„Kiskoromban először karatézni mentem – mesélt a kezdetekről a Honvéd honlapjának a Magyar Futball Akadémia növendéke, akinek Aradról indult a pályafutása. – Nagyon tetszett ez a küzdősport, egészen addig, míg egy versenyen olyan ütést kaptam, hogy eltört az orrom. Akkor jöttem rá, hogy ez nem az én világom. Pont akkoriban látogattak el az iskolába edzők, akik futballozni hívtak. Az első edzés után azt mondták, tehetséges vagyok, azóta a futball az életem.”
A Ferencváros elleni bemutatkozásáról a következőt mondta a fiatal román középpályás:
„Rendkívül örültem. Ez volt az első mérkőzésen az NB I-ben, ráadásul éppen a Ferencváros ellen. Hihetetlen izgalom volt bennem. Nagyjából tíz-tizenöt percet töltöttem a pályán, de olyan volt, mintha legalább egy félidőt játszottam volna. Amikor felléptem a pályára, mindenki koncentrált, mindenki beszélt mindenkihez, nem is tudom, egyszerűen teljesen átszellemültem. Éreztem, amit a többiek is éreznek, és csak egy dolog lebegett a szemem előtt, hogy nyerjünk. Nem is magamra koncentráltam vagy arra, én mit csinálok, mit mutatok a szurkolóknak, hanem arra, hogy ez most itt élet-halál kérdése, meg kell nyerni ezt a meccset. Azt hiszem, még sosem éreztem ilyet. Elképzelhetetlen atmoszféra, ami akkor ott volt. Elképesztően magával ragadott.”