az erőnket.
Mészöly Géza: – Az első félidő elején kevésbé járattuk gyorsan a labdát, aztán felpörgettük a ritmust, és szereztünk két gólt. A második játékrész eleje nem olyan volt, ahogy elterveztük, de így is magabiztosan nyertünk. Több játékosunknak fontos, jó erőpróba volt a meccs. Volt, aki tudott élni a lehetőséggel, volt, aki kevésbé.